Kovács összes

Felszámolták a Népszabadság archivumát. A Magyar Honvédség megsemmisült Index fórum kollégái javasolták, hogy tegyem elérhetővé az ott megjelent cikkeket. Teszem. Ha pedig már megteremtettem ezzel a bloggal a lehetőséget, akkor természetesen nem csak a Nol.hu-n fel nem lelhető cikkeimet, hanem egyéb írásaimat is közzéteszem. Az egyik ismerősöm megvádolt, hogy a cikkeim Ctrl C Ctrl V-vel készülnek. Valóban. Ennek oka az, hogy a mindenkori hatalom is folyamatosan Ctrl C Ctrl V-vel követi el hibáit a haderő kezelésében, ennek következtében sajnos a régebbi írásaim sem vesztik el aktualitásukat.

Az elorbánosodó haderő

0

Az orbanizálódó haderő

Orbán zsarolható

A Fidesz megalakulása óta figyelem Orbán Viktor és a haderő viszonyát. Részt vettem Wachsler Tamás honvédelmi miniszterré történő felkészítésében az 1994-es választások előtt. Sajnos ott voltam akkor is, amikor 1994 április 2-án –néhány nappal a választások előtt – Orbán Viktor közölte, hogy Tamás, mégsem te vagy a Fidesz honvédelmi miniszter jelöltje, hanem Gyuricza Béla tábornok, aki tegnap került nyugállományba. Gyuricza Bélának beosztásánál fogva rendelkezésére álltak mind az elhárítás, mind a katonai felderítés adatai. Ezek szerint Gyuricza Bélának voltak olyan adu ászai Orbán Viktorral szemben, amivel meg tudta győzni, hogy ő az egyetlen alkalmas hadügyminiszter jelölt a Fidesz számára annak ellenére, hogy a Szovjetunióban végezte a vezérkari akadémiát, annak ellenére, hogy a haderőben az MSZP szervezésének élharcosa volt 89 őszétől az MSZMP feloszlása után, és mélységesen fel volt háborodva, amikor valamely fideszesek eltávolították a fehérvári parancsnokság bejáratáról a Münnich Ferenc Laktanya feliratot. A rendszerváltás előtt a magyar titkosszolgálatok olyan mély szimbiózisban éltek a szovjet titkosszolgálatokkal, hogy ami információ 94-ben rendelkezésére állt Gyuricza Bélának Orbánnal kapcsolatban, az vélhetően ma rendelkezésére áll Putyinnak is.

Nincs radar a Zengőn

98-ban a győzelmi ajándéknak a Fidesz kiadta árendába a haderőt a kisgazdáknak, Wachsler Tamást küldte oda komiszárnak, hogy valami szakszerűség is érvényesüljön a teljesen kívül álló Szabó János miniszter mellett. A NATO csatlakozást ellenző kisgazda miniszter karján vitte el a haderőt egy új világ küszöbéig, a NATO 1999-es kibővítéséig. A kormányzati ciklus 4 éve alatt a zengői radartelepítést csak előkészíteni sikerült, a 2002-es bukta után az ellenzékbe került Fidesz polgári köreiből alakult, haragos zöldnek álcázott tüntetésvégrehajtókkal sikeresen akadályozta a mecseki radartelepítést a totálisan impotens Juhász és Szekeres miniszterekkel szemben. Kinevezése után Hende Csaba kezdetben ágyazni próbált a zengői telepítésnek, például 2010 június 27-én még azt nyilatkozta a Hír TV-ben, hogy a radartelepítés nemzeti érdek, bárhova tesszük a radart, ha nem a Zengőn lesz, réskitöltő radarszázadokra az idők végezetéig szükség lesz és ez évente súlyos milliárdokkal fogja terhelni a büdzsét, „ideális döntés a Zengőt leszámítva nem tud lenni”. Egyébként dolgozunk az ügyön, heteken belül nyilvánosságra hozzuk a szándékolt telepítési helyet. Valószínű, hogy a FIDESZ piárosai közben figyelmeztették Hendét, az elmúlt nyolc év történései után a zengői helyszín bejelentése felérne egy fideszes öszödi beszéddel. Július 13-án az ATV-ben már pontosított, elmondta, a Zengő lenne az ideális helyszín, majd indoklás nélkül hozzátette, de szóba sem jöhet. Kiderült, a radar kártyát ismét elő kellett húzni az önkormányzati választások előtt, Hende személyesen adta át a Tubesre vezető utat lezáró sorompó lakatját a Civilek a Mecsekért Mozgalom Vicze Csillájának. Páva Zsolt így ismét a mecseki radar mikrohullámján szörfözve nyerte el a pécsi polgármesteri széket. A radar végül Medinára került potom 500 méterrel alacsonyabbra mintha a Zengőn lenne. Akik hisznek abban, hogy a Föld lapos, azoknak meg sem kottyan ez a 600 méter, a térinformatikában járatosak meg tudják, hogy így a radar lefedettségi területe 10%-a annak, amit egy zengői radar produkálna.

Orbánnak nem volt programja a honvédelemmel kapcsolatban

A 2010-es választások előtt a Fidesznek választási programjában összesen egy mondatrész volt a haderővel kapcsolatban: „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát.” Ez világcsúcs, egyben hungarikum is, sehol a világon egyetlen kormány sem fogalmazta meg ilyen tömören honvédelmi politikáját. Hende Csaba az ilyen mértékű tömörítéshez három volt vezérkari főnök segítségét is igénybe vette. Aki ebből a nagy ívű mondatrészből képtelen kiolvasni a Fidesz kormány szándékait a hadügyben, az nem elég kreatív, magára vessen. Mi, a fentiekhez képest kevésbé elmetehetős szakértők vártuk volna valami részletesebb kifejtését is a programnak, gondoltuk a valódi szándékok legkésőbb a költségvetés beterjesztésével hozzáférhetők lesznek. 2014-ben már ennél is rövidebb volt a program: folytatjuk!

Orbán kivéreztette a haderőt

A Fidesz 2009 és 2012 között a védelmi kiadásokat 42%-al csökkentette és ekkor jelentették ki pofátlanul, hogy véget vetünk a védelmi kiadások szocialistáknál rendszeressé vált megnyirbálásának. 2012-re a védelmi kiadások a GDP 0.79%-ára csökkentek. A fejlesztések 4%-ra redukálódtak, de a dologi és bérköltségek nem csökkentek, így az alultervezettség miatt már 2012-ben 39 milliárdot kellett a tárcához átcsoportosítani, hogy a HM ne jelentsen csődöt októberben.

A Honvédelmi tárca költségvetése

Év                   Költségvetés (milliárd)           A GDP%-ában           Évközi átcsoportosítás

2009                            320,6                                      1,22                             +36

2010                            308,2                                      1,14                             -29

2011                            248,9                                      0,88                                -

2012                            233,9                                      0,82                             +39

2013                            241,3                                      0,81                             +16

2014                            241,5                                      0,78                             +21

2015                            250,4                                      0,79                             +57

2016                            298,5                                      0,92

2017                            353,7                                      0,95

2018                            427,3                                      1,06

Megjegyzések: A Fidesz még a szocialisták által 2010-re betervezett 308 milliárdból elvett 29 milliárd fejlesztésre fordítandó összeget. A szocialisták utolsó teljesített 2009 évi 356,6 milliárdhoz képest 2012-re 122,9 milliárddal csökkentette a katonai kiadásokat. Egy olyan haderőben, ahol a katonai kiadások 95%-át a bérköltségek és a dologi kiadások teszik ki. nem lehet egyik évről a másikra ekkora csökkentést bevezetni, mert a bérek nem változnak, és a fenntartási költségek sem. Volt olyan év, hogy nem fizettük be a NATO tagdíj 4 milliárdját. 2012-ben 39 milliárdot kellett a tárcához átcsoportosítani, hogy a HM bért és villanyszámlát tudjon fizetni. Ugyanez történt a következő két évben is. 2015-ben a megkezdett illetményemelés és a határvédelem miatt kellett 57 milliárddal megnövelni a katonai kiadásokat év közben. A 2016-ban bekövetkező 48 milliárdos növekményből semmi nem jutott a fejlesztésekre a 2017-ben bekövetkezett 55 milliárdos és a 2018-ra betervezett 73,6 milliárdos forrásbővülésből már a fejlesztésre fordítható összegek is növekedtek , de a HM nem árulja el, mire fordítja azokat.

Fejlesztésre fordítható források

Év                               millió forint                                        Az éves kiad %-a

2014                            10276,4                                              4,25

2015                            10540,1                                              4,21

2016                            12192,9                                              4,08

2017                            38683,7                                            10,94

2018                            70431,3                                            16,48

Megjegyzések: Már az előző kormányok is próbáltak csalni a fejlesztési kiadások tupírozásával. A ténylegesen fejlesztésre fordítható összegekhez hozzácsapták a Gripen bérleti díjat, a NATO befizetéseket, stb. A NATO, EU és a magyar költségvetési előírások szerint is a bérleti díjat a dologi kiadások között kell elszámolni. Az is könnyen belátható, hogy egy NATO tagdíj befizetésből nem lesz a magyar hadiiparban elkölthető pénz. Azt sem árt tudni, hogy a fejlesztésekre fordítható pénzek kétharmada külföldi megrendelés: digitális rádió és Mistral beszerzés. A Nemzeti Katonai Stratégia előírja, hogy a költségvetésen belül törekedni kell a bérköltségek 40%, dologi kiadások 30%, fejlesztésre fordítható kiadások 30%-os arányra. Ennek eddig semmi nyomát nem láttuk és a jövőt illetően sem lehetünk optimisták, 27 milliárdból ismeretlen rendeltetésű lőtér építésében semmi képességnövekedés nem mutatható ki.

Ha Orbán tartalékost mond, akkor lesz tartalékos bármi áron

A 2010-es árvízi védekezés kapcsán a miniszterelnök elképedt: „Nincs tartalékos állománya a haderőnek, sőt semmilyen nyilvántartás arról, hogy háború estén a hadköteles korban lévő férfiak hol vannak, hogyan érhetők el, hogyan lehet őket vészhelyzet esetén mozgósítani. Ezeket a gondokat meg fogjuk oldani a következő 2-3 hónapban.” Azóta 7 év telt el, semmit nem oldottak meg, viszont sikerült vakvágányra vinni a haderőfejlesztést. Hende Csabának az lett volna az adekvát válasza, hogy elnézést miniszterelnök úr, az árvízvédelem nem az én dolgom, hanem Bakondié, nekem az lenne a dolgom, hogy speciális erőket biztosítsak a védekezéshez: helikoptereket, lánctalpas úszó harcjárműveket, búvárokat, stb. Az nem járja, hogy főtisztek, vadászpilóták rakják a homokzsákokat. Egyébként is, ha a 25 ezres haderőben lenne 12500 fős szerződéses állomány, lenne kit a gátra küldeni, de nincs, mert eleve 7 ezer szerződéses az állománytábla szerinti létszám, fele hiányzik, ezért nem tudunk elég embert küldeni a gátakra.

Nem, Hende nem mert ellentmondani, vért izzadva próbált eleget tenni főnöke kívánságának szó szerint. A legzsarolhatóbbaknak azok a katonák bizonyultak, akik korkedvezményes nyugdíjazásukat követően a katonai objektumok őrzését végző biztonsági szolgálatoknál dolgoztak. A Fidesz két-három legyet is ütött egy csapásra. Megszüntette a szocialistákhoz köthető In-Cal Security részvételét az objektumok őrzésében, az összes őrző-védőt a HM EI Zrt. fennhatósága alá rendelte lehetővé téve, hogy ezentúl a Zrt. 6B-s ceruzával töltse ki az őrzéssel kapcsolatos számlákat, másrészt az összes átvett őrző-védővel (mintegy 2000 fő) önkéntes védelmi tartalékos szerződést kötött a HM, Hende büszkén jelenthette főnökének, hogy van 2000 tartalékosunk. Az önkéntes védelmi tartalékos, mint fogalom hungarikum, ilyen a világon sehol sincs. A tartalékost azért tartalékolják, hogy az aktív komponenst béke állományról háborús állományra töltse fel egyrészt, másrészt készen álljon a háborús veszteségek pótlására. A laktanyákat őrzők akkor is a laktanyákat őrzik, amikor mindenki elvonult a háborúba, vagy az árvízi védekezésre.

A következő csoportot előbb megtámadhatóvá, zsarolhatóvá kellett tenni. A rendszerváltás óta a haderőnek és az egyénnek közös érdeke volt a konfliktusmentes létszámcsökkentés. Ezt szolgálta a korkedvezményes nyugállományba helyezés rendszere: 25 év szolgálat után a hivatásos katona nyugállományba helyezhető volt. Nyugdíja alig volt kevesebb mint a fizetése, a nyugdíja mellett még munkát is vállalhatott. Mindkét fél jól járt, a HM-nek nem az utcára kellett tennie a létszámcsökkentésben érintett katonát, a katona családjának az egzisztenciája nem került veszélybe, sőt az új kereseti lehetőséggel még javult is. Ezt a konszenzust rúgták fel Orbánék, amikor a szerzett jogot utólag elvéve ezen katonák nyugdíját 2012 január elsejével szolgálati járadékká alakították, SZJA kötelessé tették, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy két havi nyugdíjuktól fosztották meg az érintetteket a 16%-os adóval. Ezt követte a zsarolás, nem vonjuk le a 16%-ot, ha szerződsz velünk önkéntes műveleti tartalékosnak. Ezzel egy időben egyetemeken, kisegítő iskolákban, stb. katonai képzésben még nem részesült tartalékosokat is kezdtek toborozni. A HM utoljára 2016 elején szolgáltatott adatokat a tartalékosokról. Ekkor 1590 védelmi tartalékosa és 3780 műveleti tartalékosa volt a haderőnek a megcélzott 8000 helyett. Ebből 3100 műveleti tartalékos volt a 15%-os SZJA-val motivált. A műveleti tartalékosokból 3265 fő volt 45 év feletti, ezeknek több mint 90%-a volt „Ő” egészségügyi minősítésű, vagyis háború esetén beosztásba nem helyezhető. Döbbenetes a tartalékosok rendfokozati struktúrája: köztük van többek között egy tábornok, 31 ezredes, 418 alezredes, 292 őrnagy és 557 százados. Ezt a rendfokozati túltengést úgy oldotta fel a HM, hogy közölte a delikvenssel, hogy a továbbiakban ha elmégy egy kollégád temetésére, nyugodtan hordhatod az egyenruhádat főhadnagyi rendfokozattal, de ha bevonulsz hozzánk ÖMT szolgálatra, akkor tartalékos szakaszvezető vagy és punktum. Ez megint a világon egyedülálló, minden más haderőben a rendfokozat az szent és sérthetetlen.

Az is a világon egyedülálló, hogy a tartalékos szerződésben 3 évente 180 nap, gyakorlatilag évi kéthavi békeidőben letöltendő szolgálatot írtak elő a műveleti tartalékosnak. Svájcban, ahol a legkomolyabban veszik a tartalékos képzését, hiszen a 225 ezer fős haderő 94%-a tartalékos, évi 17 nap kiképzésre kötelezik a tartalékosokat. Nálunk a „3 évente 180 nap” előírás arról árulkodik, hogy a tartalékosokat nem egy minősített esetre kívánják felkészíteni, hanem a tartalékos rendszerrel az aktív komponens kezelhetetlen békehiányát (7-8 ezer fő) próbálják enyhíteni. A tartalékosoknak ez az évi két hónap nem kiképzés, hanem szolgálat elképesztő körülmények között. Az egész tatai dandár elmegy gyakorlatra, behívnak az üres laktanyába 50 műveleti tartalékost a fentebb bemutatott rendfokozati struktúrával emeletes ágyas körletekbe. A NATO-ban egy tisztnek saját szoba jár. Komoly küzdelem folyik az alsó ágyakért. Konyha szolgálatra is osztanak be tiszteket, pucolhatnak krumplit. A csapat egy részét elviszik a Gyulafirátóti gyakorlótérre, ahol amerikai katonák táborának kapu szolgálatát adják, járőröznek a tábor körül tisztek, főtisztek. A dunai árvízi védekezésben volt hadbíró ezredes adja tovább a homokzsákot volt orvos ezredesnek. Az év eleji dermesztő hidegben a kiskőrösi szállásról ponyvás Uralon zötyögnek tartalékos tisztek, főtisztek több mint egy óráig a határra, majd másznak fel a büntetés végrehajtási cégek által összetákolt magasfigyelőkbe, amelyek semmiféle védelmet nem nyújtanak a szél és a hideg ellen, majd a 12 órás szolgálat után fagyoskodhatnak tovább vissza a szálláshelyig vezető úton.

Orbán egyszerű rabszolgából gályarabbá minősítette át a katonákat

Katonák így még nem szívtak a Don óta, mint most a Fidesz éra alatt. A katonák szívatását elsősorban a Fidesz hadügyekben tapasztalható teljes felkészületlensége eredményezi. A felkészületlenség egyik oka lehet Orbán Viktor egyeduralma, aki eljelentékteleníti a honvédelmi minisztereit azzal, hogy minden fontos döntés jogát magánál tartja. A haderő a feszítő békehiányok ellenére eltengődött valahogy 2015 szeptemberéig, amikor újabb embert próbáló feladat jött: kerítés építés a déli határon és részvétel annak őrzésében. Hende Csaba bele is bukott a feladatba, ő 3500 főt volt képes a határra vezényelni. Simicskó István, az új miniszter azzal szerzett piros pontokat a miniszterelnöknél, hogy ő képes volt a létszámot 6000-re tornászni. Ekkor már ment a határra a laktanyai szakácsnő és a légierő zenekara is. Az eddigi rabszolgasága a katonának ezzel gályarabsággá minősült. A szocialisták rákérdeztek a parlamentben a túlmunkára. A miniszter válasza: "A 2016-os év első hat hónapjában 1,7 millió órát túlóráztak a Magyar Honvédségnél, a kifizetett túlórapénz összege majdnem 4,5 milliárd forint." Ezt kb. 6000 fő teljesítette (ennyire becsülhető a 26 ezer fős honvédség végrehajtó állománya), akkor ez 283 túlóra/fő. Négy óránál nem lehet több a napi túlóra, vagyis egy főre 71 túlórás nap jutott fél év alatt. Normál viszonyok - 40 órás munkahét - a katona 6 hónap alatt kb. 110 munkanapra kötelezett, ha 20 nap szabadsággal számolok egy évre, tehát a végrehajtó állománynál három napból majdnem két munkanap túlórás volt. Ráadásul egyértelmű. hogy a 12 óra a határon valójában úgy kezdődik, hogy hajnalban 4,20-kor felébresztik a katonát a hódmezővásárhelyi laktanyában, rendbe szedi magát, megreggelizik, magára veszi a felszereléseit, elmegy eligazításra, felszáll a szellős Ural platóra a mínusz húsz fokban, elutazik mondjuk Katymárra, majd megkezdi 12 órás szolgálatát. Fél nap múlva ugyanez visszafelé. Csak a határon töltött 12 órából a négy számolandó el túlmunkának, nem a tényleges 15-16 órás elfoglaltság.

Ez a leterhelés a család számára szinte elviselhetetlen. Illusztrálja ezt egy részlet egy katonafeleség interneten közzétett nyílt leveléből: „Jöhet bárki azzal, hogy ezt vállalták. Igen, de a feleségeik is ezt vállalták? Gyerekeik? Tudtuk, hogy katona a férjünk, de minket senki nem készített fel arra, milyen az, amikor több hónapos misszió után visszakapjuk a férjünket. Milyen az, mikor próbálja felvenni a ritmust, amit nélküle kialakítottunk. Próbál újra családfő lenni. Aztán mire visszarázódnak a dolgok a régi kerékvágásba, jön a kerítés és borit mindent. Újra egyedül maradsz, vihetsz mindent a hátadon, mert van férjed, csak KATONA. Csupa nagybetűvel. Védi a hazát. A körülményekről nem beszélve, azt ők vállalták, de így? Rángatják ide-oda, mint egy bábút és a napi teendőiken túl jön az újabb és újabb feladat. Tartsd benne a lelket, mert te vagy a társa, a vára, a biztonsága, ahova néhány hetente egy-két napra hazamehet, hogy nézd, ahogy alszik és várd, hogy lesz-e vajon energiája veled-veletek lenni. Kérdem én, biztos, hogy ezt vállaltuk?”

A határon szolgáló katonák véleményét tükrözi egy a facebookon talált Katonai Eskü paródia: „Én, Gipsz Jakab közkatona és IBH (Ideiglenes Biztonsági Határ) feladatra szerződtetett járőr, fogadom, hogy Magyarország hűséges, néma, mindent eltűrő katonája leszek. Fogadom, hogy eltűröm, s kihívásként kezelem a rám mért igazságtalanságokat, az időjárásnak nem megfelelő öltözetemet, hogy azt a saját pénzemből vásárolt felszereléssel egészítem ki, a hadrafoghatóságom fenntartása érdekében. Fogadom, hogy a határon uralkodó elfogadhatatlan állapotokról, vezetői fejetlenségekről, hiányos felszerelésről senkinek nem panaszkodom, képet nem készítek, azt közösségi oldalakon nem osztom meg, vagy mások által megosztott hasonló tartalmakat, véleményeket nem „lájkolok” és kommentálok. Azokról szolgálati panasszal nem élek, és a magasabb szintű elöljáróimat nem informálom. Minden erőmmel megakadályozom, hogy magasabb szintű vezetőim tudomást szerezzenek erről. Fogadom, hogy a média, és a közvélemény nem fog megtudni semmit a sátrak fűtetlenségéről, a katonák, időjárásnak kitett szolgálatáról, az élelmezés minőségének és változatosságának értékelhetetlenségéről, a feladathoz szükséges eszközök használhatatlanságáról. Fogadom, hogy a helyi lakosság, rendőr kollégák, adománygyűjtők, segítő szándékú emberek által felajánlott adományokat el nem fogadom. Fogadom, hogy bármilyen sérüléssel - legyen az artériás vérzés, vagy haslövés - kibírom, míg a tábori mentő a bejelentéstől számított 2 óra alatt kiér. Fogadom, hogy az elöljáró ellenőrzésekor -5°C-ban sem kérdezem meg, eszébe jutott e meleg védőitalt hozni, mert tisztában vagyok vele, hogy a parancsnoki gondoskodás csak a hibakeresésben merül ki. Fogadom, hogy az elfogott migránsoknak átadom a kényelmesebb, busszal megvalósított utazás lehetőségét és a legnagyobb hidegben, porban is élvezem a platón utazást.
Fogadom, hogy nem irigykedem a segélyszervezetek által, a határsértőknek kiosztott új sátrak, pokrócok, minőségi ételek láttán, amit a penészes, ANTSZ által bezárásra ítélt, túlzsúfolt szállásomról figyelemmel kísérek. Fogadom, hogy az anyagcsere szükségleteimet gyorsan elintézem, hogy a sorban álló társaimnak is jusson idő, illetve fogadom, hogy a határ melletti kukoricás termésének minőségét trágyázással javítom. Fogadom, hogy a szemetes zsákokat rendeltetésszerűen használom, azt a MAFIK-on, ruházatomon eső és szél ellen nem alkalmazom. Fogadom, hogy 6 hetes szolgálatom után hazatérve megölelem a házastársam, párom, gyermekeim, és pár napos pihenő után bizonytalan időre otthon hagyva őket, újra részt veszek a határfeladatban, szolgálatban, gyakorlaton. Fogadom, hogy a fent említett körülményeket soha ki nem ejtem a számon, le nem írom, és mindazok ellenére a hazámat megvédem.”

2015 szeptember óta megy a határvédelem és kerítésépítés a katonákról való mindenoldalú gondoskodás minimális igénye nélkül. A római katonák őrzési technológiájával sétálnak a katonák a limesen, dárda helyett AK-val. A technikai őrzési elemek kiépítésének üteme azt mutatja, hogy a vezetés olcsóbbnak tartja az élőerős őrzést. A nagy hideg miatt az utolsó pillanatban építettek 50 éves melegedő sátrakat, nem tudom honnét szerezték bele a 40 éves olajkályhákat. A konténertáborok mind a hideg enyhülése után kerültek használatba. Én azt küldtem volna a BV által tákolt MAFI-ra (magas figyelő) mínusz 20 fokban 50 km/órás szélben, aki azt kitalálta. Megállunk a 6-os úton a hidegben egy zöldséges hölgynél. Kérem, mutassa meg a mögötte lévő konténert. Mutatja, van benne egy gázpalackra szerelt hősugárzó. Biztonságos, mondja, szénmonoxid érzékelővel van felszerelve, a főnököm gondoskodik rólam, hogy tudjak melegedni, ha nincs vevő. Ő csak egy zöldséges, nem katona. Szomszédom kutyája, ha nem tudja bekönyörögni magát éjszakára a lakásba, kénytelen kint az óljában tölteni az éjszakát. Zord gazdája a kutyaólba egy fűtőelemet szerelt be, a termosztát 24 fokra van beállítva. Ő csak egy kutya, nem katona. A viszontagságokhoz a HM kommunikációt is kreál: hősök vagytok, mint a doniak! Szerintem áldozatok, mint a doniak.

A katonák túlterhelését a közvélemény számára is nyilvánvalóvá tette a hortobágyi tűzszerész baleset.

Azóta kiderült, mert a szocialisták kivasalták a HM-ből a szerződéseket, hogy Hende rontotta el az egészet. Volt egy kialakult gyakorlat, talán hasznos is volt, mert tehermentesítette a tűzszerész és hadihajós ezredet a robbanótestek felkutatásának fáradalmaitól, de már akkor is szabálytalan volt. Vegyük példának mondjuk M6-os autópálya nyomvonalának előkészítését. A volt műszaki ezredparancsnoknak van egy talajkutató fémdetektoros cége. Elvállalják a robbanótest kutatást a nyomvonalon. Hetekig kutatnak, mire találnak a sok patkó, ekevas után valamit, ami a háború után ottmaradt robbanótest. Értesítik a tűzszerészeket, azok kijönnek, felrobbantják, nem lesznek túlterheltek tőle. Az a sportszerűtlenség, hogy a detektáló cég viszonylag jól keres, az ezrednek meg egy deka bevétele nincs az ügyből. A törvény azt írja, hogy a tűzszerészek feladata előtalált robbanótestek mentesítése és egyéb tűzszerészeti munkák végzése térítés ellenében.

2013-ban indul EU-s támogatásból a Hortobágyi Nemzeti Park rehabilitációján belül a tűzszerészeti mentesítés.  A kiírt tenderen  nyer a volt rendőrökből álló Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft.  A HM EI Zrt talajkutató részlege is a kezdetektől részese volt a projektnek, alvállalkozó a 426 milliós fővállalkozói szerződéshez képest 49 milliós szerződéssel az első ütemben. Az ezrednek minőségi változás, nem hetente kell kiruccanunk valahová, hanem nap mint nap ott kell lenni 10-15- 20 fővel, plusz  a debreceni dandártól ugyanannyi katonával. Bevétel meg egy fillér se. Lázadoznak, hogy a három cég élősködik rajtuk (KBSZT Kft, HM EI Zrt, Somogyi és Tsa Kft). A 2013 szeptemberi kezdés után oly magasra csap a tiltakozás lángja, hogy 2014 március 4-én Hende kénytelen visszarendelni az ezredet. Robbantás nélkül viszont a "civileknek" sem utal a Nemzeti Park. 2015 január 15-ig anyázás folyik. Ekkorra a felek megegyeznek és az ezrednek is van szerződése 1,15 milliárdos összeggel a két ütemre. Ha 2013 nyarán így kezdték volna, nem lett volna a feszültség, így viszont jön a túlhajtás: heti hét nap, napi 10 óra hetes váltásban. Ez is hozzájárulhatott a tragédiához. Összegezve: ha Hende Csaba 2013-ban nem próbál umbuldálni a Htv. 36. paragrafus g alpontjával (a tűzszerészek feladata előtalált robbanótestek mentesítése és egyéb tűzszerészeti munkák végzése térítés ellenében), hanem ahogy a mondat második felében van, eleve térítéses szolgáltatásnak minősíti a feladatot, az ezred kezdetektől fogva a HNPI-vel kötött szerződés alapján végezhette volna a munkát, a honvédség nem esett volna el 2-3 milliárdos bevételtől, nem állt volna le a munka 2014 március 4 és 2015 január 15 között, 2016 május 30-as határidőre elkészült volna a munka a katonák túlterhelése nélkül, nem akadozott volna az uniós támogatások lehívása teljesítés hiányában. A katonai vezetés és a végrehajtók ellentéteit részletesen leírja egy mno cikk: http://tablet.magyarnarancs.hu/belpol/felaldozhato-babuk-100259.

A Törvény a honvédelemről 1. paragrafus (4 ) bekezdés szerint a honvédelmi kötelezettségek teljesítése az érintetteknek békében nem okozhat aránytalan megterhelést, vagy hátrányt. Nyoma sem látszik annak, hogy a honvédelmi vezetés csökkenteni kívánná a katonák terhelését. Pótcselekvések vannak. Az illetményeket már 2015 második felében megemelték 30%-kal, 2016-ban további 5%-os béremelést kaptak a katonák. Ennek a béremelésnek a hatása abban nyilvánult meg, hogy 2016 végére 500 fővel több volt az állományba vettek aránya, mint a kilépőké. Ezzel az ütemmel hány év alatt számoljuk fel a 6-7 ezer fős békehiányt? Ezen hír hallatán persze elgondolkodik az ember, hogy hány 50 kilós, gyermekét egyedül nevelő anya felvételével lehet pótolni a kilépő 7 missziót teljesített, Amerikában ranger kitűzőt szerzett különleges katonát. A honvédelmi miniszter a meghirdetett, de nyilvánosságra nem hozott Zrínyi 2026 haderő fejlesztési terv szerint nem a leginkább igénybe vett szárazföldi csapatok fejlesztésén, hanem a légierő gondjai megoldásán fáradozik. Továbbra sincs szó az aktív komponens rendbe hozásáról, a vízfej felszámolásáról, az egészséges állományarányok kialakításáról, a rendfokozati piramis rendezéséről, a költségvetés arányainak helyreállításáról.

A Magyar Honvédség részletes bontású létszáma az OGY határozatok alapján

Állománykategóriák               35/2013 OGY hat.      35/2016 OGY hat.            lenni kellene

Tiszt                                                    5690                            5690                            3108

Altiszt                                                 8845                            9270                            9324

Legénység                                          7895                            8850                          15540

Hallgató (ti., alti.)                               600                             600

Közalk., köztiszv.                               6670                            6670                            3108

Összesen                                          29700                          31080                          31080

Megjegyzések:

Érthetetlen, hogy mi szükség volt szükség az emelt létszámra 2016-ban, amikor a költségvetési létszám, ami közel azonos az állománytábla szerinti létszámmal folyamatosan 25500 körül ingadozott, sőt az állománytáblához képest zömében a végrehajtóknál volt egy 2016-i folyamatosan növekvő béke hiány 7-8 ezer főre becsülten. (Hende a 2014-es bizottsági meghallgatása során 5921 fő betöltetlen beosztásról beszélt, ez a hiány azóta folyamatosan nőtt 2016-ig.)

A költségvetések indoklásában a szervezetek létszáma

Intézmények                                       2017                            2018                különbség

HM igazgatása                                    509                              730                  +221

HM egyéb szervezetei                        827                              749                    -70

MH Vezérkar                                    6224                            7204                  +980

Kat. nemzetbizt. szolg.                       869                            1000                  +131

MH Eü. Közp.                                  3602                            3577                     -25

Kat Köz. Isk.                                        55                                54 -1

Vez. szervek és háttér int. össz      12086                        13314               +1228

ÖHP (végrehajtók)                       13647                          13439                  -208

HM tárca összesen                        25733                          26753                  1020

Megjegyzések: A 2017-2018-as változások már a Zrínyi 2026 haderő fejlesztési program keretében zajlottak. Biztos, hogy jó az, hogy a vezető szervek és háttérintézményeik aránya tovább romlott? A vezető szervek létszáma 1288 fővel nőtt, a végrehajtóké 208 fővel csökkent. A vezető szervek és háttérintézményeik aránya egy normális haderőben nem haladhatná meg az összlétszám 20-25%-át. Nálunk ez 49,8%

Egy agonizáló haderőben a HM EI Zrt. létszámának és bevételének alakulása

Év                   Létszám                                  Bevétel

2010                1979                                       26 milliárd

2012                4586                                       43 milliárd

2017                (nem közöl adatot)                 49 milliárd

Megjegyzések: A 2017-es létszámra csak következtetni lehet. A Zrt honlapján az őrzés-védelem 3600 fő, az objektum üzemeltetés 2500 fő. Az egyéb divizók létszáma 1500-2000 főre becsülhető. A Zrt bevételének szinte 100%-a a tulajdonostól, a HM-től származik.

A másik szantál máglyáról Főnixként égbe szálló szervezet a MH Eü. Központ (Honvédkórház)

Év                   Létszám                                  Kiadás

2010                2823                                       16,4 milliárd

2018                3577                                       33,1 milliárd

Megjegyzés: A Honvédkórház költségvetésének 20-át a HM állja, a többit az OEP. Az úgynevezett honvédségi igényjogosult betegkör meg nem éri el az 5%-ot. A Honvédkórház mindig élen jár az adósságok felhalmozásában évi 4-5 milliárdos tételben.

 

A miniszter tovább törtet előre Hende zsákutcájában, már nem 8 ezer, hanem 20 ezer tartalékos toborzását tűzi ki célul területvédelmi funkcióval, ami nehezen értelmezhető egy működőképes aktív komponens nélkül. Folyik a 197 lőtér építésének előkészítése 27 milliárdból, nem kell jósnak lenni, hogy lássuk előre, ezek ugyanolyan üresen fognak tátongani mint a stadionok. A Zrínyi 2026 fedőnevű vágyálmok megvalósításához egy szerethető ország kellene, egy szerethető haderővel. Van ilyen? Nincs. A miniszter azt mondja, a Zrínyi 2026 fejlesztés eredményeként a magyar haderő a környék meghatározó haderejévé válik. Ez vicc. A román haderő 2015-ről 2016-ra 52%-al növelte költségvetését, ezzel elérte a GDP 1,7%-át. Ennek a költségvetésnek egy harmadát fejlesztésekre fordítja. Mi 2017-re értük el a GDP 0,95%-át, a fejlesztésre fordított összeg 10,5%. Hol és hogy akarunk mi meghatározóak lenni?

Történelmi jelentőségű a katonai kiadások GDP 2%-ára növelése 2024-ig, Orbán ezt is el fogja baltázni

A GDP 2% arányú katonai költségvetés megvalósulását Orbán 2024-re ígérte, minden arra mutat, hogy lesz is lehetősége végrehajtani. Ennek ismeretében a számok sokkal magasabbak, így nagyobb a felelősség is és a lehetőségek is jelentősen megnövekednek. A Győri programmal még így sem hasonlítható a Zrínyi 2026, mert abban 5 évre az akkori éves GDP 110%-át tervezték felhasználni 5 év alatt. Most a jelenlegi éves GDP 1/6-odát tervezik felhasználni 9 év alatt. Arányosan persze nagy az összeg, hiszen nem egy 107 ezer fős aktív komponensre és egy milliós tartalékos komponensre kívánják elkölteni, mint 38-ban, hanem egy kb. 30 ezer fős aktív komponensre, és 20-25 ezer fős tartalékos komponensre. Lehet a Juhász féle reformtervvel is némi összehasonlítást végezni. Juhász 2006-ra tervezett 426 milliárdos katonai költségvetést, azzal érte volna el a GDP 2%-át. A 2018-as HM költségvetés 427 milliárd. Ez a GDP 1,06%-a. Az eredeti terv szerint 2026-ig évi GDP 0,1%-os növeléssel 2026-ra értük volna el a katonai kiadásokban a GDP 2%-át. A Trump féle gyorsítás miatt 2019-re már nem lesz elég a plusz GDP 0,1%, plusz 0,157% körüli értékkel kell számolni. A 2017 évi GDP 0,95%-ról 72 milliárd növekmény nyomta fel a védelmi kiadásokat GDP 1,06-ra. 2019-re nem a tervezett GDP 1,16-ot kell beállítani, hanem GDP 1,22 körüli értéket, ez forintban plusz 105 milliárdot jelent az előző évi plusz 72 milliárdhoz képest. A továbbiakban minden évben 2024-ig ilyen 105-115 milliárd növekménnyel kell számolni annak függvényében, hogy alakul az éves GDP. Ha extrapolálunk, azt vetíthetjük előre, hogy 2024-re a katonai költségvetés meghaladja az évi 1000 milliárdot, és a 2026-ig tervezett növekmény összege 5000-5500 milliárd lesz. Ekkora lehetőség a rendszerváltás óta nem volt. Akkor mondhatnánk, hogy a ránk kényszerített forrásbővülés adta lehetőségekkel jól gazdálkodtunk, ha beállítanánk a 10% tiszt, 25% altiszt, 50% szerződéses, 15% közalkalmazott arányt, ha a vezető szervek és háttér intézményeik arányát20-25%-ra csökkentenénk, ha 2024-re létrehoznánk egy NATO kompatibilis hadosztályt 10-12 ezer fővel, hogy közben minden volt VSZ technikát a kohóba küldenénk.  Ha strukturális változtatások nélkül tervezzük ennek a pénznek az elköltését (egy szó nem esik arról, hogy a struktúrán változtatni kellene!) akkor az 5 ezer milliárdot képesek leszünk elherdálni 13 ezer fős vízfejre, 10 ezer főre duzzadt HM EI Zrt-re, 5 ezer főre duzzadt Honvédkórházra, 5 napos laktanya látogatáson részt vett 20 ezer fő önkényes territoriális tartalékosra. A 12-13 ezer fős végrehajtó állománynál meg marad az 50%-os feltöltöttség, a kukázott orosz technika, legföljebb néhány "új" eszköz, amit magyar "népi (nemzeti) kohók"-ban állítottak elő.

Összegezve: a Fidesz amihez nyúl, az elromlik. Ld. oktatás, egészségügy, kéményseprés, szemétszállítás, stb. Ezeken a területeken van némi kontroll, mert látják a szülők, a betegek, társasházak, állampolgárok, hogy nem jó, rontottak rajta. A hadügy problémái ismeretlenek a választó polgár előtt, 6-7 ezer végrehajtó látja igazán mekkora a baj. A haderő tehát szabad préda a kormány Potyemkin akciói számára. Titkosságra hivatkozva még a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának az ellenzéki tagjai sem láthatnak rá a valódi folyamatokra. A tartalékos illúziókhoz még egy adalék, egy rövid idézet Kiss Álmos Péter Seregszemlében megjelent tanulmányából:

"Milícia toborzása, kiképzése, felszerelése és alkalmazása sokkal kisebb költségekkel jár, mint akár a hivatásos állomány létszámának növelése, akár hadkötelesek mozgósítása. Ez akkor is így van, ha a milíciát a reguláris erők illetménytáblája szerint fizetik: csak a szolgálatban töltött időt kell megfizetni. A rendelkezésre álló erőforrásokból nagyobb létszámot lehet tehát kiállítani. Milícia kiválthatja a reguláris erők jelentős részét, mert felvállalja az egyszerű, alacsonyabb harcképességet követelő feladatokat. Közigazgatási épületek és infrastruktúra csomópontok őrzése vagy járőrözés egy jól ismert környék utcáin sokkal inkább fegyelmezett és éber jelenlétet követel, semmint különleges katonai felkészültséget – ilyen feladatokra pazarlás lenne rendőrök vagy katonák alkalmazása. A milícia járőrei és őrszemei sokkal inkább az állam állandó jelenlétének jelképei, semmint különlegesen ütőképes fegyveres erők. Mégis nagyon nehéz helyzetbe hozzák a felkelőket, mert azok így nehezen tudnak a hatóságok tudta nélkül kapcsolatot teremteni a néppel, egyre több akadályba ütközik az agitációs és propagandamunka, egyre veszélyesebb családjukat meglátogatni. Immár nem láthatatlan, megfoghatatlan szellemek – nevük van, szokásaik ismertek, mozgásuk megfigyelhető, és ha valamelyiküket felismerik az utcán, rövid időn belül várható a hatósági intézkedés."

Milyen felkelést vizionál Dr. Simicskó és Kiss? Kibújik a szög a zsákból, előkerül Dr. Simicskó 2000-es álma, meg kell alakítani a haderőtől független (angol egyenruha) Fidesz munkásőrséget, amely képes a polgári kormány vívmányainak fegyveres védelmére.

 

 

 

ÁRPÁD:illúziók és valóság

0

ÁRPÁD: illúziók és valóság

 

Illúziók:

 

Dr. Kunos Bálint mk. ezredes HM Közbeszerzési Osztály vezetője Hadtudomány 2000/3. szám 27. oldal:

 

“A Magyar Honvédségben rendszeresített tüzérségi eszközök technikailag még 10-15 évig rendszerben tarthatók, így ezen a területen különösen a 122 mm-es 2SZ1 önjáró tarack és a 152 mm-es D-20 ágyútarack vonatkozásában, célszerűnek tűnik a modernizálás, ami elsősorban a lőszerekre és a tűzvezető rendszerre irányulhat.”

 

Ugyanott, 30. oldal:

 

“A tűzvezető rendszerek legkorszerűbb eleme az 1986-ban rendszeresített, hazai fejlesztésű ÁRPÁD automatizált tűzvezető rendszer, EZ VILÁGSZINVONALÚ KONSTRUKCIÓ (kiemelés tőlem), melynek a NATO tűzvezető rendszereihez illesztése és fejlesztése folyamatban van.”

 

Valóság:

 

Emlékszem, hogy 1982-ben egy bemutató lövészet után az a megtiszteltetés ért, hogy a várpalotai klubban ebéden vendégül láthattam Siska vezérőrnagyot a Magyar Néphadsereg rakéta- és tüzérfőnökét, akinek kíséretében ott volt az MMG Automatizálási Művek igazgatója és néhány fejlesztő mérnöke. A bemutató lövészet célja azt volt, hogy az MMG szakemberei megismerjék azokat a tűzvezetési folyamatokat, eljárásokat, amelyeket majd az ÁRPÁD rendszer fejlesztése során automatizálniuk kell.

 

Már abban az időben is elég sokat tudtam az amerikai TACFIRE rendszerről, ismertem a MASINA rendszer képességeit is, így volt viszonyítási alapom, amikor figyeltem, hogy miről beszél a megrendelő és a fejlesztő. Nagyon lelkesedtem a dologért, bár aggasztott az a teljes tájékozatlanság, ami tapasztalható volt tüzér ügyekben az MMG képviselői részéről és számítógépes ügyekben a tüzérfőnök részéről. Én akkor a PTK 1096-os gépet aránylag jól programoztam, tájékozott voltam a hazai számítógépes hardver lehetőségek ügyében. Siska vezérőrnagy ilyen típusú kérdéseket tett fel: “akkor ez a gép képes lesz minden lövegre külön számolni a lőelemeket?” Az MMG szerintem hibás választás volt, Siska vezérőrnagy annak bűvöletében döntött mellettük, hogy -70 OC-tól +70 OC-ig vállalták az elektronikai elemek működőképességet és referenciaként a Szovjetunió kontinentális éghajlati viszonyai között működő olajvezeték automatikákra és távvezérlőkre hivatkoztak.

 

A fenti nehézségek természetesek egy ilyen projekt beindulásakor, csak azt látni kell, hogy a fejlesztési időt jelentősen kitolja az, ha a harcászati követelményeket megfogalmazó tüzér szakember, a hardver és szoftverfejlesztő folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Késleltette a fejlesztést az is, hogy nem voltak kész ballisztikus, térképész szakembereink így az indokoltnál hosszabb időt vett el egy-egy probléma megoldása, pl. zónaátszámítás, terepszög miatti lőszögjavítás kiszámítása.

 

Magyar sajátosságként a munkát az is lassította, hogy a pénzért mindig könyörögni kellett, mindig csak tizede állt rendelkezésre annak, amire szükség lett volna. Egy elektronikai berendezésnek már akkor sem lehetett volna a teljes életkora a fejlesztés megkezdésétől a gyártáson át a kiselejtezésig több mint
12-15 év. Így a fejlesztés akkor lett volna hatásos, ha kettő-három év alatt befejeződik, a sorozatgyártás ideje 1-2 év lehetett volna. Egy nyugati elem beszerzésének az alábbi volt az útja: első év valutaigénylés, második év import igénylés, harmadik év: megérkezik az alkatrész. A COCOM lista teljesen beszűkítette a mozgásteret, bár Magyarország élen járt ennek kijátszásában. Abban az időben például a MECHLABOR 95 %-ban COCOM listás elektronikai elemekkel készítette rádió-felderítő berendezéseit. Az ellenfél sem volt tétlen, valami miatt az első magyar elektronikus alkatrész gyártó üzem rövid idő alatt rendesen leégett.

 

A nehézségek ellenére reális lehetőségünk volt arra, hogy a VSZ-en belül a legjobb tűzvezető rendszert készítsük el. Arra akkor sem gondolhattunk komolyan, hogy a magyar tüzérség jelent olyan felvevő piacot, amely gazdaságossá teszi a fejlesztést és a sorozatgyártást. Ugyanakkor aggódtam amiatt, hogy az oroszok a rendszeresítési konferencián mondjuk az operátor székének ergonómiai hiányosságaira hivatkozva elutasítják az ÁRPÁD VSZ szintű rendszeresítését, ahogy ezt korábban a bolgárokkal és a lengyelekkel is megtették, ugyanakkor a rendszeresítési eljárásra benyújtott dokumentációt felhasználva már, mint eredeti orosz rendszerrel jöttek elő néhány év múlva.

 

Ha valami tévedés folytán a magyarok mégis elnyerték volna a gyártási jogot, akkor a szállítás része lett volna az úgynevezett “dollárszivattyú”-nak, amelynek következményeit még ma is nyögjük államadósságként. Ennek a “dollárszivattyú”-nak nevezett hazaárulásnak akkor részese volt minden olyan cég, amelyik COCOM listás berendezéseket vásárolt dollárért és épített be a Szovjetunióba exportált termékébe. Emlékezzünk az átszámítási tényezőre: 1 dollár egyenlő 56 kopejka. A “dollárszivattyú” működéséről 1986-ban az Uránbánya vezérigazgatója világosított fel egy bányásznapi alkoholizálás során. Ettől kezdve már nem voltam olyan lelkes, ha az ÁRPÁD rendszer esetleges exportlehetőségeire gondoltam. Valamikor akkor mondtam először, hogy most kéne abbahagyni.

 

Az első változat rendszeresítése előtt és közvetlenül azt követően Vajthó Gábor barátom lendületet vitt a fejlesztésbe. Első személy volt a tüzérek közül, aki a gondolkodásban is és a számítógépes ügyekben is kellően jártas volt. Szüksége is volt rá a rendőrségnek, hagytuk néhány ezer forint fizetésemelésért elcsábulni.

 

1996-ban a rendszeresítési határozat megszületett, valójában rendszeresítés nem történt, mert a sorozatgyártásra nem jutott pénz. A konstruktőrök jelenlétében végrehajtott bemutatók valóban sikeresek voltak, de ha az alegységek konstruktőrök nélkül kettesben maradtak az ÁRPÁD bármely változatával és lőni kellett volna, az rendszerint csúfos kudarc volt (Tata, Rétság).

 

A lassú fejlesztés a szoftver ügyekben azt eredményezte, hogy közben elavult az elektronika. Mire egy osztály felszereltek, rá kellett jönni, hogy elavult a vörös gázplazmás kijelző, a mikroprocesszor, a rádió, stb. A hardverben elkerülhetetlen volt az áttérés a folyadékkristályos kijelzőre a 16 bites mikroprocesszorra, stb.

 

86 és 90 között lényegében semmi jelentős dolog nem történt, az 1987-es VSZ rendezvényen az oroszok nem lelkesedtek – ahogy várható volt – az ÁRPÁD-ért.

 

91 és 92 között az ÁRPÁD M változat készült el, néhány kiegészítővel. Megjegyzendő, hogy én 1986-tól a tüzérdandárnál beszereztem az első PSION ORGANIZER 32-64 típusú számítógépeket, amelyekkel kapcsolatban nagyon jó tapasztalatokra tettünk szert úgy a bemérő, felderítő munkában, mint a D-20 és BM-21 lőelemszámolásában. A PSION számítógépek beszerzésével egy időben az osztály törzsfőnöki kocsiba kialakítottuk a Junoszty tv, mint monitor, PRIMO 16-32 iskolai számítógép, mint lőelemképző, MK-25-ös magnó, mint háttérmemória konfigurációt néhány ezer forintért. Teljesen szabálytalanul történtek a beszerzések. Ez a konfiguráció még ma is működőképes az M osztályoknál. Ugyanakkor láttuk a PSION gépek előnyeit:

 

-                         nem kell hozzá aggregátor, 9 V-os elemmel hónapokig működik

-                         működése nem függ az időjárástól, mert a kabátom belső zsebében tartom, így a legnagyobb hidegben is biztosított a működése.

 

A PRIMO gyorsabb volt, jobban lehetett látni a törzsbuszban, a törzsfőnökök jobban szerették. Felderítők, bemérők, elsőtisztek a PSION-ra esküdtek.

 

Én ismertem a teljes PSION termékcsaládot, tudtam, hogy rádióval szerelve – gyufásdoboz méret – képes pincér kezében a rendelést egyből a konyhába továbbítani, vagy a leltározás eredményét PC-re küldeni 100-150 m-en belül és viszont képes adatokat fogadni a séftől vagy raktárvezetőtől. A 80-as évek végén ezek a rádiók 50 ezer forintba kerültek, a központi rádió 300 ezer forintba. Ez teljesen analóg az elsőtiszt és a lövegparancsnok viszonyával. Tehát egy PSION 16-os bőven elegendő lett volna löveg indikátornak, egy PSION 64-es üteg lőelemszámolónak egy PSION SERIE A 3 törzsfőnöki számítógépnek már az 1980-as évek végén. A PSION-t eredetileg is katonai célokra gyártották, tehát tökéletesen megfelel a katonai követelményeknek, ezt 1990. óta bizonyította, miután más alakulatoknál is elterjedt, sajnos adattovábbítók nélkül, pedig képes digitális adattovábbításra minden változata.

 

Ezen kitérő után visszatérve az ÁRPÁD-ra 1990-92 között egy újabb fejlesztési periódus kezdődött. Ekkor mondtam másodszor, hogy most aztán komolyan abba kellene hagyni, hiszen:

 

-                         ennek a rendszernek csak a VSZ-en belül volt nyerési esélye

-                         a COCOM lista feloldásával el kell felejteni a “szerzett” alkatrészekből történő barkácsolást hardver vonatkozásban, venni kell egy márkás, kipróbált kész mikroszámítógépet és csak a szoftvert kell bütykölni, de azt sem az eddig megszokott “népi kohó” módszerrel, hanem segítségül kell hívni azokat, akik a TACFIRE rendszert létrehozták.

-                         Felhívtam a figyelmet arra, hogy nem szabad továbbra is 1D11-es lézertávmérőben, SZNÁR 10 lokátorban és semmi olyanban gondolkodni a legegyszerűbb csatlakozóig bezárólag ami GOSZT szerint van elkészítve.

 

Vegyük az 1D11-es lézertávmérő digitalizálásának példáját. Amikor 1985-ben Pécsre kerültem, nagyon nem tetszett, hogy az 1D11-es lézertávmérő tájolásához mindig fel kellett állítani a PAB 2A-t. Ezért teljesen szabálytalanul 1986 elején vásároltam egy SHARP basic nyelven programozható zsebszámítógépet 5000 forintért. Még aznap este megírtam a hátrametszés és cél koordinátát meghatározó programot. Másnap kimentem a gyakorlótérre, elmagyaráztam a pontjegyzék, a SHARP működését. 1000-kor kezdtünk, 1200-ra eljutottunk oda, hogy gépkocsin levő dobozból indulva a távmérő a negyedik percben jelentette, hogy tájolva, mérőkész, és 4. perc 30 másodperckor jelentette az első cél koordinátáit 5 m-en belüli körhibával. Ez történt 1986-ban. Valamikor 1992-ben kaptuk a feladatot a digitalizált lézertávmérő csapatpróbájára. A legnagyobb igyekezettel sem jutottunk 9 perc alá a mérőkészség elérésében, hiszen a műszer mérőkész helyzetbe hozásán kívül fel kellett helyezni a kijelzőt, a kábeleket csatlakoztatni kellett a mérő részekhez. Kifogásoltam, hogy én 5000-ért 4 perces mérőkészséget produkáltam, ez a digitalizálás pedig tízmilliós nagyságrendért 9 percet, hol itt a költséghatékonyság?

 

A konstruktőr azt mondta, hogy való igaz a 9 perc, de majd mérjem le a cél koordináták meghatározásának idejét, mennyivel jobb az a digitalizáltnál, mint a SHARP-al tuningoltnál. Valóban a digitalizált 10-15 másodperc alatt adta a cél koordinátáit, hacsak … hacsak a cél nem volt az alapiránytól jobbra (balra) 3 00-nál nagyobb oldalszögben. Ugyanis ekkor az én katonám feloldotta az oldalorsó kioldóját és akkor is jelentette a cél koordinátáját 25-30 mp alatt, amíg a digitalizált lézertávmérő kezelője, mint az őrült folyamatosan tekerte az oldalirányzó kereket, ugyanis a digitalizálás miatt nem használhatta a kioldót.

 

Ekkor mondtam, hogy a digitalizálás és az 1970-es konstrukciójú orosz lézertávmérő olyan messze állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Az ilyen korszerűsítés az olyan, mintha a vasutat úgy villamosítanák, hogy megépítjük a felső vezetéket, a gőzmozdonyra áramszedőt rakunk és elektromos fűtőszálakkal melegítjük a gőzmozdony kazánjában a vizet.

 

1990-92 környékén már jó lap-topokat lehetett kapni ipari kivitelben is. Mi 1993-ban “szereztük” az első példányt. 1994 nyarán látta nálunk a lengyel rakétadandár parancsnokhelyettese az első GPS vevőkkel együtt. Amikor 1994 őszén meglátogattuk a TORUN-i tüzérdandárt, ott már a “mi hírünket hallva” 12 laptop működött négy tüzér osztálynál. 1994-ben megjelent nálunk egy “csendes amerikai” és egy hónapig velünk élt. Elmagyarázta, hogy mi a különbség a mi tüzércsoport rendszerünk és az amerikai tűztámogató rendszer között. A tüzérdandár akkor magától, mások ellenkezése ellenére elindult a NATO felé.

 

Azt gondolhattuk volna, hogy az ÁRPÁD M1-es továbbfejlesztés már ezzel a céllal indul. De nem, folyt tovább a fejlesztés a régi elvek alapján, a régi vasakat akartuk továbbra is felcicomázni némi elektronikával, mialatt mi Pécsett azzal voltunk elfoglalva, hogy kialakítottuk a dandáron belüli DGPS módszert.

 

Állománytábla szerint 4 SZNAR lokátorunknak kellet volna lenni a CSOBÁNC sorozatvető ezred felszámolása után. Egyről azt mondták, hogy azt leadták digitalizálásra, ha elkészül, majd megkapjuk. 1998-ban telefonált egy vadidegen idegen hölgy, aki azt állította magáról, hogy ő x vállalat felszámoló biztosa, van itt az udvaron egy tank, Tapolcaiaknak nem kell, hozzánk küldték, csináljunk vele valamit, mert itt az udvaron nem maradhat. A telefonok vertikálisan és horizontálisan, eredmény, nekünk kellet beszállítani Tápiószecsőre, azóta üzemképtelenül várja sorsának jobbra fordulását, amire nem nagy remény van, mert semmi féle dokumentációja sincs az illető SZNAR 10-nek. Sem az eredeti orosz, sem az, amely tartalmazná a digitalizált elemek kezelői utasításait. Ugyanakkor ez a digitalizálás a HTI jubileumi kiadványának díszhelyén szerepelt. Van jó példa is az elektronikus busszollal felszerelt bemérő gépkocsit visszakaptuk, jól működik.(A busszol amerikai! A számítógép sem saját barkácsolás.)

 

Volt alkalmam megnézni az ÁRPÁD M1-et már majdnem kész állapotában és kezdtem mondani, hogy ebben a méretben mosógép vagy mikrohullámú sütő még rendben lenne... Az értekezlet vezetője azzal állított le, hogy ez nem volt kérdés, a kérdés az, hogy képes e lőelemeket pontosan számolni. Arra valóban képes, akár három irányzék és kettő oldalállásra is. A gond az, hogy már 1998-ban biztosan tudtuk, hogy NATO tagok leszünk, és azt is, hogy a NATO-ban nincs három irányzék, és kettő oldalállás, és a NATO a kedvünkért nem veszi a STANAG-ok sorába a Tü/1-et. És még sok mindent tudtunk. Tudtuk azt, hogy a NATO-ban nem preferálják a Krasszovszkij féle ellipszoidot és a Gauss-Krüger koordináta rendszert sem. A digitális térkép is csak WGS 84-ben UTM-ben elfogadható. Hogy a NATO-ban a légnyomást millibárban mérik és nem higanymilliméterben a szélsebességet csomóban, a hőmérsékletet Ko-ban stb.

 

A NATO csatlakozáskor azt mondtam, hogy most már Isten bizony abba kellene hagyni minden ÁRPÁD M+1 erőfeszítést, de valami tehetetlenségi erő Siska vezérőrnagy szellemében ezt viszi tovább. Otthon a présházban találtam egy télen kiszáradt egeret, sokáig őrizgettem, hogy a C + D kiállításon átadjam az illetékesnek, hogy ezzel is hozzájáruljak a korszerűsítéshez.

 

Még egy adalék. 1998-ban Baumholderben Kimmit ezredes I. USA páncélos hadosztály tüzérdandárának parancsnoka bemutatta a hadosztály tűztámogató elemének számítógépeit. Elmondta, hogy ma a katonának nem Clausewitzet kell ismerni, hanem Bill Gatest. Elmondta azt is, hogy unta már, hogy a ROCKWELL cég számító gépjén más program fut, mint a HONEYWELL cég számítógépjén. A hadosztály áttért a WINDOWS-ra, mert azt minden katona ismeri.

 

Akkor tehát az az utolsó szavam, hogy azonnal hagyjuk abba az ÁRPÁD fejlesztést? Igen, ez a határozott válaszom.

 

De… ha … mégsem, akkor:

 

-                         csak rendszer integrációban szabad gondolkozni. Mondom a példát: 1995 körül beszéltem egy magyar származású svéd egyetemi tanárral, aki kutató munkát végzett huzamos időn keresztül az ERICSSON-nál is. Panaszkodtam neki arról, hogy nem működik a hangfelderítő rendszerünk. Mondta, hogy nem érti a problémát, magyarázzam el. Felrajzoltam neki a hiperbolák metszéspontját. Egyből tudta, hogy mi a matematikai megoldás, mit kell tartalmaznia a szoftvernek. Elővette a nagy táskáját, ami tele volt prospektusokkal, körülbelül fél óra alatt összeállítottuk az egy terepjáró személygépkocsiból, laptopból, rádiókból, érzékelőkből (6 db) műholdas helymeghatározóból álló konfigurációt. Azt mondta, ha van egy millió dollárom, három hónapon belül szállítja a működőképes rendszert. Az utána következőket akár fél millióért is meg tudja számolni. A legutolsó C + D kiállításon, kinn a pavilon előtt szerénykedett egy cseh gépkocsi, kevesen látogatták, mindeniki a BRADLEY-t csodálta. A járműben izraeli számítógépek, frekvenciaugratásos rádiók és GPS vevő voltak, de a csehek, mint sajátjukra voltak büszkék, mert ők szerelték össze, ők készítették a szoftvert. A SZNYEZSKA-val sem kell szégyenkezniük. Könnyű nekik, van hadiiparuk.

 

-                         ha a D-20-as, 2SZ1, BM-21 triumvirátust akarjuk kiszolgálni, akkor meg kell nézni, hogy érdemesek-e a törődésre. A Hódmezővásárhelyiek CFE állandó raktárból tudtak már csak működőképes önjáró lövegeket előszedni egy héttel az AMF(L) lövészet előtt. A D-20-as lövegek valamennyien meghibásodnak egy napos lövészet után, tönkremegy az alaplap, a folyadékfék és a léghelyretoló tömszelencéje. A BM-21-es sorozatvetőket már többször átválogattuk, jelenleg egy üzemképes a 48 darabból. Nincs üzemképes hangfelderítő állomás. Egy üzemképes meteorológiai lokátor állomásról tudok. Egy SZNAR-10-es üzemképes, amíg el nem romlik. A felsoroltak legtöbbjét nem tudjuk, nem is érdemes javítani. Akkor most minek a kiszolgálására fejlesztjük az ÁRPÁD rendszert, milyen csatlakozó elemekkel?

 

-                         a NATO tagság miatt a NATO STANAG-okat komolyan kell venni. Felejtsük el az ilyen fogalmakat, hogy ütegparancsnoki harcjármű, osztály törzsfőnöki harcjármű, ütegelsőtiszti harcjármű, stb. A NATO-ban van egy felmenő tűztámogató rendszer, ezek működnek együtt a manőver erők parancsnokával, ők szinkronizálják a légierő, harci helikopterek, haditengerészeti ágyúk tüzét, az aktív elektronikai harc eszközeinek alkalmazását. Ők végzik a tűztámogatás tervezését majd ők hajtják végre a manőver erők tevékenységének és a tűztámogatásának a szinkronizálását. Ők döntés előkészítők, a manőver erők parancsnoka dönt. A tűztámogatók sora az előretolt figyelőktől, akik a szakasznál vannak, a hadtest tűztámogató eleméig terjed. A tűztámogatók közvetlen alárendeltségében vannak a célszerző erőforrások (pilóta nélküli repülőgép, radarok, lézeres csoportok: COLT, stb.) és a célokat támadó erőforrások (vontatott és önjáró lövegek, rakéta sorozatvetők, helikopterek, merev szárnyú repülők). Ezek mind végrehajtók, a tűztámogatók és a célokat támadó erőforrások közötti összekötő kapocs a tűz irányító (FIRE CONTROL) és a tűzvezető (FIRE DIRECTION) rendszer.

 

Tehát szakasz-század tűztámogatóknak kell páncélozott harcjárműveket biztosítani lézertávmérővel, navigációs berendezéssel, FLIR típusú termovíziós kamerával, lézeres célmegvilágítóval, rádióval, digitális üzenettovábbítóval.

 

A zászlóalj, dandár, hadtest tűztámogató elemnek rádiókat kell biztosítani, és olyan számítógépeket, amelyek felülről lefelé segítik a tűztervezetést, majd alulról felfelé a tűzigénylések továbbítását.

 

Ki kell alakítani osztály, üteg, szakasz szintű tűzvezető központokat, amelyek tűztámogatók tűzigényét irányzékra, oldalállásra, lőszer típusra és mennyiségre fordítják.

 

Rendezni kell a célszerző eszközök kapcsolódását esetenként a tűztámogatókhoz, esetenként közvetlenül a végrehajtó tűzvezető központokhoz. Például: a mélységi harc célszerző eszközeit a tűztámogató elem mélységi harc koordináló központjába kell bekötni. Az ellentűz lokátorokat, miután a tűztámogató elem meghatározta a figyelési szektorokat, közvetlenül az üteg vagy szakasz tűzvezető központjába kell kötni, hogy haladéktalanul legyenek képesek az ellentűz kiváltására. A meteo és bemérő részlegeket az osztály tűzvezető központ alárendeltségében kell tartani.

 

A berendezéseknek annyira kell NATO kompatíbilisnak lenni, hogy részenként vagy egészben a többnemzetiségű alkalmi kötelék többi eleméhez kapcsolhatók legyenek. Kapcsolódnia kell a magasabb parancsnokságok egyesített felderítő rendszeréhez, automatizált harcvezető rendszeréhez.

 

Ebből az következik, hogy ma nemzeti fejlesztést is csak nemzetközi munkacsoportban, projektben érdemes kezdeményezni, olyat, amit a NAMSA koordinál.

 

Nem lehet a fejlesztést a Tü/1 eljárásaira alapozva végrehajtani, teljes egészében át kell venni a NATO eljárásokat az alábbi területeken:

 

-                         céltervezési eljárás

-                         a tűztámogatás koordinációs előírásai

-                         a rádiótelefonos eljárások

-                         a tűzigénylési eljárások, tűzhelyesbítési eljárások

-                         a célok számozásának rendszere

-                         a tűztervezés eljárásai, okmányai

-                         a bejelentkezések, jelentések, rejtjelzés rendje

-                         a világítási, ködösítési eljárások

-                         a bemérés előírásai

-                         a meteorológiai üzenetek tartalma

-                         a legfontosabb: a tüzérség automatikus adattovábbítási rendszerének interoperatibilitási követelményei: INTEROPERABILITY OF ARTILLERY AUTOMATIC DATA PROCESSING (ADP). Ennek követelményei az Aartyp-3 kiadványban szerepelnek. A csöves tüzérségnél az osztály a rakéta sorozatvetőknél az üteg tűzvezető központig bezárólag kompatibilisnek kell lenni. Például: követelmény, hogy egy magyar közvetlen támogató tüzér osztály tűzvezető központjába be lehessen kötni egy megerősítő amerikai M 109-es tüzér osztályt, vagy egy általános támogatás megerősítés feladatra kijelölt MLRS üteget vagy osztályt. Az összekötő tisztek laptopjaival a STANAG 2101 foglalkozik.

 

A rendszerek csatlakozását az interfészek biztosítják. Egy GOSZT csatlakozóval esélyed sincs. Ha van egy soros RS 232, RS 422, RS 485 szabvány interfészed, akkor még mindig úgy kell hackerként feltörni a partner rendszerét, ha nem ismered azt, hogy milyen csoportosításban és hova várja az általad küldött adatokat. A szoftvereket is egyeztetni kell.

 

Félek, hogy az ÁRPÁD projekt felélesztése be fog illeni az eddigi pótcselekvések sorába. Pénzt és főleg időt fogunk elpazarolni a 2010-ig tartó fejlesztési periódusban, és a végén ott fogunk állni elektronizált gőzmozdonyainkkal, elköltött milliárdjainkkal távolabb a NATO-tól, mint 2000-ben vagy 1999-ben voltunk.

 

Szerintem most a következőt kellene tenni: Felajánlani a NATO-nak darabonként egy márkát vagy egy dollárt a Pzh 2000 vagy CRUSAIDER program keretében felszabaduló M 109 G, M 109 L, M 109 A2, M 109 A 3, FH-70-es M 198-as lövegekért. Csatlakozni a NAMSA M 109-es programjához és 2010-ig elérni, hogy valamennyi M 109-es lövegünk elérje az M 109 A 6 jelenlegi szintjét, ezzel csatlakoznánk a NATO középmezőnyéhez.

 

Sorozatvető ügyben vagy a HIMARS program keretében lecserélt MLRS-ek átvételére kellene törekedni, vagy csatlakozni a HIMARS programhoz, és RÁBA álvázra építtetni a HIMARS csőkötegét.

 

Löveg ügyben tehetnénk egy nagy ugrást, ha az angolok által a NAMSA keretében vezetett LIMAWA, az amerikaik által XM 777-esnek nevezett ultrakönnyű löveg fejlesztési programjához csatlakoznánk.

 

A fenti projektekhez történő csatlakozás lehetővé tenné, hogy a különféle lőszerfejlesztő projektekhez is csatlakozhassunk.

 

Még egy megjegyzés: egy székesfehérvári megbeszélésen az ipari minisztérium illetékese kérdezte, hogy mit értenek azon, hogy megfelel az ÁRPÁD valamely eleme a NATO szabványnak. A fejlesztők egyik elkezdte sorolni, hogy:       - egy méterről leejthető

-                         adott hőmérsékleti tartományban működőképes

-                         nem ázik be

-                         stb.

 

Ez kevés, nem eredményezi a kompatibilitást, csak azt jelzi, hogy a NATO minőségi előírásoknak megfelel. A kompatibilitás feltételeit az előzőekben részletesen kifejtettem, teljesen más követelményeknek kell megfelelni.

 

A fent leírtak akkor azt jelentik, hogy nem becsülöm semmire azt az áldozatos munkát, amit nagyon tisztelt kollégáim ÁRPÁD ügyben eddig elkövettek? Nem. Annak ellenére, hogy az ÁRPÁD projektet a magyar tüzérség BŐS-NAGYMAROSÁ-nak tartom, látnunk kell, hogy az elmúlt közel húsz év erre adott lehetőséget, ebben a szellemi és anyagi mozgástérben a kollégák erre voltak képesek, vélhetően mások sem csinálhatták volna jobban.

 

A követelmények változtak, az új követelményekhez idomulni kell. Ez azt jelenti, hogy a csoporttól el akarom venni kedvenc játékát, netán kedvenc és biztos jövedelemforrását? Nem. Új és jobb játékot akarok adni, több és tisztességesebb jövedelmet nekik is másoknak is, hiszen szakértelmükre szükség van, mondjuk egy M 109 A 3   M 109 A 6 minőségűvé tételében is.

 

Így látom én ezt egy vidéki kút mélyéről, lehet, hogy rosszul látom, szívesen olvasnám, hallgatnám azok véleményét, akik a nap szinten másként, jobban látják az összefüggéseket.

 

Elnézést kérek Dr. Kunos Bálint mérnök ezredes úrtól, hogy pont az ő mondatait jelöltem ki cáfolandónak, de sajnos az emberi gondolkodás és a tények vitájában, ez utóbbiak ismert erőszakoskodó természetüknél fogva felülkerekednek. Ezzel méltóságunkon nem esik sérelem.

 

 

Reformtan kezdőknek és haladóknak

0

Reformtan kezdőknek és haladóknak

 

Egy kis haderőreform történet

 

Az előző rendszer örökségének, a tömeghadseregekhez köthető sorkatonaságnak, és az ezt biztosító hadkötelezettségnek a felszámolása nem ment zökkenőmentesen. A haderő 2004-ben 14 évvel volt a rendszerváltás és 5 évvel a teljes jogú NATO tagság elnyerése után. MSZP-SZDSZ koalíció kormányzott 2002-es országgyűlési választások óta. Juhász Ferenc volt a honvédelmi miniszter, és már Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök. Túl voltunk a 2001. szeptember 11.-i terrortámadáson és az erre reagáló prágai NATO csúcsértekezleten. Egy évvel korábban nyilvánosságra hozta Juhász Ferenc „Úton a XXI. század hadserege felé” című kiadványát, amely összefoglalta az addigi védelmi felülvizsgálat eredményeit, és amely dokumentumból kiindulva elkészültek a részletes tervek a magyar haderő 2013-ig szóló hosszú távú fejlesztéséről. A Juhász vezette honvédelmi minisztérium 2003. 02. 07.-re tervezett kormányülésre terjesztett be egy anyagot az önkéntes haderőre áttéréssel kapcsolatos feladatok megkezdéséről. Az előterjesztés a kormányzati ciklus végéig tervezte fenntartani a sorkatonaság intézményét, végső soron a változtatás megvalósíthatatlanságát sugalmazta azzal, hogy a költségeit 130 milliárdnak prognosztizálta, és csak 10 milliárd magtakarítást remélt. A haderő költségvetési létszáma 43000 fő volt, 12000 fős sorállománnyal, kb. 5000 fős szerződéses állománnyal. 8000 tiszt mellett 11000 tiszthelyettes és 7000 közalkalmazott volt a haderőben. Ezek a rendkívül rossz állományarányok úgy alakultak ki, hogy a létszámcsökkentések során először a sorkatonák, majd a közalkalmazottak létszámát csökkentették. A tiszthelyettesek létszáma 1991 óta változatlan volt. 2003-ra jutottunk el oda, hogy a központi vezető szervek és a csapatok aránya 52,2:47,8 volt, és végleg eltorzultak a rendfokozati piramisok. A 6 hónapos sorkatonai szolgálat kizárta, hogy a NATO előírásainak megfelelő képzésben részesüljenek, sorkatonákat nem lehetett missziókba vezényelni, pedig már akkor is 1000 fő volt az egy időben válságkezelő műveltben külföldön tartózkodó állomány. A szerződéses és a sorkatonai rendszer hibrid működése teljesen hatástalan volt. A HM százmilliókat költött a szerződésesek toborzására, évente kb. 7000 szerződéses lépett a haderőbe, de a fluktuáció olyan mértékű volt, hogy minden erőlködés ellenére nem sikerült a szerződésesek létszámát tartósan 4000-5000 fő felett tartani. A bér jellegű kiadások meghaladták a HM költségvetésének 50 %-át, a dologi kiadásokkal együtt túllépték a költségvetés 90-95 %-át. Éveken át érzékelhető haditechnikai fejlesztés nem volt. A haditechnikai eszközök a Mistral kis hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexum kivételével a Varsói Szerződésből örökölt orosz gyártmányú felszerelések voltak, rendkívül rossz hadrafoghatósági mutatókkal. Például a Szentkirályszabadján lévő 36 db Mi 24-es támadó helikopterből mindössze 5 példány volt repülőképes 2003-ban. Végső soron az 1996-tól beszerzett Mistral is bevethetetlen volt idegen-saját felismerő berendezés (IFF) hiányában. A 2002-es, teljes állományt érintő 50 % körüli béremelés kedvező hatásai még tartottak, de a központi szerveknél „bennragadt” létszám miatt a csapatoknál felvételi zárlatot rendeltek el szerződésesekre, közben a sorállomány létszámát folyamatosan csökkentették a hadkötelezettség 2004-es felszámolásig.

Zajlott a vezetési rendszer átalakítása, a HM és a Vezérkar integrációja, amely sikertelen volt, mivel nem tettek mást, mint a két szervezet eddig külön lapon lévő felépítését egy lapra, egymás mellé rajzolták. Nem volt elfogadott Nemzeti Katonai Stratégia. A kormányzó koalíció és az ellenzék között nem volt konszenzus a haderő átalakításához elengedhetetlen 2/3-os törvények elfogadására. Az átalakítás tervezésében jelentős, talán az indokoltnál nagyobb befolyásuk volt az amerikai és angol szakértői csoportoknak. A védelmi felülvizsgálat során megállapított ambíció szintek, kiindulva abból, hogy 10 éven belül elképzelhetetlen az ország szuverenitását sértő szárazföldi támadás, elhanyagolták az ország katonai védelmével kapcsolatos képességek kialakítását. Sőt még a Befogadó Nemzeti Támogatás ügyében sem terveztek semmi érdemlegeset, ennek megfelelően a hadkötelezettség megszűntével a BNT alapját képező tartalékos szolgálat működési rendjének kialakítását is elhanyagolták. A külföldi műveletekkel kapcsoltban túlzott jelentőséget tulajdonítottak a Prágában felajánlott, úgynevezett komplementer képességeknek: egészségügy, CIMIC, különleges műveleti képességek, hídépítés, víztisztítás, katonai rendészet. Ezek esetenként prioritást élvezetek a harcoló, harci támogató és harci kiszolgáló támogató csapatokkal szemben. Teljesen szubjektív volt a manőver erőknél a „könnyű lövész” koncepció, és a mindent uraló „hernyótalp” fóbia. Maga a védelmi felülvizsgálat indokolatlanul elhúzódott. Juhász Ferenc nem hatalomképesen vette át a miniszterséget, hiányzott az MSZP honvédelmi kabinetjének olyan felkészülése, felkészültsége, hogy a kormány megalakítását követően azonnal belekezdhettek volna a reformokba.

A védelmi felülvizsgálat eredményét 2003 márciusára ígérték. 2003 augusztusában került nyilvánosságra az „Úton a XXI. század hadsereg felé” című dokumentum, ezt követte a kormányzati felülvizsgálat, a parlamenti elfogadás. A reform gyakorlatilag 2004 áprilisában indult volna, de addigra kiderült, hogy a 314 milliárdos költségvetésből már abban az évben elvonnak 42 milliárdot, és a következő években sem lehet évi 400- 450 milliárddal számolni, a HM költségvetése tartósan 300 milliárd alatt marad. A védelmi felülvizsgálatot követő hosszú távú átalakítási tervek nem nélkülözték az előző reformelképzelések típushibáit, a haderőreform ütemezése továbbra sem csapatonként, hanem általánosságban történt:

  • 2006-ig hivatásos hadsereg megteremtése, (valójában a sorkatonaság felfüggesztése, ami nem azonos az előbbivel) felajánlott erők készenlétének elérése, fejlesztések megkezdése, szervezeti átalakítás végrehajtása
  • 2010-ig fejlesztések folytatása, a felkészítés új minőségének kialakítása, felajánlott erők teljes készenlétének elérése.
  • 2013-ig a reform befejezése, új hosszú távú tervezési időszak megtervezése, ahelyett, hogy alulról építették volna fel a modernizációt: modernizáltak volna századokat, zászlóaljakat kompletten, valamilyen ütemezés szerint, és ezekből állt volna össze idővel modernizált dandár, hadosztály.

Az átszervezés kapkodva, átgondolatlanul folyt, 2003-ban az infrastrukturális főigazgató még nem tudta, hogy a laktanya felújítások során sorkatonai, vagy szerződéses körleteket kell kialakítania. Szinkron hiányát lehet érezni azért is, mert négy különböző munkacsoport foglalkozott

-       a védelmi felülvizsgálattal

-       a HM –HVK integrációjával

-       az önkéntes haderőre történő áttéréssel

-       az esedékes költségvetés tervezésével

Az átszervezések során tettek kísérletet a humán szempontok figyelembevételére, de az átszervezés mérete, üteme és az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt ezek realizálására kevés esély volt. Az, hogy alakulatokat áthelyeztek más helyőrségbe, gyakorlatilag az alakulat szétverését jelentette, csak mintegy 30% költözött (mert ma nincsenek meg a mobilitás feltételei a katonacsaládoknál) az új helyen jelentkezett az alakulat újjászervezésének, feltöltésének igénye. Az elhagyott helyőrségekben az árú és szolgáltatás felvevő piac szűkült a laktanya bezárással. A feleslegesé vált laktanyákat az önkormányzatok jelentős késéssel, egy csomó bürokratikus akadály leküzdésével szerezhették csak meg. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az áthelyezésre kerülők családtagjai és gyermekei távozásával munkahelyi és intézményi kapacitás szabadult fel. Azzal, hogy lakat került laktanyákra, intézményekre, helyi alkalmazottak olyan tömegben veszítették el munkahelyüket, olyan létszámban keletkeztek munkanélküliek, hogy azt a helyi munkaerőpiac nem volt képes felvenni. A pályaelhagyó katona állomány elhelyezkedési esélyei jobbak voltak a közalkalmazottakénál, besegített a rendőrség, határőrség, pénzügyőrség és a különböző őrző védő cégek. MLM hálózatok is szívesen alkalmazták a volt katonákat.

Összegezve: a sorkatonaság megszüntetése egy olyan pillanatban következett be, amikor a NATO teljes paradigmaváltást kívánt volna a tagállamoktól, az úgynevezett Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI) megvalósítását:

-       a csapatok telepíthetősége és mobilitása

-       távoli területeken az ellátás huzamos idejű fenntartása

-       túlélőképesség biztosítása, a veszteségek minimalizálása a csapatok védelmének fokozásával

-       hatékonyság a harcbavetési rendszabályok (ROE) előírásai betartása mellett

-       információ, vezetési, irányítási rendszer összekapcsolhatósága a többnemzetiségű kötelékben

A Juhász féle haderőreform ezekre a kihívásokra nem volt képes adekvát válaszokat adni, mert elindítása pillanatában finanszírozási problémák miatt elveszítette minden realitását[1]. Egy régi, nem túl jól működő rendszert sikerült szétverni, az új rendszer megteremtésének viszont hiányoztak a feltételei. Ez nem javította sem a makro rendszerek (HM-MH) szervezeti kultúráját, sem a mikro rendszerekét (csapatok, egységek, alegységek). Ez együtt járt azzal, hogy a kormány is felismerte, hogy a kormányzati ciklus első két évében kialakult gyakorlat nem folytatható tovább, Gyurcsány Ferenc meghirdette „Lendületben az ország” című programját. Ebben nem esett komoly szó a haderőről, Juhász Ferenc sem volt képes semmit kitalálni a ciklus végéig, a haderő vegetált, felélte a részére évente biztosított 250-280 milliárdot anélkül, hogy bármiféle érdemi fejlesztést megvalósított volna.

2004 elején a koalíciós partner elunta a Juhász féle minisztérium tétlenkedését. Kuncze Gábor, aki volt belügyminiszterként mindenféle járulékos költség nélkül felszámolta a határőrségnél a sorkatonaságot, sarkára állt, és a miniszterelnöknél kieszközölte a hadkötelezettség felfüggesztését.

Szekeres Imre nem hirdetett új reformot, szép csöndben azonban ugyanazt kívánta tenni, mint elődei, 4100 fős létszámcsökkentéssel megteremteni a fejlesztések pénzügyi forrásait. Szekeres Imre abban különbözik elődeitől, hogy neki még a létszámcsökkentést sem sikerült végrehajtania, a tervezett 4100 helyett, csak 1100 fővel volt képes csökkenteni a költségvetési létszámot 2007 végére. Ma már a 2002-es illetményemelés minden vonzereje szertefoszlott, annak ellenére, hogy Szekeres Imre végre feloldotta a létszámstopot a csapatoknál, 2400 szerződéses hiányzik, azaz minden harmadik, különösen aggasztó a járművezető hiány[2]. A haderő anyagi és morális zuhanását tehát a mai napig nem sikerült megállítani, és nincs is kilátás arra, hogy belátható időn belül érdemi változás bekövetkezzék, függetlenül attól, hogy mely politikai erő van hatalmon.

Nyilvánosságra került a HM 2008. évi költségvetési terve, ebben a 2011-ig terjedő időszak fő számai is benne vannak. Ezekből az látszik, hogy a HM költségvetése GDP arányosan fog növekedni (A GDP 1,1 – 1,2%-a lesz) Ez talán az inflációt lesz képes követni, reálértékben semmiképpen sem minősül növekedésnek. A létszámot nem tervezik változtatni, marad a 2008-as szinten, sőt az állományarányokat sem kívánják változtatni, így marad az egy tisztre egy tiszthelyettes, egy legénységi, egy közalkalmazott képlet. Ebből következik, hogy a költségvetés szerkezetén belül megmarad a bérjellegű és dologi kiadások dominanciája, a fejlesztésekre a továbbiakban sem jut jelentősen több 10 %-nál, így maradnak a VSZ rozsdás vasai, esélyünk sem lesz a NATO kompatibilitásra.

A rendszerváltást követően nem indult be egy folyamat az angolszász, emberközpontú katonai kultúra adaptálására, hanem halogató tevékenység folyt, a VSZ kultúráját próbáltuk ötvözni a II. világháborús magyar haderő katonai kultúrájával. Ez a törekvés leginkább az öltözködési rend területén jelentkezett, a modern, hordható, kényelmes öltözködést igénylőket ellentmondást nem tűrően elhallgattatták a zsinóros mentét, darutollas csákót és párducbőr kacagányt preferálók. Az eredeti orosz szabályzatokból kivették a sarkkörön túli területekre, magashegységekre, sivatagos zónákra vonatkozó részeket, a kijelentő módban leírt mondatokat átírták felszólító módba, mert az olyan katonás, a piros borítót bordóra változtatták. Így megszülettek azt „echt” magyar szabályzatok és szakutasítások. A vezetés legfelső szintjéig bezárólag néhányan még évekig reménykedtek, hogy visszajönnek a kommunisták meg az oroszok, és ezt az egész rendszerváltást el elehet felejteni.

A NATO csatlakozás, az angolszász katonai kultúra adaptálásának igénye a politikusok részéről a Horn kormány idején fogalmazódott meg. A nyugati iskolákból lassan kezdett visszaszállingózni az első NATO elveket ismerő tiszti, tábornoki kar, de komoly pozícióba nem kerülhettek, simán legyűrték őket a Rákóczisták (Borsits, Deák, Wekerle), akik hű továbbéltetői voltak a Frunzén elsajátított ismereteknek. A NATO Pfp (Partnership for peace) program a Magyar – Amerikai Közös Bizottság hobbija volt, érezhető hatást nem fejtett ki a haderőre. 1999-ig, a csatlakozásig elvesztegettük az időt a NATO által felajánlott lehetőségek elherdálásával.

Az 1999-es NATO kibővítés így a meglepetés erejével hatott ránk, készületlenek voltunk a csehekhez, lengyelekhez képest. A NATO viszont kényszerhelyzetben volt geostratégiai helyzetünk miatt, mely a délszláv háborúban nélkülözhetetlenné tette Magyarország területének felhasználását.

A rendszerváltást követően, ahogy az ország, úgy a haderő is folyamatos finanszírozási gondokkal küzdött. A politikai és katonai vezetők a létszámcsökkenéstől várták a finanszírozási gondok megoldását. Kisebb, de ütőképesebb, finanszírozható haderő képét vetítették előre az aktuális haderőreform meghirdetésekor, ebből rendszerint a létszámcsökkentés realizálódott. A politikusok minden esetben rábízták a katonai felső vezetésre a létszámcsökkentést, a HM és a vezérkar rendre „rárontott” a csapatokra, folyamatosan torzult a vezetők és vezetettek aránya, az állománykategóriákon belüli arányok (tiszt, tiszthelyettes, sor, közalkalmazott). Az állománykategóriákon belül pedig folyamatosan torzultak el a rendfokozati piramisok. Volt idő, amikor háromszor annyi alezredes volt, mint hadnagy.

A torz humán struktúra feltételezi a torz szervezeti kultúrát. Volt idő, amikor a központi szervek létszáma meghaladta a csapatokét. A mai napig fennáll az az állapot, hogy a csapatok a tárca költségvetésének 25 %-ából tengődnek. Egyedül a 2007. évi változtatások célozták meg a vízfej gyérítését, úgy tűnik eredménytelenül. A kitűzött cél az volt, hogy 20000 főre növeljék a csapatok létszámát, és a központi szervek maradjanak az 5000 fős létszámon belül. Ez nem realizálódott az alábbi okok miatt:

  1. A központi szerveknél nem sikerült megszabadulni a 2007-es Költségvetési Törvényben előírtak ellenére sem a ZMNE-től, sem a katonai titkosszolgálatoktól. Sőt a Központi Honvédkórház helyére lépő, és a HM költségvetési létszámába tartozó Állami Egészségügyi Központ létszáma még növekedett is.
  2. A légierő és a szárazföldi csapatok parancsnokságából összevont Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) alá besorolták a budapesti vízfej néhány kellő védekezésre képtelen szervezetét, a csapattagozat végül is a vízfej delegáltjaival nőtt, így a „puskás” emberek száma egy dekával sem változott.
  3. A csapatok létszáma azért sem nőhetett, mert a legénységi (szerződéses) állomány toborzása évek óta fejetlenül folyik. A hivatásos és szerződéses állomány 2002-es jelentős béremelését, ami vonzerőt jelenhetett volna, 2 évvel követte a hadkötelezettség felszámolása. Közben a központi szerveknek elrendelt, de végre nem hajtott létszámcsökkentéseken „bentragadt” létszám miatt, a csapatoknál rendeltek el létszámstopot. Dübörgött a toborzó 6test, közben nem felvették, hanem csak előjegyezték a szerződéses jelentkezőt. 2006-ban Szekeres Imre végre feloldotta a létszámstopot, de mára a szerződéses illetmény, a biztosított munkafeltételek inkább elriasztják, mint vonzzák a potenciális szerződéses állományt. Így ma nagyobb a kiáramlás, mint a belépés, 7000 szerződéses helyből 2400 nincs feltöltve.

A haderő tulajdonképpen 1980 óta folyamatosan válságmenedzsel, így kellő figyelme, ereje, tudása soha sem jutott a szervezeti kultúra fejlesztésére.

A folyamatos létszámcsökkentéseknek a csapatok moráljárat többszörösen romboló hatása volt. Teljesen szubjektív volt, hogy mikor melyik alakulatot számolják fel. Amely parancsnoknak voltak kapcsolatai, vagy olyan szerencséje volt, hogy a fegyvernemének voltak kellő érdekérvényesítő képességgel bíró képviselői a felső vezetésben, azok megmaradtak akkor is, ha nem voltak gyakorlótereik, laktanyájuk romos volt és morálisan züllött hivatásos állománnyal bírtak. És fordítva, ha nem volt érdekérvényesítő képesség, akkor felszámolták az alakulatot függetlenül attól, hogy súlyos százmilliókért akkor fejezték be a laktanya rekonstrukciót, adtak át új lakásokat, függetlenül attól, hogy az alakulat magas szinten, a NATO alkalmazási elveknek megfelelően teljesítette kiképzési feladatait, és magas erkölcsű összetartó hivatásos állománya volt. Így van még ma is flottillája magyar haderőnek, ugyanakkor felszámolták az egyetlen ütőképes tüzér alakulatát.

Morálisan rombolt, hogy teljesen szubjektív volt az, kit bocsátanak el, és ki marad. A lengyeleknél például egy értékelési rendszert dolgoztak ki, amelyet alkalmaztak létszámcsökkentéseknél. Ha például eldöntötték, hogy az eddigi 5000 hadnagy helyett a továbbiakban csak 4000-re lesz szükség, akkor elvégezték az 5000 hadnagy minősítését, erősorrendi ívet állítottak fel és ezen sorrend alapján ajánlották fel a megmaradt 4000 helyet. Nálunk azt küldték el, akinek megszűnt a helye, függetlenül attól, hogy milyen volt a fizikai állapota, hogy nemrég jött meg egy amerikai tanfolyamról, hogy angolból és franciából felsőfokú nyelvvizsgája van.

Így sikerült a mai napig működtetni egy kontraszelekciót, ahol azok mennek el, akik bátrak, a civil életben is konvertálhatónak érzik a haderőben szerzett tapasztalataikat, és a gyávák, alkalmatlanok maradnak. Tovább rombolja a szolgálati kultúrát az, hogy azok maradhatnak, akik vállalják a helyőrségváltást, új szakma megtanulását. Az új szakma megtanulására nincsenek szervezett tanfolyamok, a megérkező vadidegen idegen önállóan képtelen az új szakmát elsajátítani, így az eredetileg is szakmában dolgozók végzik helyette a munkát. Ma a csapattagozat 1/3-a ingázik, a katonák naponta utaznak, mondjuk Pécsről Kaposvárra, vagy hetente Egerből Debrecenbe. Az ingázás kizárja a munkaidőn túli, családi kapcsolatok kialakulását, a formális rendszert pozitív irányban segítő informális rendszerek érvényesülését.

A folyamatos létszámcsökkentések okozta félelem különféle túlélési technikák elsajátítására, alkalmazására késztette az érintett állományt. A lényege megmaradni minden áron, a többiek rovására is. Ki kell használni a kapcsolatokat, esetleg be kell feketíteni a riválisokat stb. Azzal, hogy ma már a katonai felső vezetést is veszélyezteti a létszámcsökkentés, új még veszélyesebb túlélési technika is kezd meghonosodni, ez a pártkötődés. Ez bizalmas információk kiszolgáltatását jelenti, a seregen belül pedig a politikai preferenciák hangoztatását, vagy éreztetését, klikkesedést. A legnagyobb művészek persze azok, akik megkísérelnek egyszerre több vasat is a tűzben tartani. Amíg az elkötelezetteket személyes kudarcként is érheti a választások számukra kedvezőtlen kimenetele, addig az igazi életművészt nem érheti meglepetés, alárendeltjein keresztül vannak ide is, oda is drótjai.

A hadkötelezettség szüneteltetése nem jelentett megoldást a végrehajtó állománnyal, a legénységgel kapcsolatos problémák megoldására. A sorkatonaság megszüntetésével nem alakult ki automatikusan a profi haderő. Jelenleg ez a haderő semmi esetre sem nevezhető profi haderőnek, mert egyrészt a gép – ember rendszerből hiányzik a NATO kompatibilis haditechnika (még mindig a VSZ rozsdás vasait cipeljük magunkkal az ismert finanszírozási gondok miatt), másrészt a toborzási nehézségek miatt ez a haderő „sorkatona hiányosnak”  tűnik. Gondoljunk arra, hogy például a dunai és tiszai árvíz idején vadászpilótákat kellett kivezényelni homokzsákokat cipelni, vagy tölteni.

A szerződésest ma egy cél tartja a haderőben, a missziókban kapott nagyobb fizetés. Ha ott egyszer-kétszer eltöltött hat hónap alatt sikerül családjának némi kezdő lökést biztosítani az egzisztencia megteremtéséhez, akkor otthagyja a haderőt, mert a hazai szolgálat unalma és szűkös fizetése már nem kellő csábító erő számára. Megint a legjobbjainktól válunk meg, akik képesek lennének átadni missziós tapasztalataikat, akik megismerték a multinacionális katonai szervezetek hatékony technológiáját és szervezeti kultúráját.

Egy-egy eredményesen végrehajtott felkészülés és az azt követő éleslövészettel egybekötött gyakorlat, vagy missziós feladat az, amely segítene meghonosítani valamilyen pozitív szervezeti kultúrát, növelné az alegység kohézióját. A gond az, hogy a jelenlegi magyar haderőnek nincs egy béke létszámra feltöltött zászlóalja, de még százada sincs a folyamatos átszervezések és a toborzási nehézségek miatt. Így esély sincs arra, hogy valaki kiadjon egy ilyen vezényszót: „Első század irány Mogadishu, lépést ne tarts, indulj!” Ezt a vezényszót több ok miatt nem lehet kiadni. Egy átlagos zászlóaljnak, vagy századnak nem 100 %-ban hadra fogható a haditechnikája, nincsenek olyan felszerelései, amelyekkel Afrikát túl lehetne élni, nincs meg a létszáma. Ha tehát a politikusok hoznak egy afrikai misszióra döntést, akkor össze kell válogatni az üzemképes technikát, ami majd a felkészülés során mindegy szálig tönkremegy, így indulás előtt újra guberálni kell, esetleg inkurrencia raktárból is EBESZ engedéllyel. Össze kell vakarni az állományt, a „könnyű lövész” századba tüzérekből, tankosokból, el kell végezni a felkészítést, közben folyamatosan kezelni a technika és az állomány fluktuációját. Be kell szerezni a sivatagi ruházatot, a repeszálló mellényeket, a GPS-eket, az éjjellátókat, stb., és csak utána lehet indulni a misszióba. Kint a tetthelyen őrült tanulás kezdődik, be kell tagozódni az adott parancsnokságba, el kell sajátítani annak szabvány eljárásait (SOP). Ilyenkor derül ki, hogy a kivitt rádió nem biztosít összeköttetést az adott parancsnokság számítógépes rendszerével, nem baj, ők adnak kölcsön alkalmasat, égés, égés, égés. Aztán hetek hónapok múltán a magyarok átalakulnak „bezzeg” magyarrá. Bezzeg a magyarok időben odaértek a zászlófelvonásra, bezzeg a magyarok időben jelentették a menetkészséget, bezzeg a magyaroknál egyetlen fegyelemsértés sem történt az elmúlt három hónapban. A missziók rendre bizonyítják, hogy a kezdetben lesajnált szegény rokon, a magasabb szinten vonakodó szövetségesnek minősített magyar, ha kiér a tetthelyre, ott mindenre képes, humán szempontból kitűnő és hálás együttműködő partner. Aztán lejár a 6 hónap, nagy befogadó ünnepség Tata  főterén, „medal parade”, stb. Az a század, amely sikeres volt a felkészülés során és a végrehajtásban, az ünnepséget követően feloszlik, a tüzérek visszamennek a tüzérekhez, a tankosok a tankosokhoz, egy feladtuk van, a missziót elfelejteni. „-Maga most már nem Pristinában van, hanem Vásárhelyen, viselkedjen annak megfelelően!-„ Nem angolul kell jelenteni, számítógépes rendszer sincs. Az itthon maradottak irigykednek, hogy a kolléga megszedte magát, tudásban, élményekben gazdagodott és idegesíti őket, hogy még mindig arról beszél, hogy ment Baghlan tartományban az eligazítás, milyen páncélozott autóik voltak a hollandoknak stb. A volt missziós meg, ha a „piszkos gatyás bamba társakra” néz, megírja és beadja azt A4-est.

A hadügyben az utóbbi 10 évben paradigmaváltás ment végbe több területen is. A totális háborúra készenlétet felváltották a válságkezelési funkciók, amelyek a műveleti formák nagy változatosságát foglalják magukba a nagy intenzitású békekikényszerítő tevékenységtől a humanitárius segítségnyújtásig. A hatásalapú műveletek lényege az, hogy kezdetben olyan ellenfél ellen és területén folytatok harcot, akit majd később partnerré kívánok tenni, nem legyőzni akarom. A művelet ennek megfelelően csak másodsorban katona művelet, a katonák feladata, hogy megteremtsék az adott országra, területre történő komplex ráhatás feltételeit.

Jelentős változás, hogy nemzetközi együttműködésnek személy, kisalegység szinten is meg kell valósulnia, sőt a katonáknak nagy alázattal kell szolgálniuk a civil tevékenységek (pl. tartományi újjáépítés) biztosítását.

Paradigmaváltás az úgynevezett hálózati alapú hadviselés elemeinek megjelenése. Ha nem „vízhordó” szerepre szánjuk a magyar haderőt, akkor ennek a szervezeti kultúráját is el kell sajátítani, hardver feltételeit biztosítani. A szervezeti kultúra változtatásának igénye nem csak a honvédség belső átalakulásából, hanem a nemzetközi tendenciákból is következik.

Az 1980-as évek vége óta folyamatosan tartó reformnak álcázott leépítések működő szervezeti kultúrákat számoltak fel (rakétadandár) és nem hagytak időt az újra és újra átalakuló szervezetekben a csapatkohézió kialakulására, új szervezeti kultúra meghonosodására. A változásokat levezénylő, magában is változó elittől egyre jobban eltávolodott a változást elszenvedő állomány. Kialakult a magára hagyottság érzése, bizalomvesztés a vezetőkkel, esetenként a helyi parancsnokokkal szemben is. A mai napig nem látszik a fény az alagút végén, nincs jövőkép, rossz a végrehajtók közérzete. Folyamatos egzisztenciális veszélyhelyzetben töltik napjaikat a katonák a haderő szinte minden szegmensében, senki nem tudhatja mely n+1-edik reformkísérletnek fog áldozatul esni.

 

A magyar haderőnek talán valamikor Oláh István minisztersége idején volt utoljára esélye arra, hogy összejöjjön egy olyan stratégiai menedzsment, amelyik a környezeti kihívásokra adekvát válaszokat képes adni. A rendszerváltást követően napjainkig a Magyar Köztársaságnak nincs elfogadott Katonai Stratégiája. Az időről időre a különböző kormányok által beterjesztett hosszú távú fejlesztési terveket nehéz lenne stratégiának nevezni, hiszen rendre még az adott kormányzati ciklusban elvesztik minden realitásukat, és a következő kormányok mindig új hosszú távú fejlesztési terveken agyalnak. Miért nem sikerül egy stratégiai menedzsmentet létrehozni? Egyrészt azért, mert általában hiányzik a pártokban, kormányokban a 4 éves horizonton túli látás igénye. A pártok szenvednek attól, hogy valamikor a rendszerváltás környékén szert tettek valamilyen katonai szakértői gárdára. Ezeknek a szakértőknek maga a szakértelme is kétséges, nem érződik megnyilatkozásaikon, hogy a NATO–val kapcsolatos alapvető ismereteket magukévá tették volna. Elsősorban pártérdekeket képviselnek és nem a hadügy érdekeit.

A stratégiai menedzsment másik eleme lehetne a katonai felső vezetés, a vezérkar. A sorozatos létszámcsökkentések, átszervezések a katonai felső vezetést olyan egzisztenciális függésbe hozták a politikától, hogy lemondott az önálló akaratnyilvánításról, a tábornokok paríroznak a katonai szempontból nyilvánvalóan szakszerűtlen politikai indíttatású döntésekhez. A stratégiával kapcsolatos viták során olyan alapvető kérdésben nem sikerült konszenzusra jutni a pártoknak, mint az, hogy a missziós feladatok élvezzenek prioritásokat, vagy valamely paranoia által vizionált támadást elhárítani képes területvédelemnek adjunk elsőbbséget a hosszú távú képességfejlesztési koncepció kialakítása során.

 

A szervezet struktúrája.

A magyar haderő szervezeti struktúrája már a VSZ-en belül is egyedülállóan torz volt. Az úgynevezett központi szervek és háttérintézményeik aránya egyedül a Magyar Néphadseregben volt 27%-os, a többi tagállamban ez 10% körüli érték volt. A rendszerváltást követően ez az arány tovább romlott, mivel a létszámcsökkentések mindig a csapatokat, a végrehajtókat érintették. A 2000-es reform végrehajtása során eljutottunk oda, hogy a vízfej létszáma meghaladta a csapatokét a 45000 fős költségvetési létszám mellett. Torzult az állománykategóriák közötti arány, teljesen felborultak a rendfokozati piramisok. 2005 nyarán például az alábbi módon nézett ki az állománykategóriák rendfokozati megoszlása.

 

Rendfokozat                                       Létszám

Vezérezredes                                            1

Altábornagy                                              3

Vezérőrnagy                                            14

Dandártábornok                                      44

Ezredes                                                  389

Alezredes                                           1355

Őrnagy                                               1711

Százados                                             1509

Főhadnagy                                             802

Hadnagy                                                728

Tábornok, tiszt összesen                                            6556

Főtörzszászlós                                         17

Törzszászlós                                          367

Zászlós                                               1689

Főtörzsőrmester                                 3159

Törzsőrmester                                      2347

Őrmester                                            1493

Zászlós és tiszthelyettes összesen                              9072

Legénységi állomány                         7776

Kiképzendő honvéd                              307

Köztisztviselő                                        171

Közalkalmazott                                  6706

Közszolgálati alkalmazott összesen                            6877

Tanintézeti hallgató                               850

 

A fenti táblázat igényel néhány megjegyzést:

  • az őrvezetők, tizedesek, szakaszvezetők létszám arányait a KIAK nem tartja nyilván, mert az naponta változik
  • amikor az ember a HM, vagy a VK illetékesétől létszámadatot hall, nem árt visszakérdezni, költségvetési létszámról, állománytábla szerinti létszámról, vagy meglévő létszámról beszél, ugyanis például a költségvetési létszám és a meglévő létszám között esetenként 30%-os eltérés is lehet.[3]
  • a létszámok, vagy létszámarányok ismertetése során tipikus csúsztatás, hogy a miniszter a Magyar Honvédségről beszél, a laikus olvasó, meg néző azt hiszi, hogy a tárca teljes létszámmáról van szó, pedig a Magyar Honvédség létszáma nem tartalmazza a minisztériumot, annak hivatalait és háttérintézményeit, a katonai titkosszolgálatokat, a Katonai Ügyészségeket.
  • A fenti táblázat a meglévő létszámokat mutatja 2005-ben.

 

A 2008-as költségvetés létszámadatait vizsgálva kiderül, hogy nem sikerült a 2007-es terveknek megfelelően csökkenteni a létszámot. 2008-ra 6193 tiszt, 7515 tiszthelyettes, 7007 szerződéses, 7406 közszolgálati alkalmazott, és 400 tanintézeti hallgató a tervezett létszám. A központi szervek létszáma 12099 fő, a csapatoké 16422 fő, ez 42:58 %-os arány, a világon egyedülálló. A torz struktúra torzítja a költségvetés struktúráját is, beruházásra, fejlesztésre mindössze 13,5 % jut, a szükségesnek tűnő 30-40 % helyett, így továbbra sem várható érzékelhető fejlesztés a szárazföldi csapatoknál.

 

A szervezet rendszerei.

Kárpáti Ferenc közvetlenül a rendszerváltás előtt szétválasztotta a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget, sőt kitalálta a Magyar Honvédség Parancsnoka és külön a Magyar Honvédség Vezérkari Főnöke funkciót. Ez egy atomcsapással felérő pusztítást végzett a haderőben, hatása a mai napig tart. Érthetetlen, hogy rendszerváltáskor miért adtak az amúgy komplementer funkciókat végrehajtó köztársasági elnöknek minősített esetben hadsereg főparancsnoki funkciókat. A rendszer ellentmondásaiban rejlő lehetőségekkel a felek jól eljátszadoztak, a kormány a köztársasági elnök, honvédelmi miniszter, MHPK, VKF bábáskodása közt elveszett maga a gyermek, a Magyar Honvédség. A költségvetés alcímei is mutatják, hogy a HM és a HVK integrációja ellenére külön címe, alcíme van a HM-nek és háttérintézményeinek, a VK háttérintézményeinek, majd a fentiektől függetlenül mintegy mellékesen, senkihez sem tartozóan vannak felsorolva a ZMNE, a katonai titkosszolgálatok, a Katonai Ügyészségek és az Állami Egészségügyi Központ. Ezek a szervezetek a létszámcsökkentések körüli vitákban árvultak el. Például 2000-ben, amikor be kellett volna állni a 450000 fős létszámnak, Végh Ferenc jelentette, hogy az általa vezetett Magyar Honvédség beállt a 2000-es költségvetési törvényben előírt 37500 főre, nem érti, hogy a HM-el és háttérintézményeivel együtt miért még mindig 50000 fő a tárca létszáma. Hát azért, mert a HM messze túllépte a számára előírt 7500 fős létszámot. A tárca megoldotta a problémát, a 2001-2002-es kétéves költségvetésben például nem szerepelt egyáltalán a honvéd egészségügy 2600 fős létszáma. Amikor Juhász Ferenc a 2003-as költségvetésben „visszavette” a honvéd egészségügyet, akkor nem a HM, hanem a Magyar Honvédség alárendeltjeként tüntette fel. A vízfej elemeinek alsóbb szintre delegálására, degradálására ma is láthatunk példákat az Összhaderőnemi Parancsnokság létrehozása kapcsán.

A rendszer ilyen mértékű illesztetlensége huzamos időn át nem segíti, hanem rombolja a szervezeti kultúrát azzal, hogy lehetőséget teremt a feladatok alóli kibúvásra, az egészségtelen rivalizálásra, a felelősségek áthárítására. A makro szervezeti rendszer illesztetlenségek természetesen feszültségeket keltenek mikroszervezeti szinten is, a nagy egész rendezetlenségétől szenvednek az alárendelt szervezetek is.

A szerződéses állomány minősége vitatható. Amíg a tiszt és tiszthelyettes képzésben a megfelelő mértékű túljelentkezés lehetőséget ad a válogatásra, addig a szerződéses állománynál súlyos toborzási gondok vannak, nem nagy esély van a szelektálásra. Nagy a szerződéses állomány fluktuációja, ez csökkenti a csapatépítés esélyeit, a szerződéses katona szocializációs folyamatának kézbentartását. Az összbenyomás még sem teljesen negatív, a még meglévő 4600 főben vélhetően a legjobbak maradtak meg. Maga a szerződésesek toborzásának koncepciója is hibás. Az „Úton a XXI. század hadsereg felé” című kiadvány utolsó oldalán olvashatjuk: „önként vállalt katonai szolgálattal a társadalmilag hátrányos helyzetű, alulképzett személyek szakmát, megbecsülést szerezhetnek, megalapozhatják pályamódosításukat, érvényesülésüket.” A „Szablya”, „Bevetési Irány”, stb gyakorlatokra a HM a megyei munkaügyi központokkal együttműködve munkanélkülieket vitt ki pályára irányítási célzattal, magyarul a munkaerőpiac veszteseiből szándékozik meríteni. A katona – a szerződéses is – élet-halál ura bizonyos szituációkban, ezért a legalacsonyabb beosztásban lévővel szemben is igen magas képzettségi és morális követelményeket kell támasztani. A szervezeti kultúra szempontjából is lényeges, hogy partnerkapcsolat csak a partnerségre alkalmas, a feladatokhoz felnőni tudó emberekkel képzelhető el. A fentebb említett kiadványban olvashatjuk: „a haderő rendeltetésszerű működésének egyik legfontosabb tényezője, hogy mindig megfelelő szakmai és rendfokozati arányokban álljon rendelkezésre a szükséges személyi állomány. Ez hatékony toborzással, szervezett beléptetéssel, professzionális képzéssel, az egyén számára belátható pályamodellel sikeres pályán tartással és a kiválás biztonságának megteremtésével érhető el.”. Ez a mai napig illúzió, a szerződésesek vonatkozásában a valóság lehangoló.

A stabilitásról.

Minden eddigi honvédelmi miniszter a kormányzati ciklus bizonyos szakaszában kommunikációs offenzívát indított a stabilitásról, megnyugtatandó a felborzolt kedélyeket. Az esedékes haderőreform indításakor rendre elmondták: ”ez a harc lesz a végső!” Aztán mindent felforgattak, a káosz felett állva próbálták elhitetni, ez az az állapot, ami már megérdemli a stabilizálást. Aztán rendre jött az új honvédelmi miniszter és minden kezdődött elölről. A haderőnek a jelenlegi állapota sem stabilizálható, elképesztő strukturális torzulásoktól terhelt, minden eleme valódi reformok után kiált.

 

A professzionalitásról.

Az önkéntes haderő alapvető feladata lett volna gondoskodni a hadkötelezettség eltörlésével kiesett sorkatonák pótlásáról, a megfelelő minőségű és mennyiségű szerződéses állomány feltöltéséről. A 2400 fős szerződéses hiány miatt nem túlzás kijelenteni, a professzionalitás megvalósítása terén a katonai és politikai felső vezetés bukásra áll 2007-ben, és nem látszik, hogy javítani szeretnének osztályzatukon 2011-ig.[4]

A párbeszédről.

Bármely VSZ haderő politikai tisztjének dicsőségére vált volna a „párbeszéd” rendszerének a kidolgozása. A mai internetes világban a visszacsatolás jelentősen korszerűbb módszerei kialakítására van lehetőség. Úgy tűnik a „párbeszéd” ebben a formájában besorol a katonai felső vezetéstől megszokott pótcselekvés sorozatba, tényleges eredmény nem várható tőle.

 

Mi lett, lehetett volna a megoldás?

Minden eddigi haderőreformok története a kudarcok története. A kudarcok fő okát én abban látom, hogy az egymást követő reformokat soha sem alapozták meg modellszámítások, mindig a meglévő állapotokból indultak ki, azokon akartak bizonyos részleteket szubjektív módon megváltoztatni úgy, hogy a torz struktúrákat nem javították, hanem tovább torzították. Sajnos a jelenleg folyó 940 fős létszámcsökkentésben ismét a védtelenek, a beosztott tisztek, tiszthelyettesek, közalkalmazottak esnek áldozatul, így „nehéztisztek”, tábornokok aránya tovább növekszik a haderőn belül.

Egy reformot nem lehet az „ambíciószint” felmérésével kezdeni, mert akkor a légierő legalább 4 ezredet rendel (vadászbombázó, támadó helikopter, vegyes szállító, vegyes légvédelmi rakéta ezredek és ezek harci támogató egységei stb.)

Az én reformkoncepciómnak a lényege, hogy a költségvetés által rendelkezésre bocsátott, tervezett pénzből kell kiindulni. Számomra az, hogy egy ország a GDP hány %-át költi a haderőre, nem mond semmit. Az egyedüli reális összehasonlítási alap az, hogy egy országban mennyi a katonai költségvetés egy katonára jutó hányada. Például Ausztria a GDP 0,8 %-os felhasználásával 26 ezer dollárt költött el katonánként 2002-ben, míg Magyarország a GDP 1,7 %-os felhasználásával 24 ezer dollárt fordított fejenként a haderőre. Az egy főre jutó védelmi költségvetést a létszámcsökkentéssel lehet emelni, vagy a katonai költségvetés jelentős növelésével. Ez az ország gazdasági helyzetében kizárt.

A kormány 2003. március 14-én elfogadta a kormányzati ciklus vissza levő éveinek katonai költségvetés tervezetét. Szerintem annyira, vagy annál kevesebbre lehet számolni a következő években. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, nézzük meg néhány ország egy katonára jutó katonai költségvetését 2002-ben, ezer dollárban:

 

USA                                                    236

Anglia                                                 172

NSZK                                                   70

Csehország                                           22

Lengyelország                                      20

Magyarország                                       24

 

2003-ban Magyarországon 30 ezer dollárra emelkedett a katonai költségvetés egy katonára jutó része.

A következő táblázat bemutatja, hogy alakulhat az egy katonára jutó költségvetés a következő években a tervezett katonai kiadásokkal, csökkenő létszám mellett.

 

1.számú táblázat: Az egy főre jutó katonai költségvetés évente ezer dollárban

 

Év

2004

2005

2006

Költségvetés Mrd forintban

347

386

426

Költségvetés millió USD-ban

1470

1635

1805

 

 

Haderő létszáma ezer főben

45

32,6

36,3

40,1

35

42,0

46,7

51,6

30

49,0

54,5

60,2

25

58,8

65,4

72,2

20

73,5

81,8

90,3

 

A politikusok számára ez a legfontosabb táblázat. Megmutatja a mozgásteret. 2003-ban a GDP katonai kiadásra fordított 1,65 %-ának évi 0,1 %-al történő növelése – melyre kötelezettséget vállaltunk a szövetségbe történő felvételkor – nem eredményez jelentős változást a katonai kiadások egy katonára jutó mértékében. Ha, és amennyiben sikerülne 2004-ben 10 ezer fővel csökkenteni a haderő létszámát, a 2005-ös évben már 47 ezer dollár lehetne az egy katonára jutó költség, ami másfélszerese a 2003-as értéknek. Ha 2005-ben további 10 ezer fővel karcsúsítanánk a sereget, akkor a 2006-os évben 72 ezer dollárral lehetne számolni katonánként, ami megfelel a Bundeswehr 2002. évi adatának.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon a fizetések a németekénél alacsonyabb szinten is versenyképesek a munkaerőpiacon, így az egy főre jutó 60-70 ezer dolláros katonai költségvetés esélyt ad a haditechnikai felzárkózásra.

A fentiek alapján a politikus akkor dönt helyesen, ha célul tűzi ki a haderő 20 ezer fővel történő létszámcsökkentését 2006 elejéig, legfeljebb végéig. A következő lépés a költségvetés felosztása bérjellegű, dologi és beruházási kiadásokra. Normál üzemnél a fenti kiadások 30-30-40 %-os aránya elfogadható, egy felzárkózni kívánó haderőnek 25-25-50 %-os felhasználási arányra kell törekednie.

A következő lépésben meg kell vizsgálni, hogy a tervezett költségvetés 25 %-ából képesek vagyunk-e versenyképes fizetést adni az állománynak.

 

2.számú táblázat.

 

Havi átlagbér a költségvetés 25 %-ával számolva, 14 havi fizetést feltételezve ezer forintban

 

 

Év

2004

2005

2006

Költségvetés Mrd Ft-ban

347

386

426

A költségvetés 25 %-a Mrd Ft

86,7

96,5

106,5

A költségvetés 25 %-a csökkentve a munkaadókat terhelő járulékokkal Mrd Ft-ban

66,8

74,3

82

A fenti összegek 14-ed része Mrd Ft-ban

4,8

5,3

5,9

 

A haderő létszáma ezer főben

45

106

117

131

35

137

151

168

25

192

212

236

 

 

Ha figyelembe vesszük, hogy 2003.-ban a haderőben az átlagbér 160 ezer forint, és ez egyáltalán nem versenyképes a munkaerő piacon, akkor a táblázat is azt mutatja, hogy 25-30 ezer fő körül kell meghatározni a létszámot, hogy legalább 200 ezer forintos átlagbér biztosítható legyen.

 

A következő táblázat azt mutatja meg, milyen létszámviszonyokat kell kialakítani az állománykategóriákon belül.

 

3.számú táblázat: Az állománykategóriák létszámviszonyai.

 

 

Állománykategória

Tiszt

Tiszthelyettes

Legénység

Ktv, ka

%-os aránya

10

30

45

15

A haderő létszáma ezer főben

30

3000

9000

13500

4500

25

2500

7500

11250

3750

 

A következő lépésben fel kell építeni a rendfokozati piramist, meghatározni a rendfokozathoz tartozó időkorlátokat, béreket.

 

4.számú táblázat.

 

Az aktív és tartalékos komponens rendfokozati piramisa, életkori határai, havi illetménye, éves bére 2006-ban.

 

 

Rendfokozat

Létszám

 

Életkori határok

Havi illetmény e Ft-ban

Aktív áll. éves bére 14 havi fizetéssel e Ft-ban

Tart áll. illetménye 3 hónappal számolva e Ft-ban

aktív

tartalékos

Altábornagy

1

 

47-62

1505

21070

 

Vezérőrnagy

3

1

44-62

1254

52668

3762

Dandártábornok

10

4

41-60

1045

146300

12540

Ezredes

36

18

38-55

871

438984

47034

Alezredes

80

40

35-50

726

813120

87120

Őrnagy

180

90

32-45

605

1524600

163350

Százados

340

170

29-40

504

2399040

257040

Főhadnagy

650

325

26-35

420

3822000

409500

Hadnagy

900

450

23-30

350

4410000

472500

Hallgató

300

 

22-25

100

420000

 

Tiszt összesen

2500

1098

Átl.:442

14047782

1452846

MH.rangid alt.

1

 

43-62

860

12040

 

Haderőnem r.a.

2

 

40-60

717

20076

 

Dandár r.a.

10

5

37-55

597

83580

8955

Főtörzszászlós

37

18

34-50

497

257446

26838

Törzszászlós

100

50

31-45

414

579600

62100

Zászlós

300

150

28-40

345

1449000

155700

Főtörzsőrmester

900

450

25-35

288

3628800

388800

Törzsőrmester

1700

850

22-30

240

5712000

612000

Örmester

3300

1750

19-25

200

9240000

1050000

Növendék

1150

 

18-20

60

966000

 

Tiszth. össz.:

7500

3273

Átl.:232

21948542

2304393

Szakaszvezető

2000

1000

24-34

230

6440000

690000

Tizedes

3500

1750

21-30

192

9408000

1008000

Őrvezető

5500

2750

18-26

160

12320000

1320000

Honvléd

1250

 

18-25

40

700000

 

Legénység össz.:

11250

5500

Átl.:201

28868000

3018000

Köztisztviselő

250

 

22-62

442

1547000

 

Közalkalmazott

3510

 

18-625

155

7588676

 

Közszolg össz..

3750

Átl.:174

9135676

HM összesen

25000

9871

Átl.:211

74000000

6775239

Aktív és tartalékos komponens együttes illetménye

800775239

Maradvány külszolgálatban levők emelt illetményére

1224761

 

A táblázat bemutat egy egészséges struktúrát, mai ésszel felfoghatatlan fizetésekkel. Ne tartsa senki túlzónak ezeket a béreket. Például az 1,5 milliós altábornagyi fizetés alig több mint egy mai alezredesi illetmény a nyugati országokban. A létszám oszlopa egészséges piramist mutat, amely kikényszeríti a „felfelé vagy kifelé” működési elvet, hiszen például 900 hadnagy aspirál 650 főhadnagyi helyre. A hadnagy három évvel az első beosztásba helyezése után pályázhat meg egy főhadnagyi helyet, ha az ötödik évben sem sikeres, el kell hagynia a haderőt, így képezi a profi haderő a profi tartalékot. Kiszámítható a táblázatból, hogy 5 évente 5500 legénységi állományú, 3300 tiszthelyettes, 900 tiszt kerül tartalékba vezérőrnagytól az őrvezetőig az aktív haderővel azonos rendfokozati struktúrával. 2003-ban a munkáltatói járulékok nélkül 99 Mrd forint a bérköltség. 2006-ban 82 Mrd forintból versenyképes béreket tud adni a tárca a 25000 fős haderőnek.

Ezek a bérek lehetővé teszik, hogy felsőfokú végzettségű fiatalokból toborozzuk a tiszteket, tiszthelyetteseket, és 6-9 hónapos tanfolyamon készítsük fel őket első tiszti, tiszthelyettesi beosztásukra. A legénységi állományt is lehet toborozni a középfokú végzettséggel rendelkező populáció javából, nem pedig a munkaerő-piac veszteseiből.

Az élettani határok táblázata az elméleti határokat mutatja, gyakorlatban szinte kizárt, hogy valaki minden beosztásban csak három évet töltsön, így várhatóan az adott határok közepén lesz az adott rendfokozattal rendelkezők életkora. A táblázatból az is látszik, hogy a haderőben összesen 7 nyugdíjas beosztás van.

A bértáblázat azzal is eltér az eddigiektől, hogy a beosztás egyben rendfokozatot is jelent, a katona csak a rendfokozatának megfelelő illetményt kaphatja meg, nincs helye pótlékoknak, amelyek jelenleg teljesen összekuszálják az illetmény rendszert. A katona például nem nyelvpótlékot kap, hanem a nyelvi bizonyítvány feltétele valamely magasabb rendfokozattal járó beosztás elnyerésének.

Ez a táblázat kiküszöböli a jelenleg érvényben levő jogállásról szóló törvény szinte minden hiányosságát.

Ha látjuk az állománykategóriák, rendfokozatok struktúráját, utána következik a szervezeti struktúra létrehozása. A 25000 fő célszerűen felosztható központi szervekre 7500 fővel, egy légi dandár 5000 fővel, szárazföldi hadosztály 12500 fővel. Számomra szimpatikus egy 7500 fős központi állomány, amelyben benne van a HM a vezérkarral, a hivatalokkal, a tiszt és tiszthelyettes képző intézettel a legénységi kiképző központtal, azok hallgatói, növendéki, honvéd állományával.

A légi dandárt ki lehetne hozni 5000 főből.

A szárazföldi hadosztályon belül szükség van 2-3 gépesített ezredre, vegyes tüzérezredre, harci támogató ellátó ezredre, légvédelmi ezredre, felderítő zászlóaljra, törzszászlóaljra, műszaki zászlóaljra, vegyvédelmi zászlóaljra. Az egészségügyi zászlóaljat a központi szervekhez tartozó katonai kórház állományából kell kiállítani.

A következő lépésben össze kell hasonlítania 2003.-as meglévő szervezeteket a 2006.-os tervezett struktúrával, tisztázni kell a humánpolitikai feladatokat, és kettő év alatt végre kell hajtani a húszezer fős létszámcsökkentést. A fentiekből tisztán látszik, hogy 2006.-ra a haderő arányos struktúrával fog rendelkezni, megszűnnek a financiális gondok a 106 milliárdos bérköltség és a 106 milliárdos dologi kiadás biztosítja a 25 ezer fős haderő humán építését, infrastrukturális működőképességét, és ami a legfontosabb a felszabaduló évi 213 milliárdos beruházási lehetőségek évente több mint egy Gripen vadászgép programnak megfelelő haditechnikai fejlesztést tesznek lehetővé.

A fentieket elolvasván az olvasó összevetheti, hogy melyik változat kínál hatékonyabb megoldást a magyar haderő súlyos problémáira. Megjegyzendő még, hogy eddig egyik létszámcsökkentést sem ütemezték. Úgy a 30 ezer fős, mint a 15 ezer fős létszámcsökkentést, alig több mint egy év alatt végrehajtották, 1997-ben is, 2000-ben is. Most, hogy a létszámcsökkentés a központi szerveket is sújtaná a felesleges létszámokat akár 2013-ig hajlandó magával cipelni a HM.

A NATO tagországok költségvetésének szerkezete 2007-ben,

 

Tagországok

Katonai

Létszám

Ezer fő

Költsgv.

GDP %-ban

Ezer

USD/fő

Személyi

Kiadások

%

Eszköz

Beszerzés %

Infrastrukt

Ráfordítás

%

Egyéb

Kiadások

%

Belgium

39

1,1

277

74,1

6,6

2,9

16,5

Bulgária

41

2,3

55

49,5

18,5

0,7

31,2

Kanada

65

1,3

341

41,7

17,0

3,5

37,8

Csehország

25

1,6

116

48,4

14,6

8,5

28,6

Dánia

18

1,3

423

53,7

14,4

4,2

27,7

Észtország

5

1,6

122

26,2

17,6

15,5

40,8

Franciaország

354

2,4

560

55,9

22,4

4,1

17,6

Németország

247

1,3

320

56,6

15,3

3,7

24,3

Görögország

142

2,8

421

73,5

16,2

1,0

9,3

Magyarország

20

1,1

68

52,5

13,2

5,3

28,9

Olaszország

298

1,4

276

79,6

10,9

1,0

8,5

Lettország

6

1,7

105

33,2

12,6

15,1

39,2

Litvánia

10

1,3

72

54,5

19,1

3,1

23,3

Luxemburg

1,6

0,8

426

60,9

26,6

1,5

11,0

Hollandia

51

1,4

381

47,9

18,8

2,9

30,3

Norvégia

20

1,6

663

42,2

24,1

4,5

29,1

Lengyelország

150

1,9

113

52,1

24,0

4,3

19,6

Portugália

41

1,5

173

73,2

11,7

0,6

14,5

Románia

76

1,9

49

64,4

19,8

1,7

14,1

Szlovákia

18

1,7

93

48,9

17,4

4,2

29,5

Szlovénia

7

1,6

203

59,9

7,1

4,8

28,2

Spanyolország

132

1,2

200

52,3

22,0

3,1

22,6

Törökország

496

2,8

102

49,1

34,2

2,4

14,4

Anglia

190

2,3

657

41,2

24,2

1,5

33,1

USA

1346

3,6

1460

30,5

26,5

1,6

41,3

 

 

A Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma költségvetésének alakulása

 

 

 

 

2000

2003

2004

2005

2006

2007

Nominál érték millió Ft

226926

314380

310731

318552

296655

279554

2000-es árszinten millió Ft

226926

254096

240663

241330

216623

192678

Millió USD

804

1402

1533

1596

1410

1509

Ezer USD/fő

79

89

84

85

76

68

GDP %

1,6

1,7

1,5

1,4

1,2

1,1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A NATO Transzformációs Parancsnokság kiadványa a szervezetek egységesítéséről.

 

 

Nem találunk benne ilyet, hogy ÖHP

 

A védelmi felülvizsgálatról.

A védelmi felülvizsgálattal az első gond a legitimitás. Az előző kormány által végrehajtott stratégiai felülvizsgálat eredményeként megindult egy haderőreform OGY határozatra és kormányrendeletek alapján. Juhász Ferenc egyedül a Nemzetőrséggel kapcsolatos OGY határozatot negligáltatta, a többit nem. Ezt az is igazolja, hogy a reformra vonatkozó 61/2000. számú OGY határozat végrehajtásának időarányos állását 2003 júniusában jelentette a kormánynak. A védelmi felülvizsgálat ürügyén az előző kormány által elindított reformfolyamatot leállítatta – nagyon helyesen – ugyanakkor a védelmi felülvizsgálatot elrendelő miniszteri utasításban csak a honvédelmi törvényből fakadó felhatalmazásra hivatkozott. Szerintem a reformfolyamat megszakítását, az új védelmi felülvizsgálat megkezdését nem miniszteri utasítással, hanem OGY határozattal, de legalább kormányrendelettel kellett volna legitimálni.

Az előző kormány haderőreformja 2010-re ígért NATO átlagához illeszkedő haderőt. A védelmi felülvizsgálat eredményeként ezt az időpontot nem előrehozták, hanem kitolták 2013-ra. Ugyan 2006-ra ígérnek 9 NATO kompatíbilis „korszerű eszközökkel felszerelt, telepíthető, rugalmas, feltöltött zászlóaljat” de erős kétségeim vannak a jelzőkkel kapcsolatban.

A védelmi felülvizsgálat során csak a nemzetközi műveletekre „azonosítottak be” kettő könnyű dandárnyi erőt a szükséges fegyvernemi támogatási képességgel. Ez ijesztően kevés, honvédelmi feladatokat ma sem lehet figyelmen kívül hagyni. A kettő könnyű dandár a nemzetközi feladatokra is vélhetően nagyon szűkre méretezett. Gondoljuk csak végig: NATO felajánlás, Euro haderő, olasz – szlovén - magyar dandár, román-magyar zászlóalj, román – ukrán - szlovák közös műszaki zászlóalj, iraki misszió, egyéb nemzetközi feladatok létszáma.

A hazai védelmi feladatokra legalább egy 3-4 gépesített dandárból és a szükséges támogatókból álló hadosztályra lenne szükség, legalább 11-12 ezer fős létszámmal, hogy esetleges támadás esetén a NATO döntési mechanizmusából adódó átmeneti időt ki lehessen bekkelni.

A haderőreform ütemezése továbbra sem csapatonként, hanem általánosságban történik.

-       2006-ig hivatásos haderő megteremtése, (valójában a sorkatonaság felfüggesztése, ami nem azonos az előbbivel) felajánlott erők készenlétének elérése, fejlesztések megkezdése, szervezeti átalakítás végrehajtása.

-       2010-ig fejlesztések folytatása, a felkészítés új minőségének kialakítása, a felajánlott erők teljes készenlétének elérése.

-       2013-ig a reform befejezése, új hosszú-távú tervezési időszak megtervezése.

 

A védelmi felülvizsgálat feladati között tartják számon a

-       törvénymódosítások előkészítését

-       a NATO védelmi kérdőív 2003-as megválaszolását.

-       a NATO új haderő tervezési rendszere adaptálását

-       a NATO FB 2004 haderő fejlesztési ajánlatainak feldolgozását stb.

Ezek évente ismétlődő rutinfeladatok, nem a stratégiai tervezés körébe tartoznak.

A védelmi felülvizsgálat folyamatában a Honvédelmi Miniszter a központi szerveknél 20-25 %-os létszámcsökkentést rendelt el, ennek a végrehajtása kapkodva, szervezetlenül, folyamatos jogsértésekkel folyik. A létszámcsökkentés során megismétlődik az, amit eddig a csapatoknál műveltek.

Ahogy eddig a csapatoknál, úgy most a központi szerveknél a legvédtelenebb, alacsony rendfokozatú, vagy közalkalmazotti állomány esik áldozatul a létszámcsökkentésnek, így az állomány kategóriákon és a rendfokozatokon belüli strukturális ellentmondások nem feloldódnak, hanem tovább mélyülnek

Az infrastrukturális főigazgató év elején még nem döntötte el, hogy az eredeti terveknek megfelelően sorkatonai körletek felújítását végzi, vagy szerződéses állomány szálláshelyeit kívánja létrehozni. Komor Levente szerint 5 Mrd szükséges csak a szerződéses tiszthelyettesek bútorainak beszerzésére. Szerintem a hivatásos haderőben az állománynak munkahelyet és nem szálláshelyet kell biztosítani. A tatai dandárhoz egy óra járásnyinál közelebbi helyekről és nem Szabolcsból kell állományt toborozni.

A régi tervek alapján folyik a Fogadó Nemzeti Támogatás repülőterekre vonatkozó feladatainak végrehajtása: ILS leszálló berendezés telepítése NATO gépek részére. Ezzel a MiG 29-es nem tud leszállni, tehát kettőzni kell. Szentkirályszabadján milliárdokért telepítették az ILS-t, most kiderül Pápával együtt törölni fogják.

Érthetetlen, hogy a HM miért választja szét a három feladatot

-       védelmi felülvizsgálat

-       HM –HVK integrációja

-       önkéntes haderőre történő áttérés

Szerintem az utóbbi kettő az első szerves részét kellene képezzék. A védelmi felülvizsgálatnak a legfontosabb feladata megválaszolni, hogyan lehet menedzselni az önkéntes haderőre áttérést. A szétválasztás mindkét feladat hatékonyságát csökkenti (védelmi felülvizsgálat – önkéntes haderő)

Teljesen alaptalanul hirdeti meg a specializációt. A specializáció jelszava lehetőséget ad az arányos fejlesztés helyett a fegyvernemek rivalizálására. Érthetetlen a műszakiak, egészségügyiek, felderítők, vegyvédelmiek, logisztikai csapatok favorizálása, a hadihajós ezredről nem is beszélve.

Műszakiaknál az okucsányi misszióra hivatkoznak. A tuzlai parancsnokság udvarias elismerései mellett tudni kell, hogy az alakulat zömében idegen tollakkal ékeskedett, angol hídelemeket épített be, komoly hidakat egy magyar hídépítő vállalat épített, stb. A műszakiak szúróbotos aknakutatóikra, üzemképtelen 30 éves orosz földmunkagépeikre, vagy arra a 2 db, azaz kettő darab új KAMATSU földmunkagépre büszkék, amelyeket most Irakba is el kellett vinni? Felmérték-e, hogy lehet-e ott bérelni?

Az első Öbölháborúban állítólag a magyar egészségügyi kontingens szerzett elévülhetetlen érdemeket. Egyetlen katona volt benne Svéd László orvos ezredes.

A szolnokiak a DCI mely követelményét kívánják teljesíteni a SZABLYA 2002 gyakorlaton bemutatott tégla- és cserép-tördelésükkel zebra-csíkozású arcfestésükkel.

A magyar katonák ma nulla vegyivédelmi képességgel rendelkeznek. Még kiképzésre sincs használható vegyivédelmi eszközünk. A törököknek felajánlott 2000 darabos készletet is valamely honvédségen kívüli szervezet stratégiai raktárából kellett volna előbányászni.

A logisztikai csapatok egyetlen olyan anyagellátási osztállyal sem rendelkeznek, amelyet a szövetséges csapatok fogadni tudnának. Emlékezzünk a taszári amerikaiaknak még megfelelő palackozott ásványvizet sem tudtunk felajánlani. Az üzemanyag nem felel meg a szabványnak, lőszerkészletünk a NATO előírások harmadát sem éri el, az eltérő űrméret és típus kizárja a csereszabatosságot.

Ki kellene próbálni, hogy a reklámozott PATTEX ragasztós alufóliával hányszor kell körbetekerni a 152 mm-es gránát palástját, hogy kotyogásmentesen a 155 mm-es lövegbe tuszkoható legyen.

A NATO részéről az a kérdés, hogy mikor tud a magyar haderő szövetségi műveletekbe küldeni egy olyan harcoló zászlóaljat, amely nem a szegény rokon megalázó szerepére van kárhoztatva, és nem olyan veszteségekkel tér haza egy misszióból, mint a 2. doni hadsereg.

Most számoljuk fel Sütő tábornok csapatát, és mégis koncentrálni kívánjuk a személyügyi intézményrendszert. Mire valók a megyei munkaügyi központok? Továbbra is 2012-ig kívánják fenntartani a hadköteles nyilvántartást, ahelyett, hogy 25-30 ezer körüli aktív komponens mellett csak az ezek kiegészítésére és veszteségpótlására szükséges 10 ezre főt, valamint a fogadó nemzeti támogatás feladataihoz szükséges 10-15 ezer főt tartanák a tartalékos komponensben.

Valaki kiszámította, hogy az új profi haderőben évente 6000 tanfolyamot kell majd szervezni. 6000 tanfolyam a kiképzési rendszer keretében, őrület, biztosan nagyon lelkiismeretes, de komplett hülye volt, aki összeszámolta, súlyos halmazelméleti problémákkal terhelve.

A tiszt, tiszthelyettes, legénység képzésének reformjáról egy szó sem esik, a nyilvánosságra hozott dokumentumban a kiképző központok megszűnése kivételével.

Kiképzési szintek szerintem:

-       katonai alapképzés 3 hónap mindenkinek

-       tiszthelyettesi tanfolyam érettségizetteknek, vagy főiskolai végzettségűeknek 6 hónap

-       tiszti tanfolyam felsőfokú végzetteknek 9 hónap

-       posztgraduális képzés legénységnek a kiképző központokban, tiszthelyetteseknek az altiszti intézetekben, (BA – MA – Phd civil egyetemeken) a tiszteknek

 

Megjegyzések az „Úton a XXI. század hadserege felé” című dokumentumhoz.

(A kivastagított szövetet a dokumentumból emeltem ki.)

 

A lassan húsz éve húzódó folyamatos reformok, átszervezések a Magyar Honvédségnél olyan kudarcsorozatot idéztek elő, amelynek spiráljából nagyon nehéz, nemzeti közmegegyezés híján pedig lehetetlen kivezetni az államiság egyik kulcsintézményét, a hadsereget

Juhász Ferenc lát reményt arra, hogy a választások kudarca miatt még ma is önkívületi állapotban levő ellenzékkel van lehetőség a 2/3-os törvények megváltoztatására? Ha nincs, akkor milyen változatra készültek fel? Szerintem a haderőfejlesztés a költségvetési törvényen belül egyszerű többséggel lerendezhető, hiszen a döntő a HM költségvetése és a részletes létszámadat. Ez a kettő a költségvetési törvény szavazása során évente rendezhető.

A mostani kormány komolyan vette, hogy egy átfogó, közel egy évig tartó védelmi felülvizsgálat után új alapokra helyezze a honvédelemről szóló eddigi ismereteinket.

Az, hogy a védelmi felülvizsgálat a 35/2002 HM utasításban foglalt március helyett augusztusra készült el, több problémára világít rá.

-       az MSZP honvédelmi kabinetje a választások előtt nem végezte el a kabinetektől elvárható előkészületeket, mintha meglepetésként érte volna Juhász Ferencet és csapatát a választási győzelem és az ölébe hullott miniszterség.

-       Azért is furcsa a hosszú idejű felülvizsgálat, mert talán nem túlzás azt mondani, hogy a sereg vezető állománya egyértelműen MSZP szimpatizáns, Juhászék tehát nem panaszkodhatnak arra, hogy nem juthattak hozzá a hatalomátvételhez, a kormányzati ciklusra tervezhető intézkedések (reform) kidolgozásához szükséges aktuális információkhoz.

-       Wachsler Tamás az 1999. Július 15.-i feladatszabástól szeptember végéig elkészült a stratégiai felülvizsgálattal

-       Az, hogy márciusi határidő lejárta után újabb és újabb határidők következtek azt mutatja, hogy a minisztérium és a vezérkar között nem született egyetértés, állítólag a nyilvánosságra hozás előtti héten a VKF még a lemondását is latolgatta olyan nagy volt az ellenvélemény az ellenérdekelt két fél között. A védelmi felülvizsgálat elhúzódása végül súlyos anyagi károkat is okozott. Juhász Ferencnek nem volt reformelképzelése a 2003-as HM költségvetés készítése idején. Ez 314 milliárd forint „bázis” alapú elköltését jelentette, vagyis 2001-2002-es kettő éves költségvetés volt az alap, azt arányaiban jelentősen nem módosította. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy a meglevő állapotok konzerválására folyt el a HM pénze. Az, hogy 2003. március. 31 helyett augusztus 3.-ra került a kormány elé a védelmi felülvizsgálat eredménye, további súlyos anyagi veszteségeket fog okozni, a parlamenti patáliák párhuzamosan fognak folyni a költségvetés tervezésével, úgy, hogy a HM-nek még nincs világos elképzelése a reform 2004. évi feladatairól. A HM tehát 2003-ban „lekési” a 2004. évi költségvetést, az újra „bázis alapú” lesz, és nem reform alapú, így újra a meglevő állapotok konzerválását fogja folytatni a HM, csak most már 350 Mrd forint elherdálásával.

 

Tisztában voltunk azzal, hogy nyolcszáz harckocsi hatalmas elrettentő erő, de azt is tudtuk, hogy a Magyar Honvédség nem képes ennyit feltankolni, munícióval ellátni, személyzetüket felruházni, etetni, kiképezni. Akkor meg mire nyolcszáz harckocsi? Miért költjük rájuk a pénzt, ahelyett, hogy használható képességeket teremtenénk?

Nem költöttük. A 800 harckocsival kapcsolatos szöveg elképesztő csúsztatás. Azt sugallja a gyanútlan civilek számára, mintha jelenleg hadrendben lenne nyolcszáz harckocsink, ezekre költenénk és ez okozna finanszírozási gondokat. A valóság az, hogy a tankok három helyen állhatnak:

  1. CFE inkurrencia raktárban
  2. „M” zárolt telephelyen
  3. Kiképző besorolású telephelyen

Már a 2000-es reform kezdetén is csak 427 volt hadrendben, annak legfeljebb 30 %-a volt kiképző besorolású. Egyedül a kiképző besorolásúakra költünk pénzt. A 2000-es reform során történt egy sor lövész és harckocsi dandár felszámolása (Baja, Nagykanizsa, Tapolca stb.) ezt követően maradt a három gépesített dandár, M állománytáblában egy-egy harckocsi zászlóaljjal (30-30 harckocsi). Ezekből 1 – 2 század vagy egy sem működött békében a dandároknál.

Tehát amikor a miniszter a 800 harckocsiról beszél, valójában csak kb. 30 harckocsit von ki az alkalmazásból, a többi kivonása már ezt megelőzően gyakorlatilag megtörtént, 770-re nem költöttünk komoly pénzt.

A T 72-es és BMP-1 lövészpáncélosok kivonását az iraki háború napi tapasztalata új megvilágításba helyezi. Ha figyeljük a híradásokat , az M-1 Abrams tankokat és az M-2 Bradley lövészpáncélosokat az iraki gerillák nem támadják, mert azok réteges páncélzatával szemben hatástalan az orosz RPG típusú kézi páncéltörő fegyver. Áldozattá a könnyű páncélzatú HUMMER-ek és a páncélozatlan szállító járművek vállnak.

A megfelelő következtetés levonása után mindig hiányzott valami. A civil szakértelem, a politikai bátorság és - minden esetben – a már emlegetett nemzeti konszenzus.

Juhász Ferenc azt állítja, hogy a reformmal kapcsolatos megfelelő következtetések levonásához „minden esetben” hiányzott a nemzeti konszenzus. A 61/2000 határozatot a kormányzó pártok és az ellenzék egyaránt megszavazta. Mi ez, ha nem nemzeti konszenzus?

Jó ideig nem is leszünk veszélyben.

„Mélyreható elemzés” 1990-ben nem tudta kimutatni, hogy mi fog bekövetkezni déli határaink mentén 1991-ben. A haderőnek nem a várhatóan, hanem a váratlanra kell felkészülnie, Biblia: virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mikor jön el a végítélet napja!

Ahhoz azonban, hogy kihasználhassuk képességeinket, illetve újabbakat alakítsunk ki, változtatnunk kell eddigi követett filozófiánkon, s meg kell szabadulnunk költséges, a mai biztonsági helyzetben szükségtelen eszközeinktől, hogy olyan képességekre fordíthassuk energiáinkat, anyagi forrásainkat, amelyek megfelelnek a megváltozott környezet kihívásainak.

A bekezdésből nehéz bármiféle értelmet kihámozni. Különösen annak fényében, hogy a VSZ utolsó hadihajós ezrede nélkül nem tudunk a DCI öt pontjából egynek sem megfelelni, tüzérdandárra viszont nincs szükségünk.

A védelmi felülvizsgálat első szakasza lezárult, döntöttünk arról, hogy milyen lesz-lehet a hadsereg jövőbeni felszereltsége, elhelyezkedése. Az Országgyűlés tájékoztatása után elkezdődhet a döntések végrehajtása a szigorú menetrend szerint. Az átalakítások következtében már két éven belül jelentkezhetnek az első eredmények: feltöltött, felszerelt, harcképes és harckész alakulatok jönnek létre, amelyek alkalmasak arra, hogy érvényesítsék Magyarország biztonságpolitikai érdekeit.

A HM dönt és az országgyűlést csak tájékoztatja? Nem az a folyamat, hogy a HM alternatív változatokat terjeszt a HB és a kormány felé (a kormány elé terjesztés előtt az anyagot megjáratja a szokásos közigazgatási eljárás keretében). A HB és a kormány egyetértésével kerül a parlament elé az anyag, amely megszavazza azt. Ezután dolgozza ki a HM a végrehajtással kapcsolati utasításokat, rendeleteket.

A 2006-ra tervezett 9 zászlóaljból három gépkocsizó lövész zászlóaljnak van tervezve (Tata 2, Szolnok 1) négy BTR 80-as gyalogsági harcjárművel (Debrecen 2, Hódmezővásárhely 2) és egy a NATO légi mozgékonyságú (Szolnok 1), egy felderítő (Eger)

Kérdéseim:

A T72-höz, a BMP-1-hez képest nem jelentős visszalépés a ma még ködös homályba vesző „könnyű páncélzatú terepjáró tehergépkocsi”? A BTR-t az oroszok eredetileg a belügyi csapatok számára karhatalmi feladatokra tervezték, páncélvédettsége meg sem közelíti a BMP-jét. Baj lenne , ha ez pont Irakban derülne ki.

Szerintem nem olyan haderőre van szükség a jelenlegi helyzetben, amelyik Magyarország biztonságpolitikai érdekeit képes érvényesíteni, hanem olyanra, amelyik képes partner lenni a szövetség biztonságpolitikai érdekei érvényesítése során.

Hiszem, hogy ez a haderő átalakítás sikeres lesz, mert nincs is más lehetőségünk.

Hogy a haderő átalakítás ne legyen sikeres, annak minden feltétele és lehetősége adott, bizonyítja ezt a RUBIN (1987) óta végrehajtott reformkísérletek kudarc sorozata.

Amikor Magyarország 1999. március 12-én belépett a szervezetbe (NATO), a tagok többsége hazánkhoz hasonlóan nem volt felkészülve az új kihívások kezelésére. Ennek bizonyítékát a csatlakozásunk után két héttel kitört koszovói háború adta: …a légi műveletek kétharmadát és a szárazföldi békefenntartó műveletek aránytalanul nagy részét az Egyesült Államoknak kellett végrehajtania.

Az államok többsége képes a globális gondolkodásra, de egyedül az Egyesült Államok képes ezt globális cselekvési képességgel összekötni. Az ilyen akciókban a kisebb államok haderejének részvétele csak formális, legalizáló jellegű, ugyanakkor, ha ezek az államok felkészületlen haderőt küldenek, azok veszteségei már nem formálisak, sőt negligálhatják az egész küldetés célját.

A washingtoni Védelmi Képességek Kezdeményezés (Defence Capability Initiative –DCI) határozza meg a fejlesztendő területeket. Az öt fejlesztési irány többségében a hagyományos területvédelem számára kevésbé, az új kihívások kezelésére viszont nagyon is fontos területet érintett: a telepíthetőséget és a mobilitást; hatékony fegyverzetek és felszerelések beszerzését; a harcképességek megőrzésének képességét a hadszíntéren (tábori logisztika); a túlélőképesség és infrastruktúra erősítését; a vezetés-irányítás és híradás (c3) modernebbé tételét.

Pontatlanul fordítja a DCI-t

Helyes fordítás:

  1. telepíthetőség és mobilitás
  2. ellátás és huzamos idejű fenntarthatóság (távoli területen)
  3. túlélőképesség
  4. hatékonyság (a harcbavetési rendszabályok korlátai mellett)
  5. információ, vezetési irányítási rendszer összekapcsolhatósága többnemzetiségű alkalmi harci kötelékben

 

A NATO nem rendelkezik elegendő könnyű fegyverzetű és kifejezetten nem ötödik fejezeti feladatokra kiképzett egységgel, és ha nem akar egy jövendő konfliktusnál nehéz helyzetbe kerülni, ezek számát jelentősen növelni kell.

Irakban most a koalíciós csapatok a könnyű fegyverzetükkel kerülnek nehéz helyzetbe.

A túlélőképesség növelését az indokolta, hogy kiderült, a NATO-csapatok nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek elleni védelme messze nem kielégítő.

A DCI 3. pontja, a túlélőképességről, nem a tömegpusztító fegyverek elleni védelemről szól. A gondolat lényege: törekvés zéró veszteségre.

Ezt el lehet érni:

-       csak olyan akcióra hozok politikai döntést, ahol van esély a túlélésre (Gulf War és Mogadishu összehasonlítása)

-       olyan erőt vetek be, amely kellő elrettentő képességgel bír. (lásd 2. Iraki háború).

-       hírszerző, harctér-felügyeleti, célképző és felderítő rendszeremmel biztosítom, hogy mindent tudjak az ellenségről, vagy a szétválasztandó felekről.

-       békefenntartásban a csapatok demonstratíve szerepelnek, nem rejtőznek, nem álcáznak a háború szabályai szerint, de jó az erődítésük, a páncélvédettségük, és elrettentő erejű, azonnali reagálású tűztámogatás áll mögöttük.

-       a tömegpusztító fegyverek elleni védelem a túlélőképesség szempontjából esetleges, csak különleges helyzetben előforduló probléma. Vegyi, biológiai, esetleges nukleáris terrortámadás nem a katonákat, hanem a polgári lakosságot veszélyezteti.

 

A DCI által beindított reformfolyamatot a 2001. Szeptember 11-ei terrormerénylet szakította meg.

A DCI által beindított folyamatot a 2001. szeptember 11.-i események nem megszakították, hanem felgyorsították. A PCC, vagy a prágai katonai képességfejlesztő kötelezettség vállalás amennyiség helyett a minőségre helyezte a hangsúlyt, a felzárkózás felgyorsítására a képességi szintek nivellálására. A területen kívüli akciók fontosságának hangsúlyozásával nem tagadta, hanem még erősebben kihangsúlyozta a DCI által előírt képességek fontosságát. Kettő veszélye van a prágai csúcsértekezlet félreértésének.

  1. Bush az indokoltnál jobban elfogult a terrorizmus elleni harccal kapcsolatban. Nekem szimpatikusabb és időt állóbb Clinton koncepciója: Fel kell lépnünk az „új világméretű rendetlenség” ellen! Ennek csak egy eleme a terrorizmus elleni harc. A Clintoni koncepció globális kötelezettségvállalást jelent, a Bush-féle terrorizmus elleni harcban csak ott vannak a terroristák, ahova az elnök expedíciós haderőt küld. Így lehetőség van arra, hogy Közép-, vagy Kelet-Afrikát, annak problémáit figyelmen kívül hagyja.
  2. A specializáció követelményének félreértése következtében olyan aszimmetrikus haderő építése, amelyből hiányoznak a harcoló csapatok.

 

A kibővítéssel egy időben Magyarország kötelezettséget vállalt a katonai kiadásai GDP 1,41%-ról évi 0,1 %-al történő növelésére, amíg az 1,81 %-ot el nem éri

1999                        1,41

2000                        1,51

2001                        1,61

2002                        1,71

2003                        1,81

 

Mit látunk ehelyett? Csak évi 0,05 % a növekedés.

2003                1,65

2004                        1,71

2005                        1,76

2006                        1,81

 

Jelentős új tényezőt jelentettek a prágai képességvállalások is, ahol Magyarország négy évre szólóan harmincmilliárd forint értékű fejlesztést és a védelmi költségvetés emelését vállalta. …Ezek teljes mértékben megfelelnek az új fejlesztési irányoknak: részvétel a közös felderítő rendszer kialakításában, …a Magyar Honvédség logisztikai erőinek korszerűsítésében.

Prágában Magyarország 4 évre szólóan 30 Mrd forint értékű fejlesztést, és a védelmi költségvetés emelését vállalta. Ez őrület. A magyar haderőnek mind a 314 milliárd (2003) forintot a képesség fejlesztésre kell fordítani. Olyan katonai költségvetést kellett volna készíteni, amely nem a meglevő állapotok konzerválását, hanem a felzárkózást, a DCI képességi követelményeinek realizálását, egyben az ország védelmi képességeinek növelését szolgálja. Súlyos elméleti hiba a NATO kötelezettségek teljesítése és a hazai védelmi képességek szembeállítása. „Részvétel a közös felderítő rendszer kialakításában…” Az, hogy a KFH alárendeltségében NATO kompatíbilis rádió és rádiótechnikai felderítő rendszer működik, az nem jelenti a vezérkar felderítő csoportfőnökségének a kompatibilitását, sőt a VK J2-nek nincs is alárendeltségében a KFH, így adatszolgáltatásuk esetleges. A közös felderítő rendszeren azt kellene érteni, hogy a magyar hírszerző, harctér-felügyeleti, célképző és célfelderítő rendszer integrálódik a NATO azonos rendszerébe. Ez kétirányú adatáramlást feltételez. A magyar katonai felderítő rendszer képes a NATO integrált rendszerébe adatokat szolgáltatni időben, pontosan és megbízhatóan. Másrészt a magyar felderítő és parancsnoklási irányítási rendszer képes időben és automatikusan továbbítani, teríteni a saját csapatok számára, (érdekében) a magyar haderőben hiányzó adatforrásokból (műholdas felderítés, TR-2-es felderítő repülőgépen alapuló JASTARS rendszer, pilóta nélküli felderítő gépek adatai (Drone stb.) származó felderítési adatokat. Ezért is disszonáns eleme a védelmi felülvizsgálat azon következtetése, hogy fel kell számolni a tüzérdandárt, hiszen a NATO tüzérdandárok szervezetében vannak a lézeres célfelderítő és célmegvilágító optikai eszközök, a hangfelderítők, meteorológiai radarok, a földi mozgó célokat felderítő radarok, az ellenséges tüzérséget lövedékei röppályája alapján felderítő radarok, a pilóta nélküli repülőgépek.

Az ellenséges tüzérséget a lövedékek röppályája alapján felderítő radaroknak, a földi mozgó célokat felderítő radaroknak, a pilóta nélküli felderítő repülőgépeknek mással nem pótolható funkcióik vannak a béke kikényszerítő és békefenntartó műveletekben egyaránt.

A honvédség logisztikai erőit korszerűsíteni kívánják. Miért?  Azért, mert Szenes tábornok annak idején hadtáp szakon végzett és a NATO beosztása is a harci támogató ellátó parancsnokságon volt Napoliban? A harci ellátó támogató csapatokat nem lehet a harcot végrehajtó csapatok rovására korszerűsíteni. Csak a harcoló csapatok fejlesztésével összhangban lehet támogatókat fejleszteni. A védelmi felülvizsgálat egyik kulcsszava a „specializáció”. Veszélyes lehetőségeket teremt ennek a szónak a kritika nélküli fetisizálása. A védelmi felülvizsgálat egészét tekintve egyértelműnek tűnik, hogy a dokumentum ezzel a szóval visszaél. Ezen fogalom mögé rejtőzve tovább csökkentik a csapatok képességeit, mert elhanyagolják azok fejlesztését (gépkocsizó lövész alakulatok létrehozása, harckocsi csapatok felszámolása, tüzérségi képességek lenullázása), majd a nem létező harci képességek támogatására indokolatlanul pénzt pazarolnak az így funkciótlanná vált harci ellátó támogató csapatokra, amelyek mögött zömében a HM és a vezérkar háttér-intézményei állnak.

A felülvizsgálat olyan hatékony haderő kialakítását célozta meg, amely egyszerre képes ellátni a hagyományos típusú területvédelmet, és választ adni a XXI. század biztonságpolitikai kihívásaira.

A gépkocsizó lövész alakulat az nem hatékony sem a hagyományos típusú területvédelemre, sem az expedíciós feladatokra. A BTR 80-as zászlóaljak megfelelő tűztámogatás nélkül zéró közeli katonai képességekkel rendelkeznek. Az külön perverzió, hogy a tankosok fellegvárát, Tatát alakítják át gépkocsizó lövész dandárrá.

A jelenlegi haderőszerkezet fennmaradásával a Magyar Honvédség még növekvő finanszírozással sem lenne fenntartható.

Elmaszatolja a finanszírozási gondok valódi okát. A magyar haderő jelenleg nem azért finanszírozhatatlan, mert valahol raktáron porosodik 770 harckocsija, hanem azért, mert a 2003-as 43541 fős költségvetési létszámból 22712 fő a központi szerveknél szolgál, semmiféle katonai képességet nem hordoz. Ezek a központi szervek ráadásul saját magukra herdálják a HM költségvetésének 80,1 %-át. A rossz diagnózis kizárja az adekvát terápiát.

Az új feladatok megfelelő végrehajtásához könnyű, mobil és telepíthető szárazföldi erőre van szükség.

Szívesebben hallanám, hogy a páncélozott és könnyű páncélzatú erők helyes arányának kialakítására kell törekedni. Érthetetlen a lánctalpas fóbiája a magyar katonai felsővezetésnek. A németek a XXI. század dandárja kialakítása során a Wiesel I. (lánctalpas, 2,7 tonnás 3 személyes) Wiesel II. (lánctalpas, 5,3 tonnás, 6-7 személyes) harcjármű család kifejlesztésén fáradoznak. A családon belül van felderítő, páncéltörő, híradó, gépágyú, aknavető, radaros mentő, vontató, csapatszállító, parancsnoki stb. harcjármű.

Az interoperabilitás első és legfontosabb területe, illetve eszközrendszere a modern, telepíthető és védett vezetési, kommunikációs és információs képesség.

A modern, telepíthető és védett vezetési, kommunikációs és információképesség megint beelőzni látszik a csapatok képességeinek fejlesztését. Annyi korszerű vezetési eszközre van szükség, amennyi korszerű interoperábilis csapatom van. A hadrafoghatatlan, elavult csapat nem javítható korszerű vezetési elemekkel.(gőzmozdony villamosítása elektromos vízmelegítőkkel).

A harci támogató és harci kiszolgáló –támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők alkalmazhatóságágnak.(pédául: közvetett tűztámogatás…, harci és támogató helikopterek…)

Tobzódik a hibás fogalmakban:

„Közvetett tűztámogatás” ilyen fogalom a NATO-ban nincs. A manőver erők tüze az a direkt, vagy közvetlen tűz. A tűztámogatók (légierő, haditengerészeti tüzérség, földi tüzérség) tüze az az indirekt, vagy közvetett tűz, vagy tűztámogatás.

A tűztámogatás lehet közvetlen (DIRECT FIRE SUPPORT), amelyet a tűztámogató csapatok nyújtanak a harcoló erőknek a láthatóság határain belül 5-8 km mélységig. A tűztámogatás lehet általános (GENERAL FIRE SUPPORT) amelyet a tűztámogatók a saját csapatokat távolabbról támadó (ellenséges tüzérség) vagy veszélyeztető (tartalékok, mélységi vezetési pontok stb.) ellenséges célokra lőnek.

A tüzérség a közvetlen támogatást megerősítheti további tüzérosztályok odarendelésével. A helyszínre rendelhet a tűztámogató parancsnok olyan tüzérosztályokat is, amelyek egyrészt közvetlenül támogatják a zászlóaljak dandárok harcát, másrészt a tűzkoordinátor igényének megfelelően általános támogatási feladatokat is megoldanak: ellenséges tüzérség elleni harc, vagy az ellenség mélységében folyó harc tűztámogatása.

„Harci és támogató helikopterek”

A NATO-ban van támadó helikopter, szállító helikopter és speciális funkciókkal bíró helikopter.(felderítő, kutató, mentő, futár, légi vezetési pont stb.

Az ország területét érintő…művelet esetén … a Magyar Honvédségnek és az infrastruktúrának alkalmasnak kell lennie a beérkező szövetségi erők fogadó nemzeti támogatására.

Ha nincs reális esélye az ország megtámadásának, akkor nem jönnek a szövetségesek, ha nem jönnek, akkor minek bíbelődni a fogadó nemzeti támogatás kétes hatékonyságú luxusával? Ha van fogadó nemzeti támogatás, akkor azt miért nem a tartalékállománnyal (Nemzetőrség) kívánjuk realizálni. Ide tartozik az is, hogy ma Magyarország egyetlen NATO szabványú reptere a taszári, de mi hezitálunk, hogy jó-e nekünk az, ami egyértelműen jó az amerikaiaknak.

Az új típusú kihívások tükrében különösen fontossá vált a tömegpusztító fegyverek kiemelten a biológiai és radiológiai eszközök elleni védelem képessége.

„ABV Védelem”

Ez a haderő, vagy a polgári lakosság, vagy mindkettő szempontjából fontos. A terrorizmus elleni teóriák egyébként megfizethetetlennek, kivitelezhetetlennek és hatástalannak ítélik ezen eszközök elleni védelmi felkészülést, az ilyen eszközöket, az alkalmazás előtt a forráshelyen kell felkutatni, a gyártás lehetőségét kell megszüntetni.

A legutóbbi háborúk tapasztalata az, hogy nagymértékben megnövekedett a különleges egységek szerepe és jelentősége.

„Különleges erők”(SPECIAL FORCES)

Ez lenne a szolnoki légi-mozgékonyságú zászlóalj? Én eddig csak azt láttam, hogy bohócra festett emberek valamilyen bohóc ruhában fagyasztással előgyengített téglákat, cserepeket, nyárfa léceket tördelnek. Képtelenek egy lézertávmérővel célkoordinátát meghatározni. A különleges képességű emberek felkutatása, regisztrálása hasznos lenne a haderő számára. Nyelvismeret, vallásismeret, biológiai és nukleáris ismeretek, számítógépes ismeretek, helyismeret, kommunikációs ismeretek stb. hasznosak lehetnek. Az ilyen emberekre a hétköznapok során  nincs szüksége a haderőnek, de nem árt , ha egy-egy misszió céljának megismerése után ki tudnánk választani egy listáról a specialistákat és nem arra számítanánk, hogy azok önként jelentkeznek. Hány Magyarországon élő, megbízható arab fiatal van az iraki kontingensben?

Zajlik a NATO-n belül a specializálódási és többnemzeti együttműködési folyamat. Magyaroszág számára a kooperációkban való részvétel és az úgynevezett kiegészítő képességek kialakítása kiemelt területet jelent.

Ismét a „specializáció”

Ismereteim szerint a NATO eddig mindig harcoló századot, vagy zászlóaljat igényelt tőlünk. Mi eddig mindig találtunk indokot ennek megtagadására. A NATO látva vonakodásunkat mindig kénytelen volt beletörődni a műszaki, őrző védő, szállító vagy egészségügyi kontingens küldésébe. A NATO alapállása az udvarias dicséret. Nem érdeke kritizálni, igyekszik jó képet vágni a magyarok pótcselekvéseihez, ha már nem tudta keresztül vinni akaratát. Ezeket az udvarias dicséreteket a magyar katonai vezetés túlértékeli és a pótcselekvései igazolását látja benne. Ez időnként politikusokkal is előfordul: Simicskó nyilatkozata az afganisztáni egészségügyi kontingenssel kapcsolatban. A specializáció hamis jelszavával torzzá fejlesztett katonai struktúra, amelyben vannak vegyivédelmi, egészségügyi, katonai rendész stb. csapatok, ezeket támogató csapatoknak nevezünk, de nincsenek korszerű gyalogos, páncélos, gépesített csapatok, akiket támogatni kell, akkor nincs a nemzeti védelmi feladatra alkalmas haderőnk.

A megnövekedett képességigények kikerülhetetlenné teszik a professzionális haderőre való átállást. A jelenkori kihívások magas készenlétű, gyorsan telepíthető erőket követelnek.

A magas készenlét nem attól függ, hogy a haderő profi, vagy sorkatonákra alapozott. A VSZ sorkatonákra alapozott hadereje a moszkvai gombnyomást követő 50.-ik percben képes volt elhagyni a laktanyát.

A hadseregnek képesnek kell lennie megfelelő számban és minőségben vonzani, toborozni, felvenni és megtartani a katonákat.

A professzionális haderő kialakítására vonatkozó kormány előterjesztés eleve azzal számol, hogy a hátrányos helyzetű rétegekből esetenként deviáns magatartású jelöltekből, magyarul a munkaerőpiac veszteseiből kívánja toborozni a szerződéses állományt, itt hiányzik a gondolkodásban a paradigmaváltás.

Eddig a katona ugyanúgy kockáztatta az életét az atomháború első száz órájában, mint a civilek. Sőt túlélési esélyei talán még jobbak is voltak. Mára megváltozott a helyzet. Az atomháborúnak szinte kiszámíthatatlan volt a valódi kockázata, a bekövetkezésének az esélye. Ma a létszám és a napi rendszeres veszteségek adataiból pontosan kiszámítható, hogy mekkora esélye van egy magyar katonának arra, hogy meghaljon Irakban. Így amikor a katonák fizetésén gondolkodunk, ezt a veszélyt is be kell kalkulálni.

Még egy majdnem ugyanilyen fontos tényező. Az atomháborúra a döntést Moszkvában, vagy Washingtonban hozták volna. A katona egy csavar volt a gépezetben, személyes felelősségről csak extrém esetben lehetett volna szó.

Egy békekikényszerítő, vagy békefenntartó művelet jogszerűségét a hadművelet során folyamatosan változó és rendkívül bonyolult harcbavetési rendszabályok (RULES OF ENGAGEMENT, ROE) biztosítják. Ma a felelősség teljesen átszállt a műveletben résztvevő katonára, aki negyedmagával áll Bagdad főutcáján és kezelnie kell a köveket dobáló tömeget. Az ilyen feladatot csak kellő intellektuális képességekkel bíró, jól felkészített katona képes megoldani.

Ma, amikor a katona egyes számú közellensége a CNN, belegondolni is rossz, hogy egy rosszul felkészített magyar katona túlkapásairól tudósítson. Az pedig az egész iraki küldetést veszélyeztetné, ha magyar katonák követnének el erőszakot iraki nőkön, és az ezt követő vizsgálat még azt is kiderítené, hogy a felkészülés során a katona kijelentette társai előtt, hogy azért megy Irakba, hogy végre legálisan ölhessen. Megfelelő minőségű katonát pedig csak megfelelő fizetéssel lehet toborozni. A katona fizetését nem a köztisztviselői illetményalap valahány-szorosaként kell meghatározni, hanem azt kell mérlegelni, hogy az őrvezetői, őrmesteri, hadnagyi kezdő-fizetés biztosítja-e adott évben szükséges belépő létszámot. Ha nem, emelni kell mindentől függetlenül.

Az egyre kifinomultabb eszközök kezelése nem tanulható meg, illetve a tudásszint nem tartható fenn a jelenlegi sorkatonai szolgálati idővel.

Annak idején a rakéta dandárnál vért izzadva 8 hónap alatt jutottam el odáig, hogy az érettségizett, vagy felsőfokú végzettséggel bíró katonáimnak megtanítsam a koordináta meghatározás alapjait. Ma ugyanez a következő képen történik: Nesze! Ez egy GPS, ha megnyomod rajta a NAV feliratú gombot, a kijelzőn megjelenik a koordináta. 1998-ban Giessenben az amerikai 1. páncélos hadosztály Palladin tüzér osztályánál 10 perces megfeszített munkával tanultam meg a löveg célirányzását. Másnap Baumholderben az MLRS sorozatvető irányzásának megtanulása már csak 5 percet igényelt, mert ugyanaz a számítógép volt kissé más szoftverrel a 12 db rakéta miatt.

Meg kell tisztítani a hadsereget minden olyan haderőstruktúra feletti elemtől, amelyre nincs szükség.

Eddig a következőképpen működött a 22-es csapdája.

-       a finanszírozási problémákat létszámcsökkentéssel lehetne javítani.

-       A létszámot úgy lehet csökkenteni, hogy a költségvetési létszámon kívülre helyezem azokat az elemeket akik a nem csak katonák által megvalósítható szolgáltatásokat nyújtják (mosodák, fegyverjavítók, infrastrukturális szolgáltatók, kulturális szolgáltatók stb.)

-       Az így létrehozott Rt-k, Kht-k nyereségérdekeltek és egyéb parciális érdekeik is vannak, a szolgáltatásaikért eleve többet kérnek, mint amennyibe az került, amikor még a haderőn belül voltak.

-       Ezek a cégek önállóan döntenek a fizetésekről, a cégekhez átkerült nyugállományú, vagy egyéb okból a seregből eltávozott katonák sokkal jobb anyagi körülmények közé kerültek, mint amilyenben a haderőn belül voltak.

-       Képesek arra, hogy a mai döntéshozókat, az aktív állományban levőket egy leendő igazgatósági tanács, vagy felügyelő bizottsági tagság ígéretével döntéseikben befolyásolják. Vagyis a kézigránát lóbálja a partizánt. Így nem véletlen, hogy az anyagi gondok sújtotta HM dologi kiadásainak jelentős része ezeket az Rt-ket, Kht-kat gazdagítja.

A kihívások nem indokolják olyan erők fenntartását, amelyek kizárólagos feladata a territoriális védelem (maga a feladat természetesen megmarad), ugyanakkor folyamatosan növekszik a telepíthető erők fontossága.

A mondat ragyogó, csak azt nem tudom, hogy ki és miért sorolja a csak territoriális feladatok végrehajtására alkalmas csapatok közé a tüzérdandárt. Arra meg kíváncsi lennék hogyan települ Bagdadba a flottilla.

Radikálisan csökkent a fix, nem telepíthető vezetési elemek (bunkerek, vezetékes híradás stb.) jelentősége.

A veszprémi légi vezetési központot fel fogjuk telepíteni a Citadellába? Az ilyen fokozottan védett objektumra szokta mondani anyósom, hogy nem kér enni. Nem hiszem, hogy egy nagyteveli vagy Kab-hegyi objektum hasznosítása mondjuk lőszerraktárként borítaná fel a HM költségvetését. Ráadásul nem 30 éves egy rétegű ukrán pala védené a MiG-29-es gépek levegő-levegő rakétáit az esetleges terrortámadás ellen.

„ezek a zászlóaljak rendelkeznek a feladatuk ellátásához szükséges harci támogató és kiszolgáló alegységekkel”

Egyedül a tatai gépkocsizó lövész dandárnak vannak komplettírozva a támogató elemei (híradó század, törzstámogató század, vontatott tüzérosztály, páncélelhárító osztály, logisztikai zászlóalj, légvédelmi század stb.) Ezen támogatási körbe kerülne a szolnokiak kettő zászlóalja is.

Debrecen és Hódmezővásárhely négy BTR 80-as zászlóaljának már nélkülöznie kellene a tüzérségi támogatást, a légvédelmet, a páncélelhárító képességet. A szolnoki légi-mozgékonyságú zászlóaljnak nincs elegendő szállító eszköze (repülőgép vagy helikopter)

A harci támogató erők (pl. a tüzérség, felderítés vagy páncéltörő képesség) hazai alkalmazásának szintje egy zászlóaljnyi…külföldi békefenntartó kontingenseinket ugyanezek az alegységek támogatják majd, természetesen zászlóaljnál kisebb kötelékben.

A tüzér szakasz vagy üteg nem tűzvezetési egység. Ahhoz, hogy egy löveg egyetlen lövést is leadjon, elengedhetetlenek osztály szintű felderítő, meteorológiai, lőszerszállító stb. elemek.

A légierő vonatkozásában a harci modulelemeket a négygépes harcászati repülőgép és a harci helikopter-raj - kötelékek jelentik.

A legutolsó páros Mi24-es katasztrófa óta 4, azaz négy támadó helikopterünk úgy ahogy üzemképes. MiG-29-esből 5 db repülhet, akkor miért használunk többes számot a 4 gépes repülőgép (helikopter) raj-kötelék(ek) esetén. Nincs IFF (saját ellenség felismerő) berendezésünk, így eleve kizárt a hazai területen kívüli alkalmazás, mért csinálunk úgy, mintha  ebben a dologban döntési szabadságunk lenne.

Lényeges szemléletváltozáshoz vezetett a határbiztosítási feladat kezelésének újszerű megközelítése….a légi mozgékonyságú határbiztosítás került előtérbe. Vagyis a haderő nem ássa be magát a határ mentén, hanem bázisain készen áll arra, hogy a határőrség vagy a katonai felderítő rendszer riasztására helikopterek fedélzetén gyorsan ott teremjen a fegyveres behatolás vagy átsodródás helyszínén.

Hány szállító helikopter, hány katonát, milyen támogatással lenne képes a határvédelem során a behatolás helyszínére szállítani?

A védelmi felülvizsgálat során meghatároztuk a rutin békefeladatok ellátásán túl szükséges erőkre vonatkozó tervezési alapvetéseket:

  • egy bárhol bevethető (telepíthető harcoló dandárt valamennyi szükséges harctámogató és kiszolgáló elemével együtt;
  • két zászlóalj méretű képességet béketámogató műveletre abban az esetben, ha nincs szükség erre a képességre Magyarország határai biztonságának megerősítéséhez;
  • a dandárral együtt vagy anélkül telepíthető, egy-két zászlóaljméretű specializált képességet

Mindez 2006-ig! 2006 tavasza a kormányzati ciklus vége. A költségvetés beruházási pénzeit elviszi a GRIPEN program. Miből fogják a kilenc zászlóalj és a támogatók képességeit DCI vagy PCC szerint kialakítani?

Hazánk ilyen specializációként a tábori víztisztító, a hadihíd-építő és a katonai rendészeti képességet építi ki.

Víztisztítás nem katonai feladat, bármelyik civil humanitárius szervezet ezt elvégezheti. A tisztított vizet legfeljebb a civil lakosság ellátására lehet felhasználni, vagy a magyar katonákéra. A többi szövetséges szállítja a palackozott vizet 2-25 literig. Emlékezzünk a Brown&Roth-nak a fonyódi ásványvíz sem volt megfelelő. Az okucsani Magyar Műszaki Kontingens tapasztalatára építsünk? Angol hadihíd elemeket használtak, a komolyabb hidakat egy magyar polgári vállalattal kooperációban építették.

Jelenleg laktanyáink közül egy sem alkalmas egy teljes dandár befogadására, ezért a dandárszervezeteket több laktanyában kell elhelyezni.

A honvédség bürokráciája nehezen viseli a több helyőrségben elhelyezett dandár elemeket. Az íróasztalon kialakított állománytáblák a kihelyezett részlegeknél rendre elégtelenek, eddig mindig utólag kellett megteremteni a kihelyezett alegységek működőképességét.

A különleges műveleti képesség egy katonai művelet gyors, viszonylag olcsó…, és számukra kedvező feltételekkel történő befejezésének eszköze.

Különleges műveleti képességre a szolnoki légi mozgékonyságú zászlóaljat tervezik, már szóltam a cseréptörésről. Eger dettó, az ha lehet még rosszabb.

…egyes egységekben azonban, békeidőben is valamennyi státus fel lenne töltve, ilyen például a különleges műveleti, a felderítő és egy lövészzászlóalj, illetve harckocsi zászlóalj.

Ebben a bekezdésben 100 %-os feltöltöttséggel szerepel a harckocsi zászlóalj. Ugyanakkor a T72-es tankok a Magyar Honvédben megjelent kivonási táblázatban 2006-ig kivonásra kerülnek.

Honvédelmi rendszerváltás

  • így a védelmi felülvizsgálat során megfogalmazott tervezési alapvetések alapján 2004-ben megszűnik Pécsett a tüzérdandár, a tüzérkultúrát a tatai dandár viszi tovább;

Ezek szerint lőttek Gábor Áron örököseinek?

A Népszabadság július 17.-i számában „Kell-e nekünk nehéztüzérség?” címmel írtam egy cikket, amelyben a katonai vezetés hibás döntésének minősítettem a tüzérdandár megszüntetését. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO egyformán fontosnak tartotta a harctevékenységeket folytató csapatok légi, haditengerészeti és földi tüzérségi támogatását. Mindkét koalíció teóriájában szerepelt /szerepel / az a tétel, hogy elégtelen tűztámogatás következménye indokolatlanul magas veszteségek keletkezése a hadműveleteket végrehajtó csapatoknál. A végkövetkeztetésem az volt, hogy a tüzér csapatokat nem felszámolni, hanem átfegyverezni kell. Az a gond a mai magyar tüzérséggel, hogy még a T-72-es páncélos és BTR 80-as gépesített tűztámogatására sem alkalmasak.            Először a tüzérség érdekérvényesítő képességéről kívánok szólni. Aggodalommal olvasom Szenes Zoltán vezérkari főnök cikkét a Népszabadság augusztus 5.-i számában: „Nemzeti hagyományainknak megfelelően a katonai flottilla hajói biztosítják folyóink biztonságát.” Szerintem a flottillának utoljára még a Varsói Szerződésben volt funkciója: szétlőni, felrobbantani azokat az ellenséges repülőkről ledobott aknákat, amelyek veszélyeztették volna azokat a dunai hadihidakat, amelyeket pontonos dandárjaink telepítettek volna azzal a céllal, hogy biztosítsák a szovjet csapatok akadálymentesen nyugatra özönlését. Amíg én folyamatosan tudom sorolni a tüzérdandár mai és jövőbeni NATO kompatíbilis funkcióit, addig a vezérkari főnök úr legfeljebb európai uniós csatlakozási ünnepségen, vagy augusztus 20.-án történő díszfelvonulásra tudja alkalmazni nagyon drágán azt a flottillát, amelynek azonnali felszámolását már 1990 júniusában indokoltam Fűr Lajos akkori honvédelmi miniszternek. Flottillára jut pénz, tüzér dandárra nincs pénz. Ennyit a n+1-edik haderőreform tudományos megalapozottságairól.

A Varsói Szerződésben, a Honvédelmi Minisztériumban a Magyar Néphadsereg Rakéta-és Tüzérfőnöke intézte a rakétacsapatok és a tüzérség ügyeit, képviselte a szakmai érdekeit. Tábornoki rendfokozatával erre többé-kevésbé képes is volt. A NATO kibővítése után átvettük a NATO szervezeti rendjét, a tüzérséget Budapesten és Székesfehérváron egyaránt egy-egy alezredes képviseli. A VSZ-ben a tüzérdandár parancsnoka alezredes volt, ma ez a NATO tagság következtében dandártábornoki rendfokozattal járó beosztás. Ugyanakkor azokat a jogosítványokat, amivel a VSZ-ben a rakéta-tüzérfőnöki beosztás járt, nem adták le a tüzérdandár parancsnokának. Azt, hogy mi történjen az amerikai tüzérség haditechnikai fejlesztésében, az oktatásban, a műveletek előkészítésében és végrehajtásában, azt nem a Pentagonban döntik el, hanem Fort Sill-ben a tüzérség fellegvárában, ahol a kutatás-, fejlesztés-, oktatás -, műveleti előkészítés folyamatait szinkronizálják A Bundeswehr tüzérségi ügyeit sem Bonn-ban, vagy Berlinben intézik, hanem Idar Oberstein-ben, ebben a halmozottan hátrányos helyzetű kis faluban, ahol a német tüzér iskola parancsnoka egyben a német tüzérség tábornoka is. A létszámcsökkentésben – a jelenlegiben is – mindig a leggyengébbek, a védtelenek esnek áldozatul, azért, mert a magyar tüzérségnek ma nincs kellő érdekérvényesítő képességekkel rendelkező tábornoka, így borítékolható volt a tüzérdandár felszámolásával kapcsolatos lépés.

Az indoklás az, hogy a tüzérség területvédelmemre alkalmas, az országot belátható időn belül támadás nem fenyegeti, így nincs szükség a magyar haderőnek tüzérségre. Ez egy hamis gondolatsor, hiszen a terrorizmus elleni harcban magas intenzitású harctevékenységek gyakoriak. Lásd 1991-es és 2003-as iraki háború. A békefenntartó műveletekben a tüzérség jelenléte bír olyan elrettentő erővel, hogy a szétválasztandó felek még gondolni sem mernek a békefenntartásban résztvevő koalíciós erők megtámadására.

A NATO-ban szárazföldi hadosztály-, hadtest szinten a tüzérdandár parancsnoka a tűztámogatás koordinátora, ő hangolja össze a légierő, a csapatrepülők, a földi tüzér-, sorozatvető-, aknavető alegységek tevékenységét a harcoló csapatok érdekében. A tüzérdandár parancsnoka végzi a többnemzetiségű alkalmi harci köteléken belül a tűztámogatás szinkronizálását. A tűztámogatást három irányban szinkronizálják:

 

-       a harcoló csapatok közvetlen tűztámogatása (30%)

-       a mélységben lévő célok pusztításának koordinálása (40%)

-       az ellenséges tüzérség, légvédelmem és rakéta csapatok elleni harc megvalósítása (30%)

 

Ennek érdekében a NATO-ban hadosztály, hadtest szinten létrehozzák a tüzérdandár törzséből a célképző, közvetlen támogató, ellentűz és mélységi harckoordináló szekciót. Ezeket a szekciókat a két Irak elleni műveletben és a balkán műveletekben egyaránt működtették. A NATO-ban a tüzérdandárok rendelkeznek azokkal a harctér-felügyeleti, célképző és célfelderítő eszközökkel (lézeres célfelderítő és célmegjelölő csoportok, az ellenséges tüzérséget röppálya alapján felderítő radarok, pilóta nélküli felderítő repülőgépek és egyéb harctéri szenzorok), amelyek a hatékony tűztámogatás alapjául szolgálnak.

Ha megszüntetjük a tüzérdandárt, akkor ezzel az általános tűztámogatás – mélységi harc tűztámogatása, ellentüzek – lehetőségét veszítjük el, ami a NATO-ban a tűztámogatás feladatainak 70 %-át teszi ki. Lemondunk a tüzérség harctér-felügyeleti rendszeréről, megfosztjuk magunkat attól, hogy a szövetséges csapatok általános tűztámogató képességeit a magyar csapatok érdekében hasznosítani tudjuk.

A békefenntartó műveletekben folyamatosan nagy jelentősége van a tüzérség jelenlétének. Szarajevó tüzérségi támadása a szerb csapatok részéről akkor szűnt meg, amikor az amerikaiak átlépték a Szávát, telepítették a Q37-es radarokat, amelyek képesek voltak a szerb tüzérség helyét méter pontosan meghatározni a lövedékek röppályája alapján, és telepítették azokat a 155 mm-es lövegeket, amelyek képesek voltak akár 30 km-es távolságra is 30 másodperces reakció idővel megsemmisíteni a tűzszüneti megállapodást megsértő lövegeket. Koszovóban az amerikai sorozatvetők készen álltak arra, hogy a német DRONE pilóta nélküli felderítő gépek adatai alapján akár száz kilométeres mélységben megsemmisítsék a koszovói albánokat támadó szerb csapatokat. Ezek a német tüzérség állományába tartozó pilóta nélküli felderítő repülőgépek mással nem pótolható eredményességgel ellenőrizték a bombázással kikényszerített tűzszünet betartását is.

A tüzérdandár felszámolásával így a magyar haderő elveszíti a fentiekben felsorolt tűztámogatási képességek későbbi kifejlesztésének lehetőségét is. A magyar haderő elveszíti azt a tudományos műhelyt is, amely a rendszerváltást követően vezetésemmel a nemzetvédelmi egyetemet és minden más tüzér csapatot megelőzve dolgozott a NATO tüzérségi elvek adaptálásáért.

A tüzérdandárt nem megszüntetni, hanem átfegyverezni kell!

  • Nagyorosziból Győrbe költözik a légvédelmi rakétaezred, a légvédelem központja ezentúl a Rába-parti város lesz

 

Nagyoroszi nem csak Mistral ezred, hanem légvédelmi lőtér is. Annak sorsáról nem szól a fáma,

  • Szentkirályszabadjáról Szolnokra települ a harcihelikopter-ezred megmaradó része;

Szentkirályszabadját most szerelték fel ILS földi minden idejű leszállító berendezéssel, megszüntetik. Veszprémben a minap adtak át 100 lakást, köztük a helikoptereseknek is.

  • 2005-bern felszámoljuk Szabadszálláson az Alföldi Kiképző Központot, Nyíregyháza helyőrséget, 2006-ban megszűnik a szombathelyi Savaria Kiképző Központ. Taszár bázisrepülőtér működése a nemzetközi feladatok függvénye;

A két képző központ felszámolását helyeslem, azzal viszont nem értek egyet, hogy Szolnokon béketámogató kiképző központ maradjon. Tapolca képes ennek a feladatnak ellátására. Ma a béketámogatás nem speciális, hanem alapfeladat, tehát Tapolca feladata erre minden katonát felkészíteni az alapkiképzés során. Taszár a legjobb repterünk, mi itt a kérdés? Elengedjük úgy az amerikaiakat, hogy azok lebontsák az infrastruktúrát, mint annak idején az oroszok?

  • A tatai Klapka György gépesített lövészdandár könnyű lövészdandárrá alakul át, a BMP-i gyalogsági harcjárműveket új könnyű páncélozott járművekkel váltjuk fel;

Ezt a szégyent! A tankos fellegvár még csak nem is gépesített, hanem gépkocsizó lövészdandár lesz. Mi ez a titokzatos új könnyű páncélozott jármű?

  • A szolnoki Könnyű Vegyes Ezredből megalakul egy erős könnyű lövészzászlóalj;

Az 5-ös, 6-os pontban egyaránt használja a könnyű kifejezést, sőt itt az erős könnyű kettős jelzőt. A NATO-ban a light (könnyű) először hadosztály szinten jelenik meg annak függvényében, hogy milyen a páncélos és gépesített dandárok (ezredek) aránya. Ha többségben vannak a páncélos (harckocsizó) dandárok (ezredek), akkor nehéz (heavy) a hadosztály, ha a gyalog vagy gépesített (gránátos) dandárok (ezredek) vannak többségben, akkor könnyű a hadosztály. Dandár (ezred) szinten van páncélos (armored), gyalog (infantry), gépesített (mechanized), páncélos felderítő ( armored cavalry). Hogy erős-e egy egység, az majd az alkalmazásban derül ki.

  • a debreceni Bocskai István Gépesített Lövészdandár elsősorban békeműveletekre szakosodik;

Debrecent megfosztják támogató erőitől, ez miért jó?

  • A hómezővásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár összeolvad a debreceni dandárral a civis város parancsnoksága alatt. Számos biztosító, kiszolgáló egység megszűnik;

Összekuszáljuk Hódmezővásárhelyet Debrecennel csak azért, hogy a budapesti vízfej tovább prosperálhasson.

  • Szentesen a műszaki dandárt fejlesztjük, NATO speciális feladatokra készítjük fel;

Szentes megérdemli, hogy fejlesszük. Emlékezzünk csak az Európai Uniós csatlakozással kapcsolatos referendum alkalmából történt Euro-híd építésükre a Dunán, ráadásul nemzeti színű forgókkal. Forgók nélkül valószínű nem tettek volna eleget a DCI valamely előírásának. Az egész dandárban kettő BAT-2M földmunkagép kettő Komatsu traktor és Hódmezővásárhelyen elhelyezett francia víztisztító üzemképes, aztán néma csend. Új eszköz például a magyar fejlesztésű BTR-be szerelt műszaki felderítő jármű Leica lézertávmérővel, Rockwell-Collins GPS vevővel. A Szablya 2002-es gyakorlaton kiállították, de nem találtam egyetlen olyan embert sem, aki a fenti 12 ezer dolláros berendezést kezelni tudta volna.

  • Székesfehérvár háborús vezetési feladatai megszűnnek, közvetlen egységei átalakulnak

Székesfehérvárt a 60-as évek elején azzal a céllal hozták létre, hogy ne a vezérkar valamely elemének kelljen megindulnia Graz, Klagenfurt, Milánó (Cape Town) irányába, hanem a 30 ezer fős vízfej Budapesten tutira fel legyen mentve lövészárokból. Jogos, hogy végre felszámolják, és Budapest átveszi ezt a ma már nem létező funkciót. Megjegyzendő azonban, hogy szellemi kapacitások tekintetében nem lehet összehasonlítani a budapesti és a székesfehérvári kollégákat. A fehérvári csapat rutinból képes egy kérdésre 24 órán belül válaszolni. A budapestiek ahhoz szoktak, hogy először is nem válaszolok a csapatok okvetetlenkedésére, másodszor, ha mégis válaszolok, arra legalább 30 nap gondolkodási idő kell, a témát megfuttatom, tárcaközi közigazgatási eljáráson stb. Jaj a csapatoknak, ha közvetlenül Pestről fogják irányítani őket!

  • Egerben a felderítő-zászlóalj feladatköre csapatfelderítő feladatokkal bővül, megszűnik a rádió-felderítő század és a technikai felderítőszázad;

Az rendben van, hogy Egerből végre kivonom a Tavasz televízióval és a Calypso magnóval azonos generációjú orosz panorámavevőket és iránymérőket. Azért az elektronikai harc elemeket nem kellene kiirtani a szárazföldieknél.

  • A tartalékos szárazföldi katonai szervezeteket teljes körűen felszámoljuk;

Akkor a fogadó nemzeti támogatás feladatait ki fogja megoldani? Az aktív állomány?

Megújul a haditechnika.

Külön gépjármű tender, külön URH rádió program. Ezek a tenderek figyelmen kívül hagyják egyrészt a NATO cascading lehetőségeket. Pl. a németek a PhZ 2000 program során komplett M 109 G önjáró páncélozott tüzérosztályokat tettek átadandó listára. Ebben minden benne van a lövegek, a lőszerszállítók, tűzvezető pontok, mentő stb. A magyar haderő kihagyta ezt a lehetőséget, a görögök, törökök, portugálok lecsaptak a kínálkozó lehetőségre. Ausztria, Svájc, a Brit Rajnai haderő hasonló eszközeit vette 1996-97-ben.

Amerika, NSZK, egyaránt komplex zászlóaljakat fejleszt, egy projektben fejlesztik minden elemét. Ilyen programhoz lehetne, kellene csatlakozni.

 

URH rádiók beszerzése.

Nincsenek meghatározva a rádió tenderben a műszaki-technikai paraméterek, a teljesítmény szerinti összetétel stb.

A vadászrepülőgép program

Képzeljük el az új GRIPEN-nel a magyar pilóta az Adria felett repül, mondjuk Macedónia céllal. A műszerek mutatják, hogy meghibásodás van a hajtóműben. Elhatározza, hogy kényszerleszállást hajt végre az Avianoi amerikai támaszponton. A műszaki személyzet rácsodálkozik, most látnak először ilyet. Félretolják, segítenek szétszedni. Magyarországról egy szállítógépet kell küldeni, hogy hazahozza Kecskemétre, ahol javítani is tudják. Ugyanez F-16-ossal: már a levegőből közölt adatok alapján előkészítik az új hajtóművet, 20 perc alatt kicserélik, a 30-ik percben már fel is szállhat a magyar pilóta komplett fegyverzeti feltöltéssel a harcfeladat folytatására.

Háromdimenziós lokátorok

1995-96 körül arról beszélgettünk az első NATO delegációkkal a Zengő tetején, hogy a csatlakozás idejére telepítik a radart. Így az orosz radarok felszámolhatók lesznek. NATO radart nem telepítettünk a HM és a VK illetékeseinek arroganciája miatt, de egy csomó lokátort felszámoltunk. Csak nem lyukas a légtér azóta is? Az arrogancia abban nyilvánult meg, hogy nem tárgyaltak a regionális környezetvédelmi központtal, nem hitték el, hogy meg tudja akadályozni a beruházást. Ez a projekt nem erősítette a magyarok szavahihetőségét a NATO-ban.

Katonai egészségügy

25,3 %-os mértékben szolgálják a honvéd kórházak a katonákat. Hasonló a tapasztalat a rehabilitációs intézetekben is. Szerintem a honvédség teljesen indokolatlanul herdál el 10 milliárd forintot a Róbert Károly-körúti kórházra. Egy kis létszámú haderőnek némi tábori egészségügyi képességre lenne szüksége. A Petőfi laktanyában levő egészségi alkalmasság vizsgáló intézet (EVI) külön botrány.

Építési felújítás

Szerintem ilyen költségvetési szerv, mint a HM nem engedhetné meg magának, hogy 15 milliárd hitelt vegyen igénybe a laktanya rekonstrukciós programra. Felújítanak 13316 legénységi (szerződéses!) férőhelyet. Egy 26500 fős haderőnek 7-8 ezer szerződésesre lesz szüksége, aki vélhetően nem a laktanyában, nem szálláshelyen (1416 férőhely felújításra tervezve) hanem a lakásán lakik. Ez akkor biztosítható, ha olyan fizetést adunk - talán pont a rekonstrukcióra szánt pénzből – a szerződésesnek, hogy helyben legyen elegendő jelentkező. Ha a fizetésekkel biztosítjuk, hogy a katona hitelképes legyen a lakáspiacon, akkor nincs szükség 5000 honvédségi lakásra, ennek árát is ki lehetne osztani fizetés gyanánt.

Hadiruházat modernizációja

A modernizációs program jegyében rendszeresítették a Magyar Honvédségnél a 2000 mintájú nyári öltözetet, amit korábban csak a kifejezetten meleg éghajlati körülmények között szolgáló kontingensek tagjai kaptak. Ez az öltözet többnyire csak szolgálatban vagy tantermi foglalkozásokon viselhető.

A 90 mintájú hadiruházatról: a HM sportosztálya 2002-ben kiírt egy 72 km-es menettel egybekötött túlélési versenyt. A versenyzők figyelmét az előző évi tapasztalatok alapján felhívták arra, hogy bármilyen egységes ruhában jöhetnek, 65 mintájú zöld, a barna tereptarka, külföldi, csak a 90 mintájúval ne kísérletezzenek, mert abba beleizzadnak, és ezt követően a ruha kidörzsöli mindenüket. Az első sikeres ruha 2000 mintájú nyári gyakorló, végre jó az anyaga, érthetetlen, hogy miért kívánják korlátozni a viselését szolgálatra és tantermi foglalkozásra. Szerintem meleg a gyakorlótéren szokott előfordulni.

Karcsúsodó és megújuló logisztika.

A honvédség nem képes megszabadulni felesleges készleteitől az előírások is akadályozzák ebben. Bevételi tilalom, értékesítés az ÁPV RT-n keresztül. Megy el az ember a marcali laktanya mellett és látja, hogy Latvia gépkocsi  hegyek állnak az udvaron. Jók lesznek azok még valamire? Kohóba kell küldeni a feleslegessé vált anyagokat! A múltkor volt egy mentesítő anyag tárolási botrány. Az eset nem egyedi. A volt területvédelmi ezredek, zászlóaljak nagy mennyiségű, erősen gyúlékony és mérgező mentesítő anyagokat tároltak legalább 20 helyen. A központi vegyivédelmi raktár ezeket az anyagokat nem gyűjtötte be. Ezek szanaszét az országban elhagyott raktárakban lyukas hordókban készen állnak arra, hogy tragédiát okozzanak.

Önkéntes haderő

A kormány – a NATO új stratégiáját figyelembe véve – programjában úgy ítélte meg, hogy ebben a ciklusban lehetőség nyílik az önkéntes haderőre való fokozatos átállásra. A tisztán önkéntesekből álló hadsereg fenntartása hosszabb távon költségkímélőbb. Bár a személyi kiadások magasabbak, de a felkészítés, kiképzés, az eszközök karbantartása, javítása kevesebbe kerül

Ha a HM nem vallja be legalább önmagának, hogy a kialakított szerződéses rendszer minden elemében kudarc eddig, akkor a sorozott katonaság felszámolásával nem javul, hanem romlik a helyzet.

1998 végén 4250 szerződésese volt a honvédségnek. Elköltöttek 220 millió forintot a toborzásra. Szerződést kötöttek 7200 fővel. Azt hihetnők, hogy ennek hatására 10000 fő fölé került a szerződésesek létszáma. 1999 végén a szerződésesek létszáma 3950 fő volt, vagyis egy kicsivel többen szereltek le, mint ahányan szerződést kötöttek. A toborzókat kitüntették, a kiáramlásért senkit nem vontak felelősségre. Ugyanezt a játékot 2001-benm is eljátszották. A hihetnénk, hogy a 2002-es béremelések radikálisan javították a helyzetet.

2002-2003-ban továbbra is dübörög a toborzó 6test, rendezik a „Bevetés” nevű toborzó akciókat, ennek alárendelték a „Szablya 2002” gyakorlatot. Most már jelentkeznének a szerződésesek, csak nincs felvétel, ugyanis a 2001-2002-es kettő éves költségvetésben a HM feltételezte, hogy 2001 elején a teljes honvéd egészségügy átmegy KHt-ba, vagyis a HM és háttérintézményei úgy vették, mintha ez a 2700 fő már nem is lenne, ezért a HM nem hajtotta végre a Wachsler-féle haderőreform által előírt létszámcsökkentést, ráterpeszkedett az üresnek hitt létszámra. A Kht-k terve meghiúsult a plusz 2700 fő „bent ragadt”, és amíg ezt fel nem morzsolják, addig le van állítva a felvétel. 2003. júniusban még volt kb. 1500 fő létszámfelesleg a HM-nél. A Magyar Honvédség 2001-ben beállt az előírt 37500 főre. A honvédelmi miniszter legutóbbi 944 fős létszámcsökkentése, ami most van folyamatban ezt a létszám-felesleget alig apasztja, hiszen a létszámcsökkentés jelentős részét az a Vezérkar adja ki, aki már 2001-ben egyszer beállt az előírt létszámra.

Nem igaz, hogy a professzionális haderő személyi kiadásai magasabbak. Elkészítettem egy 45 ezer fős egészséges rendfokozati piramissal rendelkező haderő bérköltség táblázatát a jelenleginél 20 %-al magasabb bérekkel, 14 havi bérrel számolva és kijött 97 milliárdból. A jelenlegi „nehéztiszti” haderő bérköltsége 99 milliárd

Alkalmassági vizsgálat.

Az EVI működése botrány, hatékonyan akadályozza a jelöltek csapathoz kerülését, az első megaláztatásait a leendő katona itt szenvedi el. Muzeális értékű berendezéseken a tömegkiszolgálás tudományának alapelemeit is lábbal tipró szervezésben elképesztő körülmények között folyik az alkalmassági vizsgálat, amely végül alkalmatlan arra, hogy a szadistákat, egyéb devianciával bírókat kiszűrje.

A professzionális haderő tartalékosainak egy részét előreláthatóan az arra vállalkozó, hivatásos és szerződéses állományból kiváltak képezik majd, de jelentkezhetnek tartalékosnak kiképzetlen hadkötelesek és nők is.

1997-től huzamos időn keresztül nem volt szervezett egyéni felkészítése a szerződéseseknek. 2002-ben bevezették, hogy aki kettő évnél régebben volt sorkatona, vagy még nem teljesített katonai szolgálatot, annak a kiképző központban, tiszteknek a szentendrei bázison ismét alapkiképzésben kell részesülniük. Ez az alapkiképzés a régi 120 órás, egy hónapos alapkiképzés kettő hónapra elnyújtott változata, a katonák végigunatkozzák, hiszen ők 2-3 évvel ezelőtt már végig csinálták.

Tiszt hölgyeket a szentendrei bázison az első héten összetört valami festett arcú szadista azzal, hogy az akadálypályán gyakoroltatta az erkélyről leugrást 3 méteres rúddal. Ahova leesnek, az homok, beton szegéllyel. A hölgyek a szegélyre estek. Ezt az elemet már 1980-ban törölték az akadálypályából. Titok, hogy melyik raktár mélyéről kaparta elő a főhadnagy az alumínium rudakat.

Csak a profi haderő képezhet profi tartalékosokat, aki nem volt katona, ne lehessen tartalékos. Ha képzetlen civilekből akarunk tartalékos képezni az baj, mert akkor ezt valószínűleg úgy képzeljük, hogy maga a „Nemzetőrség” vagy vele egyenértékű tartalékos szervezet a csapatok kiképző központjától független képző intézménnyel rendelkezik Ez pazarlás lenne.

 

Összegezve:

 

A nyilvánosságra hozott dokumentumból nem derül ki, hogy milyen módon próbálunk meg kilábalni a „szegény rokon” és főleg a „vonakodó szövetséges” szerepéből. Egyik szerepért sem a katonák felelősek. A katonai felső vezetés felelős azért, hogy a központi szervek létszámát őrizgeti a csapatok rovására. A politikai vezetés felelős azért, mert nem ismeri fel, hogy az alapvető strukturális ellentmondások ebből a törekvésből következnek. A torz struktúra pedig pazarló, kizárja, hogy a haderő finanszírozási gondjait struktúraváltás nélkül megoldhassuk.

A „vonakodó szövetséges” szerepért pedig egyértelműen a megosztott magyar politikai elit a felelős, amely váltógazdálkodása során eddig minden kormányzati ciklusban csak ártani tudott a haderőnek. Jelen helyzetben pedig az ellenzék gondolkodás nélkül hajlandó nemzeti érdekeinket, szövetségesi kötelezettségünket alárendelni a választási vereség fájdalmaiból fakadó kicsinyes belpolitikai bosszúhadjáratának.

 

Mi lett, lehetett volna a megoldás?

Minden eddigi haderőreformok története a kudarcok története. A kudarcok fő okát én abban látom, hogy az egymást követő reformokat soha sem alapozták meg modellszámítások, mindig a meglévő állapotokból indultak ki, azokon akartak bizonyos részleteket szubjektív módon megváltoztatni úgy, hogy a torz struktúrákat nem javították, hanem tovább torzították. Sajnos a jelenleg folyó 940 fős létszámcsökkentésben ismét a védtelenek, a beosztott tisztek, tiszthelyettesek, közalkalmazottak esnek áldozatul, így „nehéztisztek”, tábornokok aránya tovább növekszik a haderőn belül.

Egy reformot nem lehet az „ambíciószint” felmérésével kezdeni, mert akkor a légierő legalább 4 ezredet rendel (vadászbombázó, támadó helikopter, vegyes szállító, vegyes légvédelmi rakéta ezredek és ezek harci támogató egységei stb.)

Az én reformkoncepciómnak a lényege, hogy a költségvetés által rendelkezésre bocsátott, tervezett pénzből kell kiindulni. Számomra az, hogy egy ország a GDP hány %-át költi a haderőre, nem mond semmit. Az egyedüli reális összehasonlítási alap az, hogy egy országban mennyi a katonai költségvetés egy katonára jutó hányada. Például Ausztria a GDP 0,8 %-os felhasználásával 26 ezer dollárt költött el katonánként 2002-ben, míg Magyarország a GDP 1,7 %-os felhasználásával 24 ezer dollárt fordított fejenként a haderőre. Az egy főre jutó védelmi költségvetést a létszámcsökkentéssel lehet emelni, vagy a katonai költségvetés jelentős növelésével. Ez az ország gazdasági helyzetében kizárt.

A kormány 2003. március 14-én elfogadta a kormányzati ciklus vissza levő éveinek katonai költségvetés tervezetét. Szerintem annyira, vagy annál kevesebbre lehet számolni a következő években. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, nézzük meg néhány ország egy katonára jutó katonai költségvetését 2002-ben, ezer dollárban:

 

USA                                                    236

Anglia                                                 172

NSZK                                                   70

Csehország                                           22

Lengyelország                                      20

Magyarország                                       24

 

2003-ban Magyarországon 30 ezer dollárra emelkedett a katonai költségvetés egy katonára jutó része.

A következő táblázat bemutatja, hogy alakulhat az egy katonára jutó költségvetés a következő években a tervezett katonai kiadásokkal, csökkenő létszám mellett.

 

1.számú táblázat: Az egy főre jutó katonai költségvetés évente ezer dollárban

 

Év

2004

2005

2006

Költségvetés Mrd forintban

347

386

426

Költségvetés millió USD-ban

1470

1635

1805

 

 

Haderő létszáma ezer főben

45

32,6

36,3

40,1

35

42,0

46,7

51,6

30

49,0

54,5

60,2

25

58,8

65,4

72,2

20

73,5

81,8

90,3

 

A politikusok számára ez a legfontosabb táblázat. Megmutatja a mozgásteret. 2003-ban a GDP katonai kiadásra fordított 1,65 %-ának évi 0,1 %-al történő növelése – melyre kötelezettséget vállaltunk a szövetségbe történő felvételkor – nem eredményez jelentős változást a katonai kiadások egy katonára jutó mértékében. Ha, és amennyiben sikerülne 2004-ben 10 ezer fővel csökkenteni a haderő létszámát, a 2005-ös évben már 47 ezer dollár lehetne az egy katonára jutó költség, ami másfélszerese a 2003-as értéknek. Ha 2005-ben további 10 ezer fővel karcsúsítanánk a sereget, akkor a 2006-os évben 72 ezer dollárral lehetne számolni katonánként, ami megfelel a Bundeswehr 2002. évi adatának.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon a fizetések a németekénél alacsonyabb szinten is versenyképesek a munkaerőpiacon, így az egy főre jutó 60-70 ezer dolláros katonai költségvetés esélyt ad a haditechnikai felzárkózásra.

A fentiek alapján a politikus akkor dönt helyesen, ha célul tűzi ki a haderő 20 ezer fővel történő létszámcsökkentését 2006 elejéig, legfeljebb végéig. A következő lépés a költségvetés felosztása bérjellegű, dologi és beruházási kiadásokra. Normál üzemnél a fenti kiadások 30-30-40 %-os aránya elfogadható, egy felzárkózni kívánó haderőnek 25-25-50 %-os felhasználási arányra kell törekednie.

A következő lépésben meg kell vizsgálni, hogy a tervezett költségvetés 25 %-ából képesek vagyunk-e versenyképes fizetést adni az állománynak.

 

2.számú táblázat.

 

Havi átlagbér a költségvetés 25 %-ával számolva, 14 havi fizetést feltételezve ezer forintban

 

 

Év

2004

2005

2006

Költségvetés Mrd Ft-ban

347

386

426

A költségvetés 25 %-a Mrd Ft

86,7

96,5

106,5

A költségvetés 25 %-a csökkentve a munkaadókat terhelő járulékokkal Mrd Ft-ban

66,8

74,3

82

A fenti összegek 14-ed része Mrd Ft-ban

4,8

5,3

5,9

 

A haderő létszáma ezer főben

45

106

117

131

35

137

151

168

25

192

212

236

 

 

Ha figyelembe vesszük, hogy 2003.-ban a haderőben az átlagbér 160 ezer forint, és ez egyáltalán nem versenyképes a munkaerő piacon, akkor a táblázat is azt mutatja, hogy 25-30 ezer fő körül kell meghatározni a létszámot, hogy legalább 200 ezer forintos átlagbér biztosítható legyen.

 

A következő táblázat azt mutatja meg, milyen létszámviszonyokat kell kialakítani az állománykategóriákon belül.

 

3.számú táblázat: Az állománykategóriák létszámviszonyai.

 

 

Állománykategória

Tiszt

Tiszthelyettes

Legénység

Ktv, ka

%-os aránya

10

30

45

15

A haderő létszáma ezer főben

30

3000

9000

13500

4500

25

2500

7500

11250

3750

 

A következő lépésben fel kell építeni a rendfokozati piramist, meghatározni a rendfokozathoz tartozó időkorlátokat, béreket.

 

4.számú táblázat.

 

Az aktív és tartalékos komponens rendfokozati piramisa, életkori határai, havi illetménye, éves bére 2006-ban.

 

 

Rendfokozat

Létszám

 

Életkori határok

Havi illetmény e Ft-ban

Aktív áll. éves bére 14 havi fizetéssel e Ft-ban

Tart áll. illetménye 3 hónappal számolva e Ft-ban

aktív

tartalékos

Altábornagy

1

 

47-62

1505

21070

 

Vezérőrnagy

3

1

44-62

1254

52668

3762

Dandártábornok

10

4

41-60

1045

146300

12540

Ezredes

36

18

38-55

871

438984

47034

Alezredes

80

40

35-50

726

813120

87120

Őrnagy

180

90

32-45

605

1524600

163350

Százados

340

170

29-40

504

2399040

257040

Főhadnagy

650

325

26-35

420

3822000

409500

Hadnagy

900

450

23-30

350

4410000

472500

Hallgató

300

 

22-25

100

420000

 

Tiszt összesen

2500

1098

Átl.:442

14047782

1452846

MH.rangid alt.

1

 

43-62

860

12040

 

Haderőnem r.a.

2

 

40-60

717

20076

 

Dandár r.a.

10

5

37-55

597

83580

8955

Főtörzszászlós

37

18

34-50

497

257446

26838

Törzszászlós

100

50

31-45

414

579600

62100

Zászlós

300

150

28-40

345

1449000

155700

Főtörzsőrmester

900

450

25-35

288

3628800

388800

Törzsőrmester

1700

850

22-30

240

5712000

612000

Örmester

3300

1750

19-25

200

9240000

1050000

Növendék

1150

 

18-20

60

966000

 

Tiszth. össz.:

7500

3273

Átl.:232

21948542

2304393

Szakaszvezető

2000

1000

24-34

230

6440000

690000

Tizedes

3500

1750

21-30

192

9408000

1008000

Őrvezető

5500

2750

18-26

160

12320000

1320000

Honvléd

1250

 

18-25

40

700000

 

Legénység össz.:

11250

5500

Átl.:201

28868000

3018000

Köztisztviselő

250

 

22-62

442

1547000

 

Közalkalmazott

3510

 

18-625

155

7588676

 

Közszolg össz..

3750

Átl.:174

9135676

HM összesen

25000

9871

Átl.:211

74000000

6775239

Aktív és tartalékos komponens együttes illetménye

800775239

Maradvány külszolgálatban levők emelt illetményére

1224761

 

A táblázat bemutat egy egészséges struktúrát, mai ésszel felfoghatatlan fizetésekkel. Ne tartsa senki túlzónak ezeket a béreket. Például az 1,5 milliós altábornagyi fizetés alig több mint egy mai alezredesi illetmény a nyugati országokban. A létszám oszlopa egészséges piramist mutat, amely kikényszeríti a „felfelé vagy kifelé” működési elvet, hiszen például 900 hadnagy aspirál 650 főhadnagyi helyre. A hadnagy három évvel az első beosztásba helyezése után pályázhat meg egy főhadnagyi helyet, ha az ötödik évben sem sikeres, el kell hagynia a haderőt, így képezi a profi haderő a profi tartalékot. Kiszámítható a táblázatból, hogy 5 évente 5500 legénységi állományú, 3300 tiszthelyettes, 900 tiszt kerül tartalékba vezérőrnagytól az őrvezetőig az aktív haderővel azonos rendfokozati struktúrával. 2003-ban a munkáltatói járulékok nélkül 99 Mrd forint a bérköltség. 2006-ban 82 Mrd forintból versenyképes béreket tud adni a tárca a 25000 fős haderőnek.

Ezek a bérek lehetővé teszik, hogy felsőfokú végzettségű fiatalokból toborozzuk a tiszteket, tiszthelyetteseket, és 6-9 hónapos tanfolyamon készítsük fel őket első tiszti, tiszthelyettesi beosztásukra. A legénységi állományt is lehet toborozni a középfokú végzettséggel rendelkező populáció javából, nem pedig a munkaerő-piac veszteseiből.

Az élettani határok táblázata az elméleti határokat mutatja, gyakorlatban szinte kizárt, hogy valaki minden beosztásban csak három évet töltsön, így várhatóan az adott határok közepén lesz az adott rendfokozattal rendelkezők életkora. A táblázatból az is látszik, hogy a haderőben összesen 7 nyugdíjas beosztás van.

A bértáblázat azzal is eltér az eddigiektől, hogy a beosztás egyben rendfokozatot is jelent, a katona csak a rendfokozatának megfelelő illetményt kaphatja meg, nincs helye pótlékoknak, amelyek jelenleg teljesen összekuszálják az illetmény rendszert. A katona például nem nyelvpótlékot kap, hanem a nyelvi bizonyítvány feltétele valamely magasabb rendfokozattal járó beosztás elnyerésének.

Ez a táblázat kiküszöböli a jelenleg érvényben levő jogállásról szóló törvény szinte minden hiányosságát.

Ha látjuk az állománykategóriák, rendfokozatok struktúráját, utána következik a szervezeti struktúra létrehozása. A 25000 fő célszerűen felosztható központi szervekre 7500 fővel, egy légi dandár 5000 fővel, szárazföldi hadosztály 12500 fővel. Számomra szimpatikus egy 7500 fős központi állomány, amelyben benne van a HM a vezérkarral, a hivatalokkal, a tiszt és tiszthelyettes képző intézettel a legénységi kiképző központtal, azok hallgatói, növendéki, honvéd állományával.

A légi dandárt ki lehetne hozni 5000 főből.

A szárazföldi hadosztályon belül szükség van 2-3 gépesített ezredre, vegyes tüzérezredre, harci támogató ellátó ezredre, légvédelmi ezredre, felderítő zászlóaljra, törzszászlóaljra, műszaki zászlóaljra, vegyvédelmi zászlóaljra. Az egészségügyi zászlóaljat a központi szervekhez tartozó katonai kórház állományából kell kiállítani.

A következő lépésben össze kell hasonlítania 2003.-as meglévő szervezeteket a 2006.-os tervezett struktúrával, tisztázni kell a humánpolitikai feladatokat, és kettő év alatt végre kell hajtani a húszezer fős létszámcsökkentést. A fentiekből tisztán látszik, hogy 2006.-ra a haderő arányos struktúrával fog rendelkezni, megszűnnek a financiális gondok a 106 milliárdos bérköltség és a 106 milliárdos dologi kiadás biztosítja a 25 ezer fős haderő humán építését, infrastrukturális működőképességét, és ami a legfontosabb a felszabaduló évi 213 milliárdos beruházási lehetőségek évente több mint egy Gripen vadászgép programnak megfelelő haditechnikai fejlesztést tesznek lehetővé.

A fentieket elolvasván az olvasó összevetheti, hogy melyik változat kínál hatékonyabb megoldást a magyar haderő súlyos problémáira. Megjegyzendő még, hogy eddig egyik létszámcsökkentést sem ütemezték. Úgy a 30 ezer fős, mint a 15 ezer fős létszámcsökkentést, alig több mint egy év alatt végrehajtották, 1997-ben is, 2000-ben is. Most, hogy a létszámcsökkentés a központi szerveket is sújtaná a felesleges létszámokat akár 2013-ig hajlandó magával cipelni a HM.

 

 

Kovács Gyula

nyugállományú alezredes

 

 

 

 

 

 

 

 

 



[1] ÁSZ jelentés a HM fejezet működésének ellenőrzéséről 2005. (11.o)

[2] BenkőTibor vezérőrnagy közlése a Katonanemzedékek Találkozóján 2007. október 15.

[3] ÁSZ jelentés 5. sz. melléklet 2002 év, szerződéses ktgvi. létsz.: 6850, meglévő:4909

közalkalmazott ktgvi. létsz.:5541, meglévő:8314

[4] ÁSZ vélemény a 2008 évi költségvetésről, függelék: A HM irányszámai 2011-ig

A rendfokozati struktúráról csak erős idegzetűeknek.

0

A rendfokozati struktúráról csak erős idegzetűeknek.

 

Krizbai János ezredes az Új Honvédségi Szemle 2005/7. számában rámutatott a magyar haderő rendfokozati struktúrájának néhány hiányosságára.

A struktúra minden szervezet működőképességének alapkérdése. Torz struktúrával a szervezet gazdaságtalan, az információs rendszere eltorzul, elveszti működőképességét. Ha egy szervezetet hatékonnyá, finanszírozhatóvá kívánunk tenni, nem kerülhetjük meg a torz struktúrák radikális felszámolását.

Melyek azok a strukturális torzulások, amelyek a mai magyar haderő hatékonyságát és finanszírozhatóságát gátolják?

1)    A vezető szervek és azok háttérintézményei létszáma közel azonos a végrehajtó szervek (csapatok) létszámával. (a szárazföldi csapatok létszáma körülbelül. 9 ezer fő, a légierőé 7 ezer fő, így a HM, vezérkar és háttérintézményeikre a másik 16 ezer fő jut egy körülbelül 32 ezer fős haderőben.

2)    Közel azonos létszámúak az állománykategóriák: A 6600 tisztre 9100 tiszthelyettes, 7800 szerződéses és 6900 közalkalmazott jut. 850 fő a különböző szintű tanintézeti hallgatók létszáma.

3)    Nincs rendfokozati piramis, mindhárom kategóriában a magasabb rendfokozatban van az állomány zöme. A tiszteknél az őrnagyi rendfokozat viszi a prímet, a tiszthelyetteseknél főtörzsőrmesterből van legtöbb, a legénységi állomány 70 %-a szakaszvezető.

1986-ban Mórocz altábornagy a RUBIN szervezeti átalakítás előkészítése során megbízta a Hadtörténeti Intézet- és Múzeum akkori igazgatóját, hogy adjon egy történelmi áttekintést a magyar haderő vezető szervei létszámának alakulásáról. Kiderült, hogy amikor a második világháborúban több mint egy millió fő volt mozgósítva, a vezető szervek és háttérintézményeik együttes létszáma 30 ezer fő volt Budapesten. A 150 ezer fős Magyar Néphadseregen belül ugyanennyi volt a vezető szervek és háttérintézményeik létszáma. A rendszerváltást követően a sorozatos létszámcsökkentések során a budapestiek létszáma nem változott, 30 ezer fő volt akkor is amikor 90 ezerre, majd amikor 60 ezerre csökkentették a létszámot. Így a vezető szervek aránya az összlétszámon belül folyamatosan növekedett a kezdeti 17 %-ról előbb 30 %-ra, majd 50 %-ra. Az összlétszám 45 ezer főre csökkentése már érintette a központi szerveket is, de az arányok tovább romlottak, a csapatok 20800 fős létszáma mellett a központi szervek létszáma hivatalosan 22700 fő volt, gyakorlatilag a HM háttérintézményeinél még ezen felül „bent ragadt” több mint 2600 fő (a teljes honvéd egészségügy) így a tényleges 45000 fős létszámot csak úgy lehetett elérni, hogy a szerződéses helyeket nem töltötték fel a csapatoknál.

A legutolsó védelmi felülvizsgálatot követő átszervezés bizonytalanul kezelte a legnagyobb háttérintézményt az ÖLTP-t, először központi vezető szervnek nyilvánították, majd ezt visszavonták. Én azt hiszem mindegy, hogy hova soroljuk hivatalosan, gyakorlatilag az ÖLTP a központi vezető szervek háttérintézménye, nem lehet a csapat, vagy végrehajtó tagozatba sorolni, így a legutolsó szervezeti átalakítás sem változtatott azon, hogy az integrált (?) HM és vezérkar és a nekik alárendelt háttérintézmények létszáma közel azonos a szárazföldi csapatok és a légierő létszámával.

Az állománykategóriák közötti arányok is csak romlottak a sorozatos átszervezések (létszámcsökkentések) során. Az a probléma gyökere, hogy a politikusok a reformokhoz szükséges katonai ismeretekkel nem rendelkeztek, ezért a reformkoncepciók kimunkálását és végrehajtását is a katonai felső vezetésre bízták, vagyis káposzta ügyben a kecskét tették meg bírónak. Ezért nem véletlen, hogy a létszámcsökkentések folyamatosan a kevés érdekérvényesítő képességgel rendelkező csapatokat sújtották. Ez eredményezte mindhárom említett strukturális torzulás kialakulását.

Minden létszámcsökkentés deklarált célja volt, hogy javítsa az állománykategóriák közötti arányokat. A gyakorlati végrehajtás mindig fordítva sült el. A központi vezető szervek és háttérintézményeik magas rendfokozatú tisztjeinek létszáma nem csökkent, sőt a felszámolt csapatok kellő kapcsolatokkal rendelkező „nehéztiszt”-jei is ezekre a helyekre menekültek. A tiszthelyettesek létszámát a tisztekhez viszonyítva mindig növelni szerettük volna, ehelyett minden esetben úgy csökkent a tiszthelyettesek létszáma, hogy a tisztekhez viszonyított arányuk is csökkent. Ráadásul a 25 éves szolgálatot már teljesített, nyugdíjképes, nagy tapasztalatokkal bíró tiszthelyetteseinktől váltunk meg, mert számukra kedvezőbb volt a biztos nyugdíjat választani, mint a szakma- és helyőrségváltás újabb és újabb megpróbáltatásait.

A szerződéses létszám feltöltése mindig nehézséget okozott, nagy volt a fluktuáció, nem volt a haderőnek megtartó ereje. Az ismert költségvetési megvonások miatt a politikai és katonai felső vezetés lemondott arról, hogy 12 ezer főre feltöltse a szerződéses állományt, így maradt a 7800 fős létszám.

A közalkalmazottak létszáma jelentősen csökkent a rendszerváltás óta, mert a katonai vezetés belement egy érdekes csapdába. A haderő azért nem finanszírozható, mert magas a létszáma. Nosza, csökkentsük a létszámot azzal, hogy a nem szigorúan katonai tevékenységet folytatókat töröljük a HM költségvetési létszámából, alakítsunk részvénytársaságokat, közhasznú társaságokat, és azoktól rendeljük meg a sereg működéséhez elengedhetetlen szolgáltatásokat. Kiderült, hogy ezek a szolgáltatások így sokkal drágábbak, a haderő finanszírozási helyzete nem javult, hanem romlott. Ráadásul az aktív állományban lévő megrendelő, döntéshozó előtt ott lebeg a lehetőség, hogy nyugállományba kerülése után igazgatótanácsi, vagy felügyelő bizottsági tag lehet ezeknél a viszonylag jól fizető részvénytársaságoknál, vagy közhasznú társaságoknál. Ez bizony erősen befolyásolhatja döntéseit.

A közalkalmazottak zöme ma is a központi szerveknél szolgál. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy az állománykategóriák közötti arány akkor lenne egészséges, ha az összlétszám 10 %-át tennék ki a tisztek, 30 % lenne a tiszthelyettes, 50% a legénységi állomány, 10 % a közalkalmazott. (Nem véletlenül használom a legénységi állomány kifejezést. Addig amíg voltak sorkatonák, a sorkatonákéval azonos beosztást ellátókat jogosan különböztettük meg a „szerződéses” jelzővel. Ha nincs sorkatona, és a szerződéses lehet legénységi, tiszthelyettesi, sőt tiszti állományú is, ezért az őrvezető, tizedes, szakaszvezető rendfokozatúakat együttesen legénységnek kell hívni. A kiképzendő állományt az alapkiképzés során az első három hónapban indokolt honvédnak hívni. A tiszthelyettes képzésben résztvevőket növendéknek, a tisztképzésben résztvevőket hallgatónak kell hívni.

A fenti alapvető strukturális aránytalanságoknak mintegy melléktermékeként jelentkezik a rendfokozati piramis hiánya mindhárom állománycsoportban: tiszteknél, tiszthelyetteseknél, legénységnél.

Az, hogy torzak a rendfokozati arányok a magasabb rendfokozatúak javára, alapvető ellentmondásokat szül a rendszerben. Az egyik legnagyobb baj a finanszírozhatóság. Civil gazdálkodó szervezeteknél már szinte túlzásokba is esnek azzal, hogy patikamérlegen mérik ki, hány minimálbéres után engedhetnek meg maguknak egy-egy jobban fizetett középvezetőt. Az egyik multinacionális cégnél például 50-60 piros ingesre jut egy kék inges (középvezető) alkalmazott. Ha kellően magas a váltó szám egyes állománykategóriák között, az azzal az előnnyel is jár, hogy a magasabb beosztásba kerülés nem néhány százalékos emelést jelent az illetményben, hanem rendszerint az előző fizetés megduplázódását. Az informatika fejlődése lehetővé teszi, hogy felülvizsgáljuk azt a régen elfogadott elvet, hogy egy vezető 3-5 alárendelt egység tevékenységét képes kézben tartani. A hálózati alapú hadviselésben ez a szám akár duplájára is növekedhet.

Ha egy egészséges rendfokozati piramist tervezünk, akkor minimálisan kettő-három lehet a váltószám egyes rendfokozatok között. Vagyis egy főhadnagyra legalább kettő-három hadnagy jusson. Semmi sem indokolja, hogy ne ugyanaz legyen az arány a vezérőrnagyok és dandártábornokok vagy tizedesek és őrvezetők között. A tábori (mobil) informatikai eszközök széleskörű elterjedése esetén a négyes, vagy ötös váltószám és elképzelhető. Magyarul törekedni kell arra, hogy a rendfokozati piramis minél laposabb legyen, mert akkor lehet kellően ösztönző különbséget tenni az illetményekben. A katonai hagyományok tisztelete ugyanakkor ellentmond az olyan ötletek megvalósításának, hogy például a történetileg kialakult 10-es rendfokozati skálát (hadnagytól- vezérezredesig) csökkentjük hatra, vagy ötre.

A ma érvényes jogállásról szóló törvény mellékletében lévő bértáblázatban a beosztások között 5-8 % a különbség. Ez nem kellően ösztönöz sem a tanulásra, sem a mobilitásra. A valódi ösztönzést a pótlékok adják, így a katonáknak nem az az elsődleges célja, hogy a beosztásban és rendfokozatban haladjon előre, hanem, hogy pótlékai számát és mértékét növelje nyelvvizsgákkal, központi szervekhez kerüléssel.

Az amerikai haderőben egy őrnagy fizetése 4000 dollár körül van. Egy alezredesé 6000 dollár. Ez 50 %-os ugrást jelent, ami a család életnívóját döntően befolyásolja. Az amerikai haderőben az olasz nyelvpótlék havi 50 dollár, a kínai 200 dollár. Ezekkel a pótlékokkal nem lehet átlépni a rendfokozathoz kötött illetmények határát. Nálunk, ha egy őrnagy a 20 %-os csapat pótlék helyett a 35 %-os, vagy 50 %-os bérpótlékot érdemlő beosztásba kerül, akkor kettő illetve négy rendfokozattal magasabb táblázati illetménynek megfelelő bért fog kapni.

A 2005 évi költségvetési törvényben jelent meg a módosítás, hogy a vezető a bértáblázattól 40 %-al eltérő módon is megállapíthatja beosztottja illetményét. Ez szintén lehetővé teszi öt rendfokozati előlépésnek megfelelő illetménynövekedést. Magyarul az átgondolatlan és igazságtalan pótlékolási rendszerrel sikerült szétverni a beosztásokhoz és rendfokozathoz kötött bértáblázatot.

Krizbai ezredes többször említi a soron kívüli előléptetések torzító hatását. A jogállásról szóló törvény előírja, ha valakit kettővel magasabb rendfokozathoz kötött beosztásba helyeznek, mint amilyen rendfokozattal rendelkezik, akkor őt egy rendfokozattal soron kívül elő kell léptetni. Az állománytáblák szerkesztői 1997-ben és 2000-ben is megspórolták azt az aprólékos munkát, hogy tisztázzák melyik az őrvezetői hely, melyik a tizedesi, melyik az őrmesteri, melyik a törzsőrmesteri. A legénységi állományú helyekre egységesen szakaszvezetőt, a tiszthelyettesi helyekre egységesen főtörzsőrmesteri, a zászlósi helyekre főtörzszászlósi, a beosztott tiszti helyekre egységesen századosi rendfokozatot írtak elő. Lehet, hogy az állománytábla szerkesztője úgy gondolta, hogy az adott tiszti helyet hadnagytól századosig lehet betölteni, de ezt nem írta bele az állománytáblába. Így kellett kezdő tiszteket, tiszthelyetteseket egy év után főhadnagynak, illetve törzsőrmesternek előléptetni. Volt olyan ismerősöm, aki ebben az időszakban kétszer lépett elő soron kívül: egy évvel az avatás után törzsőrmester lett, nagyjából kivárta a főtörzsőrmesteri várakozási időt, utána egyből előléptették törzszászlóssá, mert főtörzszászlósi beosztásba került. Öt rendfokozatot lépett előre úgy, hogy közben csak egyszer került magasabb beosztásba. A tüzérdandár felszámolásával soron kívül civil lett.

Ha elképzeltünk egy működőképes rendszert, akkor az alábbi területeket kell végiggondolni: (A rendszer megvalósítása egy külön téma, egyelőre az a gond, hogy elképzelés sincs egy működőképes modellre)

-       tisztázni a finanszírozható létszámot

-       az adott létszámon belül meghatározni az állománykategóriák létszámát

-       az állománykategóriákon belül tisztázni, hogy az adott létszám milyen rendfokozatokat igényel. Magyarul szüksége van-e egy 25 ezer fős haderőnek négy csillagos tábornokra?

-       vélhetően azonos hatványozással bevezetni a tiszti és tiszthelyettesi piramist.

-       tisztázni, hogy mennyi a beiskolázási igény adott képzési forma mellett a tiszt, tiszthelyettes és legénységi képzésben azért, hogy a legalsó rendfokozat (hadnagy, őrmester, őrvezető) feltöltése biztosított legyen.

-       meg kell határozni az életkori határokat, amelyeken belül a beosztás betölthető.

-       meg kell határozni azokat a kezdő béreket, amelyekkel a honvédség versenyképes lehet a munkaerő-piacon állománykategóriánként.

-       ki kell alakítani egy bértáblázatot, amelynek alsó határa az említett versenyképes bér a kezdőknél, felső határa pedig egy helyettes államtitkári illetmény, ami a vezérkari főnök bére.

 

A finanszírozható létszám megállapítása úgy történik, hogy meg kell állapítani, mennyi az egy katonára jutó éves költség, amiből egy modern haderő fenntartható, kialakítható. Az Egyesült Államok katonai költségvetéséből egy évben egy katonára 290 ezer dollár jut 2004-ben. A NATO európai tagjai egy katonára eső éves hadiköltségvetése 100 ezer dollár. A magyar haderőben, 2005-ben ez az összeg 44500 dollár. Amíg a szövetséges haderőben a költségvetést 30-30-40 %-os arányban osztják fel a bérköltségek, a dologi kiadások és a beruházás jellegű kiadások között, addig nálunk, 2005-ben 52 %-ot tesznek ki a bérjelleg kiadások, 38 %-ot a dologi kiadások, és csak a költségvetés 10 %-a jut a fejlesztésekre. Nem kell annyit költeni egy katonára, mint amennyit az Egyesült Államokban költenek, hiszen nincs annyi haderőnemünk, nem végzünk alapkutatásokat, nem állomásoztatunk annyi katonát külföldön. De legalább annak harmadát-negyedét, vagy a fejlett európai államok (Anglia, Németország, Franciaország) egy katonájára jutó költségének felét áldozni kell egy katonára. Ez jelenleg évi 60-100 ezer dollár körüli összeget igényelne katonánként. Az állam – úgy tűnik – évekig nem kíván 300 milliárd forintnál többet adni a HM költségvetésére.

Ha ezt egy átlagos dollárárfolyamon átszámoljuk, akkor 15000-25000 fős haderőt lehet fenntartani évi 300 milliárd forintból. Évi, fejenkénti 100 ezer dollárból biztosan lehet egy 15 ezer fős modern haderőt felépíteni és fenntartani, amely partner lehet a szövetség minden akciójában a hálózati alapú hadviselés feltételei között is. Az évi, fejenkénti 60 ezer dollárból egy kisegítő feladatokra alkalmas (vízhordó) 25 ezer fős haderő tartható fenn. A politikusok döntésére vár, hogy melyik változatot ambicionálják. Én a 15 ezer fős partner típusú haderőt támogatnám.

A következő mozzanat az állománykategóriák létszámának a megállapítása:

 

 

tiszt

tiszthelyettes

legénység

közalkalmazott

15 ezer főnél

1500

4500

7500

1500

25 ezer főnél

2500

7500

12500

2500

(1.számú táblázat)

 

 

Az állománykategóriákon belül fel kell építeni a rendfokozati piramist. A következőkben bemutatok egy táblázatot, amely tartalmazza a rendfokozati piramist különböző tiszti létszámok mellett:

 

 

 

Rendfokozat

Létszám

1500 fő

2500 fő

vezérezredes

1

 

 

1

 

 

altábornagy

2

1

 

2

1

 

vezérőrnagy

4

2

1

5

2

1

dandártábornok

9

5

3

11

6

3

ezredes

18

12

7

23

15

8

alezredes

38

27

17

51

36

22

őrnagy

78

62

45

112

87

62

százados

160

141

118

247

214

175

főhadnagy

330

322

305

543

522

490

hadnagy

683

735

793

1193

1277

1376

hallgató

177

193

211

312

340

363

(2. számú táblázat)

 

Ebben a táblázatban a rendfokozatok közötti szorzók 2-től 2,8-ig terjednek, nem érik el a kívánatos 3, vagy annál magasabb értéket, mégis képeznek egy piramist, amely megléte esetén biztosított a „felfelé vagy kifelé” elv működése. Kétszer vagy háromszor több alacsonyabb rendfokozatú versenyez a magasabb beosztásokért, egyben a vele szorosan korreláló magasabb rendfokozatért.

Magyarázatra szorul a hallgatói létszám kiszámítása. Később az életkori határok megállapításárnál részletesen indokolni fogom, most fogadjuk el, hogy minden rendfokozatban kötelező a 3 év várakozási idő, ugyanakkor öt évnél hosszabb ideig senki nem lehet ugyanabban a rendfokozatban. Ha a harmadik, negyedik, vagy ötödik év végén a katona nem nyer el egy magasabb rendfokozattal járó beosztást, akkor tartalékállományba, vagy nyugállományba kerül. Ezért elvileg például a táblázat első oszlopában szereplő 683 hadnagyból 5 év alatt csak 330 lesz főhadnagy, a többi tartalékállományba kerül. Ezért ahhoz, hogy a hadnagyi utánpótlás biztosított legyen évente 683:5=137 hadnagyot kell avatni. Gyakorlatilag a hadnagyok közt évente van egy természetes 3-5 %-os lemorzsolódás, így évente az elvileg számítottnál 15 %-al többet kell a rendszerbe küldeni, azaz felavatni. Ez az adott változatban 157 fő. A képzés során is van (kell legyen) lemorzsolódás. Ezt 10-15 %-ra kell tervezni, így jön ki a beiskolázandó hallgatói létszámra 177 fő. A „felfelé vagy kifelé” elv működése fontos a haderőben. Természetesen csak akkor működik, ha objektív teljesítménymérő rendszert működtetünk minden szinten. A jelenlegi pontrendszerrel biztosan lehet valami baj, ha lehetővé teszi, hogy egy dandárnál maga a nyugdíj előtt álló személyügyes alezredes érje el a legmagasabb pontszámot. Az egészséges kiválasztáshoz mindenhol tartalékokat kell betervezni. Tudni kell, hogy hány embert kell a toborzás során megszólítani, hogy abból kellő számú jelentkező legyen, majd a felvételi eljárás során alkalmas legyen a kívánt létszám. A katonai alapképzésre az alkalmasokból olyan létszámot kell bevonultatni, hogy lehetőség legyen kiválasztani azokat, akik megtapasztalva a 3 hónapos alapkiképzés borzalmait nem elég lojálisak a haderőhöz annyira, hogy eljussanak az emberi teljesítőképesség határáig. Akik nem bírják a 3 hónapos alapképzés fizikai és szellemi igénybevételét, azokat folyamatosan le kell szerelni, akár az utolsó napon is és tovább vele, mint katonával nem szabad számolni. Ha ismét jelentkezik és alkalmasnak minősül, akkor elölről kell kezdeni vele a 3 hónapot, függetlenül attól, hogy ebből előzetesen mennyit teljesített. Akik megfeleltek a 3 hónap alatt, csak azokat lehet továbbküldeni legénységi beosztásba őrvezetőként, vagy ha tiszt, vagy tiszthelyettes képzésre jelentkeztek, akkor a megfelelő képző intézetbe. Mindkét képzési formában közölni kell a növendékekkel, vagy hallgatókkal, hogy az adott létszám 85 %-át fogják csak őrmesterré, vagy hadnaggyá avatni. Az itt lemorzsolódóknak már megfelelő keretek között fel lehet ajánlani:

-       tisztképzésben résztvevőknek 6 hónap eltelte után tiszthelyettesi beosztást, kevesebb idő eltelte után folytatást a tiszthelyettes tanfolyamon, legénységi beosztást, vagy tartalékos szolgálatot.

-       A tiszthelyettes képzésben résztvevőknek legénységi beosztást őrvezetői rendfokozattal, vagy tartalékos szolgálatot.

Azért lehet 177 fő a létszámigény, mert szerintem 25000-15000 fős haderő nem engedheti meg magának tiszti alapképzést végző egyetem fenntartását. Szövetségeseinknél nem példa nélküli az, hogy diplomásokból toborozzák a tisztjelölteket, esetenként a tiszthelyetteseket is. Minden leendő katonánál (tiszt, tiszthelyettes, legénység) kötelező a 3-6 hónapos embert próbáló, ezért egyben szűrőt is jelentő katonai alapkiképzés valamelyik képző központban. Az első tiszti beosztásra a diplomásokat 6-9 hónapos tanfolyamon készítik fel. Ezt a mintát javaslom átvenni a magyar haderőben. Ezzel nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy érettségizett fiatalok ne pályázhatnának más, nagyobb haderővel bíró nemzetek katonai egyetemeire, főiskoláira 3-4 éves tiszti alapképzésre. A 3+9 hónapos képzés egy év alatt produkál kezdő hadnagyokat.

A tiszthelyettesek képzését 3+6 hónapos felkészítés keretében képzelem el. A 6 hónapos képzés lehetővé teszi azt, hogy évente kétszer avassunk tiszthelyetteseket, így az éves pótlási igényt kettő aktusban tudjuk biztosítani. Ez lehetővé teszi, hogy a növendéki létszám fele legyen annak, mintha 1 éves, vagy negyede legyen annak, mintha kettő éves képzés keretében készítenénk fel a leendő tiszthelyetteseket.

Az, hogy a rendfokozati piramist felülről milyen rendfokozattal zárjuk az önmérséklet és kompetencia kérdése. Megfigyeltem a külföldi vendégeink viselkedését a tüzérdandárnál. A legtöbb delegációt alezredes vezette. Az, hogy dandártábornok volt a fogadó fél, némi felszültséget keltett a vendégben. Nyakkendőjét igazgatta, gombjait ellenőrizte. Aztán meghallgatta a tábornok tájékoztatóját a tüzérdandár létszámáról, kiengedett benne a feszültség, felismerte, hogy ez ugyanolyan zászlóaljparancsnok, mint én hiszen a dandárnak nevezett szervezet létszáma nem éri el az ezer főt, közel azonos a létszáma az én gépesített gyalog zászlóaljam létszámával, csak itt a magyaroknál egy kicsit nagyzolnak a szervezetek elnevezését és a nadrágok szabását illetően.

Ha illeszkedni akarunk a szövetségbe a rendfokozatainkkal, akkor azt hiszem 25 ezer fős haderőhöz legfeljebb az altábornagyi rendfokozat fogadható el a vezérkari főnöknél, 15 ezer fős haderőnél talán nem minősül túlzásnak a vezérőrnagyi rendfokozat, mint a legmagasabb rang a magyar honvédségben.

A következő táblázat bemutatja, hogy az illetmények szempontjából nem jelent lényeges megtakarítást az, hogy a rendfokozati piramist felülről mely ranggal zárjuk. (A bruttó bérek 1000 Ft-ban adottak és a 2. számú táblázat 15 ezer fős haderőre vonatkozó tiszti létszámával számoltam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rendfokozat

Lét-szám

Illet-mény

Illet-mény összesen

Lét-szám

Illet-mény

Illet-mény

összesen

Lét-szám

Illet-mény

Illet-mény összesen

vezérezredes

1

1000

1000

 

 

 

 

 

 

altábornagy

2

837

1674

1

1000

1000

 

 

 

vezérőrnagy

4

700

2800

2

818

1636

1

1000

1000

dandártábornok

9

585

5265

5

669

3345

3

796

2385

ezredes

18

489

8802

12

547

6564

7

631

4417

alezredes

38

409

15542

27

447

12069

17

502

8534

őrnagy

78

342

26676

62

366

22692

45

399

17955

százados

160

286

45760

141

299

42159

118

317

37406

főhadnagy

330

239

78870

322

245

78890

305

252

76860

hadnagy

683

200

136600

735

200

147000

793

200

158600

hallgató

177

60

10620

193

60

11580

211

60

12660

Összesen

333609

326935

319817

(3. számú táblázat)

A fenti táblázat megmutatja, hogy ha a kezdő bér és a legfelső bér a záró rendfokozattól függetlenül azonos, azaz a felső határt mindig 1 milliónak számítom, és létszám azonos (1500 fő), akkor a magasabb rendfokozattal záródó bértáblázat 2,2 %-al altábornagyi záró rendfokozat esetén, és 4,3%-al költségesebb vezérezredesi záró rendfokozat esetén. Az első oszlopban kb. 20 % a rendfokozatonkénti illetményemelkedés, a másodikban 22,3 %, a harmadik oszlopban pedig majdnem eléri a 26 %-ot. Ez fontosabb, mint a bérköltségek növekedése.

A tisztekével azonos módon készül a tiszthelyettesi rendfokozati piramis is. A tiszthelyetteseknél szükségét látom kettő, de inkább három új rendfokozat bevezetésének. Ezek az úgynevezett rangidős (senior) tiszthelyettesek. Nem tartom elegendőnek a főtörzszászlósi rendfokozatot az MH rangidős és a haderőnem rangidős tiszthelyettes beosztáshoz, sőt dandár szinten is javaslom a dandár rangidős tiszthelyettes önálló rendfokozat bevezetését.

Az amerikai és az angol haderőben a miénkhez hasonlóan 10 tiszti rendfokozat van, ugyanakkor a tiszthelyetteseknél az E 1-től E 9-ig és a W 1-től W 5-ig 14 tiszthelyettesi rendfokozat van. Nálunk a 6 tiszthelyettesi kategória a 3 legénységi kategóriával együtt kevésnek tűnik ahhoz, hogy összevethető legyen az amerikai-angol rendfokozatokkal.

 

Rendfokozat

Létszám

4500 fő

7500 Fő

MH rangidős altiszt

1

1

fegyvernem rangidős altiszt

3

3

dandár rangidős altiszt

7

8

főtörzszászlós

19

23

törzszászlós

49

64

zászlós

130

182

főtörzsőrmester

343

517

törzsőrmester

908

1464

őrmester

2402

4149

növendék

637

1089

(4. számú táblázat)

 

A legénységi állomány rendfokozati piramisának összeállítása jelentősen eltér a tiszti, vagy tiszthelyettesi állománycsoportétól, hiszen nem egy legfelső vezetőtől szélesedik lefelé, hanem a legmagasabb rendfokozat is egy jelentős tömeget képez.

 

 

 

 

 

A legénységi állomány rendfokozati piramisa.

 

Rendfokozat

Létszám

7500 fő

12500 fő

szakaszvezető

1300

2200

tizedes

2100

3200

őrvezető

3500

5100

kiképzendő honvéd

600

1000

(5. számú táblázat)

Valójában a 3500 fős őrvezetői állomány utánpótlására elég lenne alapkiképzésbe venni 300 főt 3 hónapos ciklusonként még így is maradna több mint 30 % tartalék a versenyeztetésre és a kiválasztásra. Ugyanakkor kétszer három hónapban az alapkiképzésen vesznek részt a tiszthelyettes képzés növendék jelöltjei 2x400 fős létszámmal és a tisztképzés leendő hallgatói évente egyszer 300 fős létszámmal

A katonai alapképző központ képzési időbeosztása és a képzendő létszámok:

 

Kiképzési forma

szept

okt

nov

dec

jan

febr

márc

ápr

máj

jún

júl

aug

össz

Hallg.alapkiképzés

300

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

300

Növendéki alapkiképzés

 

 

 

400

 

 

 

 

 

400

 

 

800

Legénységi alapkiképzés

300

 

 

200

 

 

600

 

 

100

 

 

1200

Összesen

600

600

600

500

2300

 

Kérdés, elfogadható-e, hogy kevesebb legyen a szakaszvezető, mint az őrmester. Szerintem, van egy halom olyan beosztás, ahol az őrmester a legalacsonyabb rendfokozat úgy, hogy nincsenek legénységi állományú beosztottjai. Ennek ellenére ez a táblázataimban egy ellentmondás, ami azzal oldható fel, hogy a tiszthelyettesi és a legénységi állományt egy kategóriának veszem, és úgy képezem a rendfokozati piramist, csak akkor ez nem felel meg az állománykategóriák közötti 10-30-50 -10 %-os felosztásnak. Nézzünk erre a táblázatra egy példát. A 15 ezer fős haderőben a tiszthelyettes és legénységi állomány együttes létszáma 4500+7500=12000 fő.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rendfokozat

Létszám

MH rangidős altiszt

1

fegyvernemi rangidős altiszt

2

dandár rangidős altiszt

5

főtörzszászlós

11

törzszászlós

24

zászlós

53

főtörzsőrmester

118

törzsőrmester

260

őrmester

576

szakaszvezető

1276

tizedes

2823

őrvezető

6250

honvéd

601

Összesen

12000

 

A fenti táblázat sem tanulságmentes. Ebben a táblázatban a tiszthelyettesek létszáma csak 1050 fő, kevesebb, mint a tiszteké. Ez az összevont tiszthelyettes-legénységi kategórián belül csak 11 %-ot tesz ki a hagyományos értelemben vett tiszthelyettesek létszáma

A 600 fős kiképzendő létszám elegendő arra, hogy kielégítse az évi egy alkalommal szeptembertől novemberig tartó hallgatói alapképzést. A tiszti beiskolázási igény kb. 200 fő, ezért legalább 260-300 főt kell 3 hónapos alapkiképzésnek alávetni, hogy belőlük kiválaszthassuk azt a 200 főt, aki megkezdheti a 9 hónapos tisztképzést. A tiszthelyettesi képzést lehet végezni 2x6 hónapos keresztkurzusban is, az egyiket szeptembertől februárig, a másikat márciustól augusztusig. Így ezt megelőzően jelentkezik a 3 hónapos képzés igénye júniustól augusztusig, a másik decembertől februárig. Ennek létszámigénye kb. 100 fő.

 

Alapkiképzés létszámelosztása:

 

 

Képzési forma

Szept

Okt

Nov

Dec

Jan

Febr

Márc

Ápr

Máj

Jún

Júl

Aug

Össz

Hallgatói alapképzés

300

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

300

Növendéki alapképzés

 

 

 

100

 

 

 

 

 

100

 

 

200

Legénységi alapképzés

300

 

 

500

 

 

600

 

 

500

 

 

1900

Összesen

600

600

600

600

2400

 

A legénységi alapképzés 4x3 hónapban folyhat változó létszámmal. A létszámigény kiszámítása során abból indulok ki, hogy a legénységnél elegendőnek tűnik, az egységes 4 éves várakozási idő, amelynek során a harmadik év végén, és a negyedik év végén lehet megpályázni a magasabb legénységi rendfokozattal járó beosztást. Ennek elméleti pótlásigénye 6142:4=1536. Ennyi az éves pótlási igény. 4x3 hónapos pótlási rend esetén ez időszakonként 1536:4=384 főt jelent. Erre rá kell számolni egy 20-25 %-os beiskolázási többletet, ez 475 főt jelent időszakonként. Hogy egyenletes legye a kiképzési központ leterhelése, be kell osztani a képzési ciklusokat, így változó létszámmal kell legénységi alapképzést folytatni.

A számításokból levonható a következtetés, hogy egy 15000 fős haderőnek elegendő egy 600 fős létszámú képző központ, amely kellő ütemezéssel elvégzi a legénységi állomány, a tiszthelyettesi növendék jelöltek, valamint a tiszti hallgató jelöltek 3 hónapos katonai alapképzését teljesen azonos tematikával. Szükség van még egy 350 fős létszámú tiszthelyettes képző intézetre, amely félévenként kibocsát 270-280 őrmestert. A tisztképzésre elegendő fenntartani egy olyan 180 fős intézetet, amely kibocsát évente 9 hónapos képzés után 160-170 hadnagyot.

Ha nem az általam javasolt kiképzési formát valósítjuk meg, hanem a tisztképzésnél maradunk a 4 éves, tiszthelyettes képzésnél az 1 éves vagy 2 éves formánál, akkor a hallgatói létszámot négyszeresére, a növendéki létszámot az általam számítottnak kétszeresére, 2 éves képzés esetén négyszeresére kell növelni. Ezzel a létszámmal csökkenteni kell a beosztásban levők létszámát. Ez tiszteknél és tiszthelyetteseknél egyaránt 30 %-os létszámveszteséget jelentene a hallgatói, növendéki állomány javára.

Az élettani határok megállapítása nagyon egyszerű, ha elfogadunk egy általános szabályt a várakozási időkre. Szerintem nem kell rendfokozatonként eltérő várakozási időt megállapítani a legénységi állományúak kivételével. A tiszteknél és tiszthelyetteseknél egységesen azt a szabályt kellene betartani, hogy egy rendfokozatban minimálisan három évet lehet eltölteni. A harmadik, a negyedik és az ötödik év végén van lehetőség megpályázni a magasabb rendfokozattal járó beosztást. Ha az ötödik év végén is eredménytelen volt a pályázat, akkor az aktív állományban folytatott pályafutás végét, de nem a katonai pálya végét jelenti, hiszen a haderő tartalékos komponensében folytatható tovább a szolgálat. Ezt a tartalékos komponenset legcélszerűbb lenne amerikai mintára nemzetőrségnek nevezni.

A legénységi állománynál célszerűbb lenne négy évre csökkenteni az egy rendfokozatban eltölthető időt azzal, hogy a harmadik és a negyedik év végén lehetne megpályázni a magasabb rendfokozattal járó beosztást. Természetesen nem kizárt a legénységi állománynál sem a 3 éves minimális és 5 éves maximális idő egy rendfokozatban.

Az életkori határok táblázata a tiszt, tiszthelyettes és legénységi állomány részére:

 

Rendfokozat

Életkori határok

Vezérezredes

49

62

altábornagy

46

62

vezérőrnagy

43

62

dandártábornok

41

59

ezredes

37

54

alezredes

34

49

őrnagy

31

44

százados

28

39

főhadnagy

25

34

hadnagy

22

29

hallgató

27

24

MH rangidős altiszt

43

62

Fn. rangidős altiszt

40

60

Dd rangidős altiszt

37

55

főtörzszászlós

34

50

tözszászlós

31

45

zászlós

28

40

főtörzsőrmester

25

35

tözsőrmester

22

30

őrmester

19

25

növendék

18

20

szakaszvezető

24

34

tizedes

21

31

őrvezető

18

26

kiképzendő honvéd

18

22

 

A táblázatból látható, hogy az alsó és felső határ között már hadnagynál sem a 3-5 év különbsége, tehát kettő év van, hanem több. Ez abból adódik, hogy a tisztképzésre történő jelentkezésnek is vannak határai. A bolognai folyamat révén az első diploma megszerzésének minimális életkora 3 éves felsőfokú képzés esetén 21 éves életkor. Maradnak képzési formák, ahol továbbra is a 4-5-6 éves a képzés, így a diploma megszerzésének felső határa 24 év. Meg kell adni azt a lehetőséget is, hogy nem közvetlenül a diploma átvétele után próbálkozzék a jelölt a tisztképzéssel. Így szerintem indokolt a hallgatói állomány korhatárát  21 és 24 év között meghatározni. A hadnagyi alsó (22) év a felső korhatár 29 év azt jelenti, hogy hadnaggyá lehet valakit avatni 22 évesen és 25 évesen is. Ha valakit 22 évesen avattak hadnaggyá, akkor ő 25 éves koráig hadnagy kell maradjon, hacsak közben önként, egészségügyi vagy egyéb okokból nem szerelt le. A harmadik (25 év), a negyedik (26 év) és az ötödik (27 év) végén pályázhat főhadnagyi beosztásra. Ha nem nyer el egy főhadnagyi beosztást 27 évesen, akkor hiába 29 év a felső korhatár, a hadnagyi beosztásban töltött 5 év után le kell szerelnie, vagy vállalhat tartalékos szolgálatot. Aki később jelentkezett, vagy később szerezte meg a diplomáját és 25 évesen avatták hadnaggyá, az szintén három évig nem pályázhat főhadnagyi helyre. Pályázhat 28 évesen egyszer és 29 évesen még egyszer, mivel 29 év a felső korhatár, ezért neki 4 év hadnagyi szolgálat után kell tartalék állományba vonulnia, ha 29 évesen nem nyert el egy főhadnagyi beosztást. Kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki minden rendfokozatban csak három évet tölt, és annak is, hogy valaki minden rendfokozatban kitölti a maximális 5 évet. Így vélhetően a katonák életkora a két elméleti határ közt lesz karrierjük során. A tábornokoknál a felső korhatár már nem ugrik 5-5 évvel, hiszen a felső korhatár egyben a nyugdíj korhatár is. Nem értek egyet az egységes 57 éves nyugdíjkorhatárral, legtöbb nyugállományú tábornok ismerősöm 60 év felett is kitűnő szellemi és fizikai kondícióban van, olyanban, amely alkalmassá tenné őt aktív szolgálatra is.(Szerintem a nyugdíjkorhatárt annak idején azért szállították le 55 évre, hogy Lőrincz vezérezredestől megszabadulhassanak.)

A táblázat azt is mutatja, hogy ha működtetjük a „felfelé vagy kifelé” elvet, akkor bizony a hadsereg nem nyújt biztos „nyugdíjas” állást”. Ezért méltányolhatók azok a törekvések, hogy a civil pályára állítás érdekében a honvédségnek, mint munkáltatónak maximális erőfeszítéseket kell tennie. A szövetség régebbi tagállamaiban nagy hagyománya van annak, hogy a „katonaviselt” embereket tárt karokkal várják a rendvédelmi szervek, a közszféra más területei, de az üzleti-ipari szektor is. Magyarországon is elvárható lenne, hogy hivatalosan is jobban támogassák a szolgálatukat befejezők rendvédelmi szerveknél és közszférában történő elhelyezkedését.

A katonai szívatástudat.

0

A katonai szívatástudat

Katonák így még nem szívtak a Don óta, mint most a Fidesz éra alatt. A katonák szívatását elsősorban a Fidesz hadügyekben tapasztalható teljes felkészületlensége eredményezi. A felkészületlenség egyik oka lehet Orbán Viktor egyeduralma, aki eljelentékteleníti a honvédelmi minisztereit azzal, hogy minden fontos döntés jogát magánál tartja. A miniszter személyét illetően is rendre meglepetést okoz. A 94-es választások előtt Wachsler Tamás Orbán Viktor megbízásából egy jó csapattal készült a honvédelmi miniszteri beosztásra 93 őszétől. A felkészülés lényegében befejeződött. Gyuricza Béla tábornok, a szárazföldi csapatok parancsnoka kimondottan rossz viszonyban volt a Fidesszel Fehérváron. Gyuricza Béla 94 április 1-el nyugállományba vonult. Április másodikán együtt volt a felkészítő csapat, amikor Wachsler Tamást telefonhoz hívták. Amikor visszajött a csapathoz közölte: Uraim, oszolj! Orbán Viktor most mondta, hogy mától Gyuricza Béla a Fidesz honvédelmi miniszter jelöltje. Gyuricza Béla nem állt távol a titkosszolgálatoktól. Csak nem állt rendelkezésére némi információ, amivel képes volt rávenni az eddigi ellenséget, hogy őt jelölje honvédelmi miniszternek?  Wachsler Tamás a 98-as győztes választások után sem lehetett honvédelmi miniszter, mert a kormányalakításhoz szükség volt a kisgazdákra és Torgyán ragaszkodott a HM tárcához, amit a teljesen készületlen Szabó Jánosnak adott. Nagyjából hasonló történt 2010-ben is, minden kívülálló Dr. Simicskó Istvánt várta a bársonyszékbe, aztán jött a semmiből a polgári körös Dr. Hende Csaba.

A 2010-es választások után kiderült, hogy a Fidesznek sincs megoldása a haderő rendszerváltás óta sokasodó problémáira, sőt, csak a problémák súlyosbítására képes. A Fidesz 2012-re 42%-kal csökkentette a HM büdzséjét, ridegtartásra fogta a katonákat, a haderő elvesztette megtartó képességét, 2014-re majd 6000 főre nőtt a békehiány. A hiányt tovább növelte a missziós feladatok átmeneti csökkenése is az afganisztáni PRT felszámolásával. A hivatalosan 14 ezer fős végrehajtó állomány gyakorlatilag 6-7 ezer főre redukálódott, a feladatok meg közben nem csökkentek, hanem növekedtek. Már a 2010-es árvíznél felismerte Orbán Viktor, hogy nincs mozgósítható erő a gátakra sem a honvédségnél, sem a katasztrófavédelemnél. Az adekvát reakció az lett volna, hogy nosza, tegyünk erőfeszítéseket a szerződéses létszámhiány felszámolása érdekében, netán az állománytábla szerinti létszám növelése érdekében, ezzel is javítva a haderő torz állományarányait. Nem, Hende Csaba szó szerint vette a miniszterelnöki igényt, mozgósítható, azaz tartalékos állomány létrehozását tűzte ki célul álomnak tűnő 8000-es létszámban. Elsőnek a katonai objektumokban őrző-védő szolgálatot ellátókat kényszerítették arra, hogy valamennyien a HM EI Zrt. alkalmazottjai legyenek, egyben kitalálták a világon példa nélküli önkéntes védelmi tartalékos fogalmat, ebbe kényszerítették az alkalmazottakat mintegy 2000 fős létszámban, vagy elveszítik munkahelyüket. A védelmi tartalékos hadi alkalmazása kizárt, ha mindenki elmegy a csatába, vagy a gátra, ő marad és őrzi az objektumot.

2012-ben a korkedvezményes nyugdíjas katonákat szívatták meg. A rendszerváltást követően minden kormánynak érdeke volt a haderő létszámának csökkentése. A jogállásról szóló törvény lehetővé tette, hogy 25 év szolgálat után a hivatásos katonát nyugállományba helyezzék. Közös érdek valósult meg, a tiszt vagy tiszthelyettes megkapta a nyugellátását, mellette még munkát is vállalhatott, a család anyagi helyzete nem romlott, hanem javult, a haderő pedig konfliktus mentesen szabadult meg feleslegesnek minősített létszámától. Orbán Viktor ezt a megállapodást rúgta fel, ezeket a volt katonákat minősítette ingyenélőnek, nyugellátásukat átminősítette szolgálati járadékká és 16%-os SZJA-t vetett ki rá. A volt katonák egy egérutat kaptak, mentesülnek az adó alól, ha önkéntes műveleti tartalékosnak jelentkeznek. Jelentkezett vagy 4000 fő, ezzel Orbán–Hende páros zsarolási potenciálja kifújt, a 8000 fős cél a végtelen távolba került. Tettek még egy erőtlen kísérletet arra, hogy katonai szolgálatot nem teljesítettekből toborozzanak tartalékosokat, néhány száz főt sikerült a 20 napos kiképzésre csábítani. 2013-ra az alábbi állapot alakult ki: összesen 3791 önkéntes műveleti tartalékos katonája volt a Magyar Honvédségnek, közülük 3109 ember kapott szolgálati járandóságot. Az önkéntes műveleti tartalékosok közül az 50 év felettiek voltak a legtöbben, számuk meghaladta kétezret a majdnem 3800 fős állományban. A 46 és 50 év közöttiek 1028-an voltak. A legkisebb csoportot a 31 és 35 közöttiek tették ki a tartalékosok között, ők mindössze huszonkilencen voltak. A 30 év alattiak száma 436 volt.
Az önkéntes műveleti tartalékos állományon belül több mint kétezren voltak azok, akik teljesítettek már korábban katonai szolgálatot. Köztük volt többek között egy tábornok, 31 ezredes, 418 alezredes, 292 őrnagy és 557százados.

A tartalékos alaprendeltetése a haderő békelétszámról háborús létszámra történő kiegészítése. A Hende által kényszerített „tartalékosok” korösszetételüknél, ebből következő egészségi állapotuknál fogva erre alkalmatlanok. Nem is erre szánta őket a hadvezetés, a jogállásról szóló törvénybe beírták, hogy a tartalékos évente két hónapot köteles szolgálni az aktív komponensben. Normális országokban a tartalékost évente néhány naptól néhány hétig terjedő időtartamú szinten tartó kiképzésre hívják be. Nálunk a két hónap egyértelműen az szolgálja, hogy a tartalékos az aktív komponensben lévő kezelhetetlen békehiányok következtében feltorlódó feladatok egy részét végezze el. A katona számára a nehéz szolgálattal megszerzett rendfokozat szent. Hende nem törődött ezzel.  A régebbi előírások szerint a rendfokozatban történő visszavetés, vagy a rendfokozattól történő megfosztás csak súlyos fegyelmi vétséget, vagy bűncselekményt követő fegyelmi, vagy hadbírósági eljárás eredménye lehetett. Hende kitalálta a tartalékos rendfokozatot, ezzel is tovább alázva a rabszolga sorba kényszerítetteket. Találkozom volt tiszthelyettes iskolai tanítványommal, aki kemény munkával lett tiszt, főhadnagy, mutatja a tartalékos igazolványát: szakaszvezető.

Nem csak a rendfokozatukat degradálták a tartalékosoknak, hanem az elvégzendő feladatok is megalázóak. Például amerikai-magyar közös gyakorlatra vonul el a tatai dandár. Kiürül a laktanya. Az üres laktanya üzemeltetésére behívnak vagy 100 tartalékost. Rendfokozattól függetlenül mennek a konyhára krumplit pucolni. Sőt, a csapat egy részét elviszik a központi gyakorlótérre Várpalotára, ahol az amerikaiak táborát üzemeltetik, kapu szolgálatot adnak, járőröznek a kerítésen kívül, stb. A helyzet külön pikantériája az, hogy az amerikaiak a 100%-ban HM tulajdonú HM EI Zrt-vel szerződtek a tábor üzemeltetésére, a Zrt az amerikaiaknak 6B-s ceruzával ki is állította a számlát, közben a feladathoz a munkaerőt a HM ingyen biztosította az önkéntes műveleti tartalékosok képében. Tehát a tartalékos működtesse a laktanyát, amíg az aktív állomány mind egy szálig a kerítés mellett migránst kajtat titkárnőig, légierő zenekarig bezárólag. Mi több, menjen maga a 60 közeli ÖMT-s a magaslesre, mert közben az aktív az esedékes nemzetközi gyakorlaton vesz részt, vagy esőáztatta ruháját meg se szárítva misszióba megy. Beszélgettem ÖMT-sekkel, komoly gond az emeletes ágyra mászás, meg a szellős vadászles megmászása is komoly kihívás a majdnem 60-as nagymamának mínuszok nélkül is.

A haderő a feszítő békehiányok ellenére eltengődött valahogy 2015 szeptemberéig, amikor újabb embert próbáló feladat jött: Kerítés építés a déli határon és részvétel annak őrzésében. Hende Csaba bele is bukott a feladatba, ő 3500 főt volt képes a határra vezényelni. Simicskó István, az új miniszter azzal szerzett piros pontokat a miniszterelnöknél, hogy ő képes volt a létszámot 6000-re tornászni. Az eddigi rabszolgasága a katonának ezzel gályarabsággá minősült. A szocialisták rákérdeztek a parlamentben a túlmunkára. A miniszter válasza: "A 2016-os év első hat hónapjában 1,7 millió órát túlóráztak a Magyar Honvédségnél, a kifizetett túlórapénz összege majdnem 4,5 milliárd forint." Ezt kb. 6000 fő teljesítette (ennyire becsülhető a 26 ezer fős honvédség végrehajtó állománya), akkor ez 283 túlóra/fő. Négy óránál nem lehet több a napi túlóra, vagyis egy főre 71 túlórás nap jutott fél év alatt. Normál viszonyok - 40 órás munkahét - a katona 6 hónap alatt kb. 110 munkanapra kötelezett, ha 20 nap szabadsággal számolok egy évre, tehát a végrehajtó állománynál három napból majdnem két munkanap túlórás volt. Ráadásul egyértelmű. hogy a 12 óra a határon valójában úgy kezdődik, hogy hajnalban felébred a katona a hódmezővásárhelyi laktanyában, rendbe szedi magát, megreggelizik, magára veszi a felszereléseit, elmegy eligazításra, felszáll a szellős Ural platóra a mínusz húsz fokban, elutazik mondjuk Katymárra, majd megkezdi 12 órás szolgálatát. Fél nap múlva ugyanez visszafelé. Csak a határon töltött 12 órából a négy számolandó el túlmunkának, nem a tényleges 15-16 órás elfoglaltság.

Ez a leterhelés a család számára szinte elviselhetetlen. Illusztrálja ezt egy részlet egy katonafeleség interneten közzétett nyílt leveléből: „Jöhet bárki azzal, hogy ezt vállalták. Igen, de a feleségeik is ezt vállalták? Gyerekeik? Tudtuk, hogy katona a férjünk, de minket senki nem készített fel arra, milyen az, amikor több hónapos misszió után visszakapjuk a férjünket. Milyen az, mikor próbálja felvenni a ritmust, amit nélküle kialakítottunk. Próbál újra családfő lenni. Aztán mire visszarázódnak a dolgok a régi kerékvágásba, jön a kerítés és borit mindent. Újra egyedül maradsz, vihetsz mindent a hátadon, mert van férjed, csak KATONA. Csupa nagybetűvel. Védi a hazát. A körülményekről nem beszélve, azt ők vállalták, de így? Rángatják ide-oda, mint egy bábút és a napi teendőiken túl jön az újabb és újabb feladat. Tartsd benne a lelket, mert te vagy a társa, a vára, a biztonsága, ahova néhány hetente egy-két napra hazamehet, hogy nézd, ahogy alszik és várd, hogy lesz-e vajon energiája veled-veletek lenni. Kérdem én, biztos, hogy ezt vállaltuk?”

A határon szolgáló katonák véleményét tükrözi egy a facebookon talált Katonai Eskü paródia:„Én, Gipsz Jakab közkatona és IBH feladatra szerződtetett járőr, fogadom, hogy Magyarország hűséges, néma, mindent eltűrő katonája leszek. Fogadom, hogy eltűröm, s kihívásként kezelem a rám mért igazságtalanságokat, az időjárásnak nem megfelelő öltözetemet, hogy azt a saját pénzemből vásárolt felszereléssel egészítem ki, a hadrafoghatóságom fenntartása érdekében. Fogadom, hogy a határon uralkodó elfogadhatatlan állapotokról, vezetői fejetlenségekről, hiányos felszerelésről senkinek nem panaszkodom, képet nem készítek, azt közösségi oldalakon nem osztom meg, vagy mások által megosztott hasonló tartalmakat, véleményeket nem „lájkolok” és kommentálok. Azokról szolgálati panasszal nem élek, és a magasabb szintű elöljáróimat nem informálom. Minden erőmmel megakadályozom, hogy magasabb szintű vezetőim tudomást szerezzenek erről. Fogadom, hogy a média, és a közvélemény nem fog megtudni semmit a sátrak fűtetlenségéről, a katonák, időjárásnak kitett szolgálatáról, az élelmezés minőségének és változatosságának értékelhetetlenségéről, a feladathoz szükséges eszközök használhatatlanságáról. Fogadom, hogy a helyi lakosság, rendőr kollégák, adománygyűjtők, segítő szándékú emberek által felajánlott adományokat el nem fogadom. Fogadom, hogy bármilyen sérüléssel - legyen az artériás vérzés, vagy haslövés - kibírom, míg a tábori mentő a bejelentéstől számított 2 óra alatt kiér. Fogadom, hogy az elöljáró ellenőrzésekor -5°C-ban sem kérdezem meg, eszébe jutott e meleg védőitalt hozni, mert tisztában vagyok vele, hogy a parancsnoki gondoskodás csak a hibakeresésben merül ki. Fogadom, hogy az elfogott migránsoknak átadom a kényelmesebb, busszal megvalósított utazás lehetőségét és a legnagyobb hidegben, porban is élvezem a platón utazást.
Fogadom, hogy nem irigykedem a segélyszervezetek által, a határsértőknek kiosztott új sátrak, pokrócok, minőségi ételek láttán, amit a penészes, ANTSZ által bezárásra ítélt, túlzsúfolt szállásomról figyelemmel kísérek. Fogadom, hogy az anyagcsere szükségleteimet gyorsan elintézem, hogy a sorban álló társaimnak is jusson idő, illetve fogadom, hogy a határ melletti kukoricás termésének minőségét trágyázással javítom. Fogadom, hogy a szemetes zsákokat rendeltetésszerűen használom, azt a MAFIK-on, ruházatomon eső és szél ellen nem alkalmazom. Fogadom, hogy 6 hetes szolgálatom után hazatérve megölelem a házastársam, párom, gyermekeim, és pár napos pihenő után bizonytalan időre otthon hagyva őket, újra részt veszek a határfeladatban, szolgálatban, gyakorlaton. Fogadom, hogy a fent említett körülményeket soha ki nem ejtem a számon, le nem írom, és mindazok ellenére a hazámat megvédem.”

2015 szeptember óta megy a határvédelem és kerítésépítés a katonákról való mindenoldalú gondoskodás minimális igénye nélkül. A római katonák őrzési technológiájával sétálnak a katonák a limesen, dárda helyett AK-val. A technikai őrzési elemek kiépítésének üteme azt mutatja, hogy a vezetés olcsóbbnak tartja az élőerős őrzést. A nagy hideg miatt az utolsó pillanatban építettek 50 éves melegedő sátrakat, nem tudom honnét szerezték bele a 40 éves olajkályhákat. A konténertáborok mind a hideg enyhülése után kerültek használatba. Én azt küldtem volna a BV által tákolt MAFI-ra (magas figyelő) mínusz 20 fokban 50 km/órás szélben aki azt kitalálta. Megállunk a6-os úton a hidegben egy zöldséges hölgynél. Kérem mutassa meg a mögötte lévő konténert. Mutatja, van benne egy gázpalackra szerelt hősugárzó. Biztonságos, mondja, szénmonoxid érzékelővel van felszerelve, a főnököm gondoskodik rólam, hogy tudjak melegedni, ha nincs vevő. Ő csak egy zöldséges, nem katona. Szomszédom kutyája, ha nem tudja bekönyörögni magát éjszakára a lakásba, kénytelen kint az óljában tölteni az éjszakát. Zord gazdája a kutyaólba egy fűtőelemet szerelt be, a termosztát 24 fokra van beállítva. Ő csak egy kutya, nem katona. A viszontagságokhoz a HM kommunikációt is kreál: hősök vagytok, mint a doniak! Szerintem áldozatok, mint a doniak.

A katonák túlterhelését a közvélemény számára is nyilvánvalóvá tette a hortobágyi tűzszerész baleset. Azóta kiderült, mert a szocialisták kivasalták a HM-ből a szerződéseket, hogy Hende rontotta el az egészet. Volt egy kialakult gyakorlat, talán hasznos is volt, mert tehermentesítette a tűzszerész és hadihajós ezredet a robbanótestek felkutatásának fáradalmaitól, de már akkor is szabálytalan volt. Vegyük példának mondjuk M6-os autópálya nyomvonalának előkészítését. A volt műszaki ezredparancsnoknak van egy talajkutató fémdetektoros cége. Elvállalják a robbanótest kutatást a nyomvonalon. Hetekig kutatnak, mire találnak a sok patkó, ekevas után valamit, ami a háború után ottmaradt robbanótest. Értesítik a tűzszerészeket, azok kijönnek, felrobbantják, nem lesznek túlterheltek tőle. Az a sportszerűtlenség, hogy a detektáló cég viszonylag jól keres, az ezrednek meg egy deka bevétele nincs az ügyből. A törvény azt írja, hogy a tűzszerészek feladata előtalált robbanótestek mentesítése és egyéb tűzszerészeti munkák végzése térítés ellenében.

2013-ban indul EU-s támogatásból a Hortobágyi Nemzeti Park rehabilitációján belül a tűzszerészeti mentesítés.  A kiírt tenderen  nyer a volt rendőrökből álló Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft a Hortobágyon A HM EI Zrt talajkutató részlege is a kezdetektől részese volt a projektnek, alvállalkozó a 426 milliós fővállalkozói szerződéshez képest 49 milliós szerződéssel az első ütemben. Az ezrednek minőségi változás, nem hetente kell kiruccanunk valahová, hanem nap mint nap ott kell lenni 10-15- 20 fővel, plusz  a debreceni dandártól ugyanannyi katonával. Bevétel meg egy fillér se. Lázadoznak, hogy a három cég élősködik rajtuk (KBSZT Kft, HM EI Zrt, Somogyi és Tsa Kft). A 2013 szeptemberi kezdés után oly magasra csap a tiltakozás lángja, hogy 2014 március 4-én Hende kénytelen visszarendelni az ezredet. Robbantás nélkül viszont a "civileknek" sem utal a Nemzeti Park. 2015 január 15-ig anyázás folyik. Ekkorra a felek megegyeznek és az ezrednek is van szerződése 1,15 milliárdos összeggel a két ütemre. Ha 2013 nyarán így kezdték volna, nem lett volna a feszültség, így viszont jön a túlhajtás: heti hét nap, napi 10 óra hetes váltásban. Ez IS hozzájárulhatott a tragédiához. Összegezve: ha Hende Csaba 2013-ban nem próbál umbuldálni a Htv. 36. paragrafus g alpontjával (a tűzszerészek feladata előtalált robbanótestek mentesítése és egyéb tűzszerészeti munkák végzése térítés ellenében), hanem ahogy a mondat második felében van, eleve térítéses szolgáltatásnak minősíti a feladatot, elmaradt volna az érdekcsoportok harca, az ezred kezdetektől fogva a HNPI-vel kötött szerződés alapján végezhette volna a munkát, a honvédség nem esett volna el legalább 2 milliárdos bevételtől, nem állt volna le a munka 2014 március 4 és 2015 január 15 között, 2016 május 30-as határidőre elkészült volna a munka a katonák túlterhelése nélkül, nem akadozott volna az úniós támogatások lehívása teljesítés hiányában. A katonai vezetés és a végrehajtók ellentéteit részletesen leírja egy mn cikk: http://tablet.magyarnarancs.hu/belpol/felaldozhato-babuk-100259.

A Törvény a honvédelemről 1. paragrafus (4 ) bekezdés szerint a honvédelmi kötelezettségek teljesítése az érintetteknek békében nem okozhat aránytalan megterhelést, vagy hátrányt. Nyoma sem látszik annak, hogy a honvédelmi vezetés csökkenteni kívánná a katonák terhelését. Pótcselekvések vannak. Az illetményeket már 2015 második felében megemelték 30%-kal, 2016-ban további 5%-os béremelést kaptak a katonák. Ennek a béremelésnek a hatása abban nyilvánult meg, hogy 2016 végére 500 fővel több volt az állományba vettek aránya, mint a kilépőké. Ezzel az ütemmel hány év alatt számoljuk fel a 6-7 ezer fős békehiányt? Ezen hír hallatán persze elgondolkodik az ember, hogy hány 50 kilós, gyermekét egyedül nevelő anya felvételével lehet pótolni a kilépő 7 missziót teljesített, Amerikában ranger kitűzőt szerzett különleges katonát. A honvédelmi miniszter a meghirdetett, de nyilvánosságra nem hozott Zrínyi 2026 haderő fejlesztési terv szerint nem a leginkább igénybe vett szárazföldi csapatok fejlesztésén, hanem a légierő gondjai megoldásán fáradozik. Továbbra sincs szó az aktív komponens rendbe hozásáról, a vízfej felszámolásáról, az egészséges állományarányok kialakításáról, a rendfokozati piramis rendezéséről, a költségvetés arányainak helyreállításáról. A miniszter tovább törtet előre Hende zsákutcájában, már nem 8 ezer, hanem 20 ezer tartalékos toborzását tűzi ki célul területvédelmi funkcióval, ami nehezen értelmezhető egy működőképes aktív komponens nélkül. Folyik a 197 lőtér építésének előkészítése 27 milliárdból, nem kell jósnak lenni, hogy lássuk előre, ezek ugyanolyan üresen fognak tátongani mint a stadionok. A Zrínyi 2026 fedőnevű vágyálmok megvalósításához egy szerethető ország kellene, egy szerethető haderővel. Van ilyen? Nincs. A miniszter azt mondja, a Zrínyi 2026 fejlesztés eredményeként a magyar haderő a környék meghatározó haderejévé válik. Ez vicc. A román haderő 2015-ről 2016-ra 52%-al növelte költségvetését, ezzel elérte a GDP 1,7%-át. Ennek a költségvetésnek egy harmadát fejlesztésekre fordítja. Mi 2017-re értük el a GDP 0,95%-át, a fejlesztésre fordított összeg 10,5%. Hol és hogy akarunk mi meghatározóak lenni?

Nemzetőrség, MATASZ vagy valami más?

0

Nemzetőrség, MATASZ, vagy valami más?

Mottó:

1. Kladek Andrásnak mindenkor mindenben igaza van.

2. Ha esetenként valamiben nem lenne igaza, automatikusan életbe lép az 1-es pont.

Előzmények

Úgy tűnik, hogy az Új Honvédségi Szemle 2005/12. számában Kladek András végre megírta a „frankót” a Magyar Honvédség tartalékos komponensével kapcsolatban. A cikk előzményét Mráz István „A lakosság felkészítése az önkéntes haderő korában” (ÚHSZ 2004/8), majd Borszéki Tivadar „Tartalékban a tartalékosok” (ÚHSZ 2005/8) jelentette. Mindhárom szerző vitára invitálta a nyájas olvasót; nos, ennek a felhívásnak eleget téve szántam el magam a cikk megírására. A MATASZ alapító tagjaként riadtan figyelem azokat a reménytelennek tűnő vállalkozásokat, amelyek keretében dr. Czuprák Ottó – második világháborús japán bozótharcosként – időnként előront a sűrűből, és a MATASZ aktuális küldöttértekezletén előadja aktuális stratégiai koncepcióját a MATASZ jövőbeni szerepével kapcsolatban. Ezeket a küldöttértekezlet rendre megszavazza – az egyedüli ellenszavazatommal – vagy meg sem szavazza, ahogy ez legutóbb történt, ugyanis a levezető elnök elfelejtette megszavaztatni a beterjesztést, minden ezzel ellenkező tudósítással ellentétben. (Magyar Honvéd 2005. december 9. Takács Ferenc: „Vannak és lesznek tartalékosok”).

Nehéz egy ilyen általam is szeretett és nagyreményűnek tartott szervezet viselt dolgairól őszintén beszélni, írni. Még ha eleve benne van az emberben a sértő szándék, akkor is aggodalom töltheti el, hogy a szándékozottnál többen sértődnek meg. Elsőként arra a kérdésre kell őszintén választ adni, hogy milyen valódi céllal hozta létre az előző kormány védelmi minisztériuma a Magyar Tartalékosok Szövetségét.

Illúziók és a valóság

Balogh György – az Antall-kormány ideje alatt a parlament honvédelmi bizottságának elnöke – a rendszerváltást követően rehabilitált katonákból létrehozott egy egyesületet, amelyet jobb ötlet híján Tartalékos Katonák Országos Egyesületének nevezett. A bejegyzés során a cégbíróságnak már kifogásolnia kellett volna az elnevezést, hiszen az akkor érvényes honvédelmi törvényben definiálták a tartalékosok behívhatóságának életkori határait. A felső korhatár akkor 50 év volt. Balogh György úr és egyesületi tagjainak életkora pedig már akkor is hetven körüli átlagot mutatott, így semmiképpen nem lehetett volna őket tartalékosoknak nevezni. A baj tovább fokozódott azzal, hogy teljes jogú NATO-tagságunkat elnyerve, a NATO keresni kezdte a NATO tartalékos tiszti szövetsége, a CIOR partnereit az újonnan felvett országokban. Balogh úrék a „hamis név” birtokában azonnal partnernek jelentkeztek. A CIOR-ban természetesen semmi nehézséget nem okozott felismerni, hogy ezek az erősen nemzeti érzelmű, esetenként irredenta megnyilvánulásoktól sem mentes öregurak nem az általuk ismert tartalékos korban vannak, így nagyon udvariasan mindenféle kifogásokat közvetítettek a Honvédelmi Minisztérium felé.

Erre reagálva bízta meg a Honvédelmi Minisztérium Deák János nyugállományú vezérezredest egy „szalonképesebb” tartalékos szervezet létrehozásával, majd annak megalakulását követően közölték a CIOR-ral, hogy a Honvédelmi Minisztérium részéről hivatalosan a MATASZ-t tekintik a CIOR, AESOR stb. partnerének. A HM részéről ezzel a probléma „megoldásra került”, ki lehetett pipálni. Némi nyűgöt jelentett, hogy a sebtében létrehozott szervezet elkezdett önálló életet élni, növelte taglétszámát, anyagi támogatást igényelt nemzetközi kötelezettségei teljesítéséhez stb. Nagy baj ebből nem is lett volna, hiszen a HM költségvetésének „társadalmi szervezetek támogatása” rovatából ki lehetett gazdálkodni azt a néhány milliót, amit a szervezet „stand by” üzemmódban tartásához elegendő volt. A baj abból származott, hogy ez a szervezet nem elégedett meg a szövetségen belül „eljátszott” tartalékos szövetség szerepével, hanem makacsul és rendre előállt azzal az igénnyel, hogy valódi tartalékosokkal szeretne foglalkozni. Nos, ez már kicsapta a biztosítékot a hadkötelezettségre alapozott tartalékos rendszer idején is, és ugyanezt teszi az önkéntes haderőre történő áttérést követően.

Halmaztan kezdőknek és haladóknak

A minap szortíroztam a MATASZ-os okmányaimat, és az egyik irományban találtam egy figyelemre méltó ábrát:

 

Halmazelméletből rögtön beírtam egy „elégtelen alá”-t az ábra szerkesztőjének. Értem én, az ábra szerkesztője arra gondolt, hogy a MATASZ híd a magyar honvédség aktív és tartalékos komponense között. Valójában az ábra azt mutatja, mintha az aktív és a tartalékos komponensnek lenne egy közös halmaza, aki, vagy ami tartalékos is meg aktív is. Nos ilyen nincs, ez fából vaskarika. Az meg teljesen kizárt, hogy ez a közös halmaz maga a MATASZ legyen. A MATASZ minden problémája abból adódik, hogy a hadkötelezettség idején az alábbi módon lehetett ábrázolni aMagyar Honvédséget:

A két komponens közötti elválasztó vonalon a MATASZ nem találta meg azt a rést, ahova behatolhatott volna. A stratégiai cél a következő lehetett volna:

Kezdetben a MATASZ a tartalékosok egy részével, majd egyre növekvő részével történő foglalkozás jogát kapja meg, majd a MATASZ kiterjeszti fennhatóságát a teljes tartalékos komponensre, és akkor a halmazok ábrázolása az alábbi lett volna:

Nos, erről írja Kladek András a fent említett cikkében, hogy „a MATASZ jövőképében számos olyan állami honvédelmi feladatot is felvázolt, amelyek az én véleményem szerint semmiképpen nem illenek egy civil szerződés profiljába”. Később: „Véleményem szerint ki-ki végezze a saját dolgát, a hadsereg folytasson kiképzést, a közhasznú társadalmi szervezet pedig a maga eszközeivel támogassa ennek végrehajtásában.”

National Guard

Van példa arra, hogy a tartalékosokkal történő foglalkozás teljes egészében állami feladat. Ilyen például az Egyesült Államok hadereje. Elnézést, hogy kénytelen vagyok kiigazítani Kladek András bizonyára alaposan megfontolt szavait, de sajnos vannak kivételes esetek, amikor az emberi gondolkodás és a tények vitájában ez utóbbiak ismert erőszakoskodó természetüknél fogva felülkerekednek. Kezemben a US ARMY (amerikai szárazföldi haderő) évkönyve (Green Book). Ez a könyv maradéktalanul felsorolja a szárazföldi haderő teljes állományát, úgy az aktív, mint a tartalékos komponenst. Mit lehet kiolvasni az évkönyvből?Az amerikai szárazföldi haderőben funkciójában is elkülönül egymástól a Nemzeti Gárda (National Guard) és a Tartalékos Parancsnokságok és Egységek (Reserve Commands and Units). A Nemzeti Gárdában olyan csapatok vannak, amelyek képesek kiegészíteni az aktív komponenst háborús hadrendre (8 gyalog- és páncéloshadosztály, 15 gépesített vagy könnyűgyalogos dandár, 9 légimozgékonyságú páncélos- és felderítődandár, egy tüzérhadtest 19 tüzérdandárral, 22 légvédelmi, légi, vegyi, műszaki, egészségügyi, hírszerző, katonai rendőr, híradódandár.)A szárazföldi erő tartalék parancsnokságai és csapatai állományába tartalék személyi központ, tartalék támogatóközpont, 3 tartalék parancsnokság, 9 regionális támogatóparancsnokság, 14 hadosztályszintű tartalék kiképzőközpont, 5 egészségügyi dandár, 5 katonai kórház, híradó- és műszaki dandárok tartoznak. Az összetételből következik, hogy amíg a Nemzeti Gárda közvetlenül kiegészíti háború esetén az aktív komponenst, addig a tartalék erők ezek logisztikai támogatásáról és háborús veszteségei pótlásáról gondoskodnak.

Vagy Nemzetőrség?

Nálunk a tartalékos komponenst nem célszerű kettéválasztani. Azt javaslom, hogy a teljes tartalékos összetevőt nemzetőrségnek hívjuk, és ne önálló fegyveres erőként szerepeljen, hanem a Magyar Honvédség szerves részeként, a HM költségvetésén belül működjön. Nem értek egyet Kladek Andrással, hogy szalonképtelenné vált maga a nemzetőrség fogalma. Azzal, hogy a Magyar Honvédség részeként, annak tartalékos komponenseként létrehozzuk a nemzetőrséget, tevékenységét kétharmados törvénnyel szabályozzuk a htv. keretein belül, megfosztjuk mindazon kétes eredetű civil szervezeteket ezen név használatától, amelyek eddig ezt a nemes hagyományokat őrző nevet jogtalanul bitorolták. De ezt mintha már leírtam volna a 2001-ben díjnyertes „Nemzetőrség” című tanulmányomban, amely kötetben is megjelent.* Kladek Andrásnak, aki annak idején a tartalékosokért felelős személy volt, nem ártott volna elolvasnia. A Nemzeti Gárda tehát alapvetően az aktív komponens kiegészítését szolgálja, és csak másodlagos funkciója véghezvinni mindazon cselekedeteket, amelyeket Kladek András egyedüli és elsődleges feladatként ír le az említett cikk meglehetősen hosszúra nyúlt első bekezdésében.

A másik változat, hogy az állam teret enged egy társadalmi jellegű szervezetnek a tartalékos komponenssel történő foglalkozásban. Erre példa a Bundeswehr Tartalékos Szövetsége. A német haderő több százezer tartalékosából mindössze 126 ezer fő volt 2003-ban – a MATASZ Németországban tett látogatásakor – a tartalékos szövetség tagja. Ez elsősorban abból származott, hogy a német tartalékos szövetség tagjai zömében a leszerelt hivatásosok (tisztek, tiszthelyettesek) köréből származnak, nem tartják olyan fontosnak a tartalékos hadkötelezettek (sorkatonák) szövetségbe tömörítését. Ha csak a volt hivatásosokra gondolunk, akkor szinte 100%-os a szervezettsége a német tartalékosok szövetségének.

Hadköteles tartalékos

Miért beszél el egymás mellett rendre a MATASZ és a HM, ha a tartalékos komponensről esik szó? Tekintsük át a közelmúlt tartalékos történetét. A Varsói Szerződésben tömeghadseregek felkészítése folyt. A tömeghadsereg jellemzője, hogy a békelétszám többszöröse szerepel a háborús hadrendben, ugyanakkor egy totális háborúra folyik a felkészítés, amelyben jelentős veszteségekkel is számolni kell rendkívül rövid idő alatt. A béke- és a háborús hadrend közötti létszámkülönbségre és a várható veszteségek pótlására tartalékosokat kellett képezni. Az, hogy a fiatal férfilakosság zöme részt vett sorkatonai képzésen, az alacsony beosztású tartalékos állomány kívánt mennyiségét biztosította. A szükséges tiszti, tiszthelyettesi állományt keretátadásokkal és hadkötelezettségre alapozott tartalékos tiszti- és tiszthelyettesképzéssel kívánták biztosítani. A hadkötelezettség alapján teljesítendő szolgálati idő kettő évről fél évre csökkenésével egyre kétségesebbé vált, hogy a hadkötelezettségre alapozott tartalékos tiszt- és tiszthelyettesképzés a kívánt minőségű állományt hozza-e létre. A háromszor nyolc, majd a háromszor hat hónapos tartalékos tiszt- és tiszthelyettesképzés hiányosságait az mutatta, hogy az úgynevezett tartalékos összekovácsolási gyakorlatokon a tartalékos tisztek mellé rendszerint odarendelt hivatásos döntnöki állomány végezte el az érdemi munkát. A hadkötelezettségre alapozott tartalékos tiszt-, tiszthelyettesképzés ellentmondásai azért nem kerültek felszínre, mert a rendszerváltást követően a folyamatos létszámcsökkentésekkel a háborús hadrend is csökkent. A hivatásos tisztek, tiszthelyettesek olyan mennyiségben kerültek tartalékállományba, hogy még fölösleg is keletkezett. Fiatal, tehetséges tisztek, tiszthelyettesek kérdezték megdöbbenve az 1997-es és a 2000-es létszámcsökkentések után: „Még tartalékosként sincs ránk szükség?” A rendszerváltás előtt már tapasztalható volt, de a rendszerváltást követően egyre nyilvánvalóbban látszott, hogy az állampolgárok minden eszközzel igyekeznek elkerülni a sorkatonai és a tartalékos szolgálatot egyaránt. Egy-egy tartalékos összekovácsolási gyakorlat legnagyobb kockázati tényezője maga a mozgósítás, a feltöltés volt. 2000 után folyamatosan erősödött a politikai akarat: az ellehetetlenült sorkatonai szolgálatot fel kell számolni.

Önkéntes tartalékos

A 2002-es választások után kormányzati pozícióba jutott koalíció a kisebbik partner szorgalmazására előrehozta a kormányprogramban 2005–2006-ra prognosztizált időpontot, és 2004. november 3-án leszerelt az utolsó sorkatona is. A győzelem nem teljes, hiszen a hadkötelezettség minősített esetekben visszaállítható. Az, hogy a tartalékos képzés és szolgálat a hadkötelezettségre volt alapozva, olyan elméleti kihívást jelentett a katonai és politikai vezetésnek, amelyet máig nem tudott megnyugtatóan megoldani. Félő, hogy a nagy sietségben sikerült a fürdővízzel a gyereket is kiönteni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy előbb-utóbb át fogunk térni az önkéntes haderőre, már akkor beindult a gondolkodás arról, legyen-e az önkéntes haderőnek tartalékos állománya, és ha igen, akkor az hogyan biztosítható. A vezérkar illetékesei kidolgoztak egy rendszert az önkéntes tartalékos állományról, de az a bevezetésének pillanatában látványosan megbukott. A bukásnak nyilvánvalóan több oka volt, ezek közül hármat érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy nem voltunk képesek összehangolni a leendő tartalékos szándékát a katonai vezetésével. A honvédség korlátozott létszámban és területi elosztásban felkínált különböző szintű tartalékos beosztásokat, de ezek nem voltak azonosak az ország különböző helyein érdeklődő, jelentkező tartalékosnak alkalmas emberek igényeivel. A bukás másik oka az volt, hogy nem sikerült megteremteni a munkáltatók érdekeltségét abban, hogy tolerálják munkavállalójuk munkahelyi távollétét az önkéntes tartalékosi szolgálat idején. A harmadik okként arról kell szólni, hogy az aktív állomány bérköltsége megközelítette a teljes katonai költségvetés 50%-át, a finanszírozási gondok állandósultak, így nem is lehetett több ezer fős fizetett önkéntes tartalékos állomány hadrendbe állítására gondolni.

Profi haderő profi tartalékosa

Napjainkban terjedni, erősödni látszik az a nézet, hogy az önkéntes, professzionális haderőnek nincs szüksége tartalékosokra. Már az önkéntes haderőre történő áttérés előtt több publikációban megjelent az a téveszme, hogy az önkéntes haderő nem termel tartalékot, hiszen aki kilép a haderőből, az azért lép ki, mert nem kíván sem katona, sem tartalékos lenni. Ennek minden nemzetközi tapasztalat ellentmond. Egy haderő tartalékos igénye nem attól függ, hogy az hadkötelezettségre vagy önkéntességre alapozott, vagy attól, hogy az illető haderő tömeghadsereg, vagy elit hadsereg jellegű-e. Minden haderő tartalékos igénye attól függ, hogy törekszik-e költséghatékony működésre, vagy azt mondja, hogy a pénz nem számít. A modern, kis létszámú, de ütőképes haderőkben mindenütt működik az egészséges versenyszellemet kiváltó és fenntartó „felfelé vagy kifelé” elv. Ebből következik, hogy az egészséges rendfokozati piramison belül beállított rendfokozati arányoknak megfelelően az állomány kisebb vagy nagyobb százaléka kénytelen megválni a haderőtől, mert várakozási ideje lejártával nem sikerült elnyernie magasabb rendfokozathoz kötött beosztást. Nagy baj lenne, ha a hadsereg az így kikerülő katonáit leírná meg nem térülő veszteségként.

Egy hadsereg létszámát a képességi követelményeknek megfelelően kell megállapítani. Az így kiszámított létszámot még szinkronba kell hozni az ország hadsereget eltartó képességével, így az esetek zömében kisebb lehet a hadsereg létszáma, mint amit az esetleges veszélyeztető tényezők vagy szövetségi kötelezettségek igényelnének. Ha eldöntöttük, hogy a megkövetelt képességeknek milyen összetételű és létszámú hadsereg felel meg, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy a létszámon belül milyen legyen az aktív és a tartalékos komponens aránya. Egy hadseregnek akkor jó a költséghatékonysági tényezője, ha alacsony az aktív komponens és magas a tartalékos komponens aránya. (Svájc 96% tartalékos, 4% aktív.) Ez könnyen belátható, hiszen amíg az aktív állományt 13-14 havi bérért (plusz 30% béren kívüli juttatások) vagyunk képesek évente fenntartani, addig a tartalékos katona éves költsége kb. háromhavi bér, amiből egyhavi bért kell adni a katonának azért, mert évi 15-20 munkanapot tölt el katonai képzettségének szinten tartásával vagy fokozásával. Egyhavi bérnek megfelelő összeget kell elosztani a rendelkezésre állás premizálására, a külszolgálatot teljesítő tartalékosok emelt illetményére stb. A harmadik havi bérnek megfelelő összeg jelentkezik dologi kiadásként, amivel a tartalékos munkaadóját kell kiengesztelni a tartalékos távollétei miatt. Ezen számvetésből látszik, hogy egy aktív állományú bérköltségéből négy-öt azonos rendfokozatú és képességű tartalékost lehet fenntartani.

Az aktív és a tartalékos komponens arányának kialakítása során figyelembe kell venni legalább két tényezőt. Az egyik az aktív komponens készenléti szintjével szemben támasztott követelmények. Napjainkban az aktív komponens nem jelentéktelen része eleve valamilyen bevetésen vesz részt. Ugyanakkora létszám készül a bevetésen részt vevők leváltására. A bevetésen részt vevőkkel azonos létszám regenerálódik, átmeneti időszakban él. Figyelembe kell venni a szövetségbe felajánlott azonnali készenlétű vagy gyors reagálású erőket is. Ezeknél is számolni kell a váltásokkal. A missziókban részt vevő és a szövetségnek felajánlott erőkön és azok váltásain felül számolni kell harci támogató, harci kiszolgáló támogató erőkkel, vezető szervekkel stb. A másik figyelembe veendő szempont az, hogy az aktív állomány azért sem lehet a gazdaságossági szempontok alapján töredéke a tartalékosénak, mert az aktív komponens termeli ki magából a tartalékos komponenst. Amíg a hadkötelezettségen alapuló sorkatonai szolgálatot tartalékos gyárnak minősíthetjük, addig a professzionális haderőben nem állíthatunk be olyan mértékű fluktuációt, mint amilyet a sorkatonai szolgálat jelentett.

Számítások bizonyítják, ha egy haderőben egészséges rendfokozati arányok vannak (feleannyi tizedes van, mint amennyi őrvezető, kétszer annyi hadnagy van, mint amennyi főhadnagy stb.) és egységes várakozási időt állapítunk meg minden rendfokozatra, akkor az ilyen felépítésű haderő a „felfelé vagy kifelé” elvet működtetve 10-12 év alatt kitermel magából egy, az aktív komponens létszámával azonos rendfokozati struktúrájú tartalékos haderőt. Ez azt jelenti, hogy a tartalékos állomány átlagéletkora 4-5 évvel magasabb, mint az aktív állományé. A jelenlegi nem túl racionális struktúrájú aktív komponens bérköltsége közel 150 milliárd forint. Kiszámítható, hogy rendbe hozott állományarányokkal és rendfokozati struktúrával egy 25 ezer fős aktív komponens bérköltsége körülbelül 80 milliárd forint lenne, és további 20 milliárd forintból egy 10 ezer fős tartalékos komponens is finanszírozható lenne. A fentiek nagyon fontosak a szövetségben felzárkózni kívánó haderő finanszírozási viszonyainak javítása szempontjából. Ha a bérköltségeket 100 milliárd forint alá szorítottuk, akkor további 80–100 milliárd forint bőven fedezhetné a dologi kiadásokat és maradna 100–120 milliárd forint évente beruházásokra, haditechnikai fejlesztésekre.

A „felfelé vagy kifelé” elvet a következő módon kellene működtetni. Minden állománykategóriának három hónapos katonai alapképzésen kell részt vennie. Az alapkiképzésre a tényleges szükségletet 25-30%-kal meghaladó létszámot kell beiskolázni. Ugyanígy az alapkiképzést követően a tiszthelyettesi és tiszti alapkiképzésben is a tényleges szükségletet 25-30%-kal meghaladó létszámot kell felkészíteni. Aki a katonai alapképzés követelményeinek nem felelt meg, azzal tartalékosként sem kell számolni. Aki a tiszti vagy tiszthelyettesi alapképzés során kiesik a rostán, annak fel kell ajánlani tiszteknél a tiszthelyettes képzés folytatását, vagy a legénységi beosztást. Aki nem felel meg a tiszthelyettesi alapképzésen, annak is fel kell ajánlani legénységi beosztást. Ha a fentiek az alacsonyabb képzési formát vagy a legénységi beosztást nem vállalják, akkor fel kell ajánlani a tartalékos szolgálat lehetőségét. Ha valaki túljutott a katonai alapkiképzésen, a tiszthelyettesi vagy tiszti képzésen, és bekerült első beosztásába őrvezetőként, őrmesterként vagy hadnagyként, akkor három évig köteles ezen rendfokozathoz kötött beosztásban szolgálni. Ha közben nem bűncselekmény, vagy egészségügyi alkalmatlanság miatt szerel le, akkor fel kell ajánlani neki a tartalékos szolgálatot. A három év letelte után, a harmadik év végén, ha az ehhez szükséges kötelezettségeknek eleget tett, a katona beadhatja pályázatát magasabb rendfokozathoz kötött beosztásra. Ha nem nyert magasabb beosztást, a pályázatot megismételheti a negyedik és ötödik év végén. Ha az ötödik év végén sem nyert magasabb rendfokozattal járó beosztást, akkor ki kell lépnie a haderőből. Ez azt jelenti például, hogy öt év alatt a teljes hadnagyi létszám majdnem felét elbocsátják, hiszen a főhadnagyi beosztások száma fele a hadnagyokénak. Ha ez az elbocsátás nem jelent kudarcélményt az elbocsátott számára, akkor a haderő számíthat az elbocsátottra a tartalékos komponensben. A fent leírtak működnek az őrvezető és a tizedes rendfokozat közötti átmenetben ugyanúgy, mint az altábornagy és a vezérezredes közötti átmenetben.

Mi motiválhatja a „kifelé” rovatba kerülő katonát a tartalékos szolgálatra? Az első az aktív állományban eltöltött időszakban kialakított kohézió, amely őt a csapatához, a haderőhöz köti. A második tényező lehet az, ha a haderő gondoskodik az elbocsátott katonáról olyan módon, hogy felkészíti a civil életbe történő visszailleszkedésre. A haderő összességében olyan presztízst alakít ki, hogy elbocsátott tagjai jó eséllyel jelenhetnek meg a civil munkaerőpiacon, ezen belül esetleg törvényileg is támogatottak és előnyben részesülnek a közszolgálati szférában. A rendőrség, a katasztrófavédelem, a vám- és pénzügyőrség humánerőforrás-gazdálkodása számára is hasznos lenne, ha állománya feltöltése során prioritást élveznének a haderőből távozó katonák. A tartalékos katonát az első öt évben olyan beosztásba kell visszahelyezni, mint amilyenből leszerelt. A következő öt évben kerülhet magasabb rendfokozatba és a magasabb rendfokozathoz kötött tartalékos beosztásba is, ha az első öt évet eredményesen leszolgálta, esetleg valamilyen misszióban bizonyította alkalmasságát. Ha a tartalékos öt év alatt nem érdemelte ki a magasabb rendfokozattal járó beosztást, akkor más, egyszerűbb beosztást kell biztosítani számára, például a fogadó nemzeti támogatás területén. A tartalékos szolgálat felső korhatára öt évvel lehetne magasabb, mint az aktív állományban levő azonos rendfokozat felső korhatára, de nem lehetne magasabb az aktív állományra meghatározott nyugdíjkorhatárnál. Azon tartalékos állomány felhasználását, amelyekkel nem számolunk a csapatok feltöltése és az esetleges veszteségek pótlása során, integráltan kellene tervezni. Nem lehet például a fogadó nemzeti támogatásra tervezett 7-8 ezer fő tartalékost tisztán erre a feladatra tervezni, hiszen a fogadó nemzeti támogatás feladat bekövetkezésének nagyon kicsi a valószínűsége. Az idősebb tartalékos állomány felhasználását univerzális készenléti erőként kell tervezni. Szerteágazó feladataik lehetnének:

1 Részvétel katasztrófa elhárításban.

2 Részvétel terrorveszély megelőzésében, terrortámadás következményeinek felszámolásában.

3 Fogadó Nemzeti Támogatás feladatainak végrehajtása.

4 Határrendészeti munka segítése migrációs hullám kezelése esetén.

5 Kábítószer-ellenes tevékenység támogatása.

6 Rendőrség támogatása tömeges zavargások felszámolásában.

7 Pályára irányító tevékenység.

8 Katonai hagyományőrzés.

A tartalékos szervezetekre számos külföldi példát ismerünk. Az egyik követhető példa az amerikai haderő Nemzeti Gárdájának szervezete. Egyértelműen a haderő állománytáblájába szervezték, ugyanakkor sok elemében egyesület jellegű, híd az aktív komponens és a civil lakosság között. A szigorúan vett katonai feladatok mellett számtalan más feladatra is kész: katasztrófa elhárítás, karhatalmi jellegű feladatok, a katonai pálya népszerűsítése, hagyományőrzés stb.

A másik ismert példa a Bundeswehr tartalékos szövetsége. Ebben az egyesületi, szövetségi jelleg dominál, de teljesen nyitott az átjárás a hadsereg irányába. A német tartalékos szövetség tagjai és szervezetei 96%-ban egyesületi jellegű tevékenységet folytatnak, de képesek egy pillanat alatt váltani, egyenruhát ölteni és a haderőn belül az aktív komponensével azonos teljesítményt nyújtani. Amíg az amerikai Nemzeti Gárda létszáma függ az aktív komponens létszámváltozásaitól, addig a német tartalékosok szövetségét nem fogja megrázni az aktív komponens tervezett 50% közeli létszámcsökkentése.

A magyar haderőnek választania kellene a külföldi minták közül. A Magyar Tartalékosok Szövetsége számára a német példa átvétele lenne a szimpatikus. Az nem jó megoldás, hogy a hadsereg fenn kíván tartani egy, az amerikai mintára létrehozott, szorosan a haderő keretén belül működő önkéntes tartalékos rendszert, ugyanakkor támogatni kíván egy német mintát követő MATASZ-t is. A tartalékos komponenssel való foglalkozás jogát egy kézbe kell adni. A német példa bizonyítja, hogy ez lehet egy civil szerveződésű szövetség is. Ha választani kívánunk a két minta közül, figyelembe kell venni azt is, hogy a német változat jelentősen olcsóbb az amerikainál. A MATASZ a „TESCO gazdaságos” változatot kínálja, egy olyan szervezetet, amelyben a tagok maguk is hozzájárulnak a költségekhez, nem a tagot kell szinte alkalmazottként fizetni, hanem a tagokat magába foglaló szervezetet kell támogatni egyrészt közvetlenül, másrészt a befogadó alakulat infrastruktúráján keresztül. A legrosszabb megoldás a haderőtől független nemzetőrség. Ez pénzt, humán erőforrást von el az aktív komponenstől, önálló infrastruktúrát igényel, az eddig megvalósult szervezetek pártpolitikai függetlensége is megkérdőjelezhető.

A magyar haderőnek ma nem a tartalékosok problémája a legnagyobb gondja, de ha a haderő strukturális torzulásainak kiküszöbölésén gondolkodunk, akkor látnunk kell, hogy egy modern haderőn belül is meg kell teremteni az aktív és tartalékos komponens egyensúlyát, meg kell teremteni a tartalékos komponens létrehozásának és folyamatos fenntartásának feltételeit. A profi haderő automatikusan termeli profi tartalékosait. Akit a lőpor füstje megcsapott, az élete végéig elvár valamilyen kötődést, törődést, gondoskodást a hadseregtől. Kár lenne elengedni a kezüket, kihasználatlanul hagyni kötődésüket.

 

 

Területvédelem?

Úgy tűnik, hogy akik eddig a nemzetőrségről nyilatkoztak – és a kormányhatározat-tervezet is ezt sugallja –, azok a nemzetőrségen a tartalékos komponensek közül főleg a területvédelmi csapatokra gondoltak, nem a teljes tartalékos komponensre. A területvédelmi erők kifejezés vélhetően jelenleg is félreértésen alapszik, ugyanis a területvédelmi ezredek szervezetében eddig sem volt egyetlen harcra szervezett alegység, a területvédelmi ezredek korlátozott hátországvédelmi képességekkel rendelkeztek. Területvédelmi funkcióra szervezték például az osztrák territoriális erőket a ‘70-es, ‘80-as években, alkalmazásukat a nagy mélységű biztosítási övben az osztrák haderő mozgékony erőivel történő együttműködésben tervezték. Ezek a csapatok szállták volna meg az erődrendszereket, valamint halogató védelmi harctevékenységet folytattak volna a biztosítási övben.

A Magyar Honvédségben területvédelminek nevezett ezredek ilyen feladatra teljesen alkalmatlanok voltak, szervezetük egyértelműen hátországvédelmi funkciókra tette őket alkalmassá: fontosabb objektumok őrzése, tömegpusztító fegyverek csapásai következményeinek felderítése, részvétel a következmények felszámolásában, hátországi közlekedés biztosítása, ellenőrző-áteresztő pontok működtetése, harc az ellenséges diverziós csoportok és légideszantok ellen stb.

Területvédelmi funkcióra a honvédelmi dandárok voltak szervezve. A honvédelmi dandárokat még a „körkörös védelem” koncepciójának idején hozták létre. A koncepció hamar megbukott a honvédelmi dandárokkal együtt. Nem értem, hogy Kladek András most a teljes jogú NATO-tagságunk ötödik évében miért kívánja ezt az elavult koncepciót felmelegíteni cikke második részében. Ma egy nemzeti haderő alkalmasságát és hatékonyságát az dönti el, hogy képes-e partnerként részt venni az „új világméretű rendetlenség”-nek nevezett problémakör kezelésének katonai biztosításában a NATO vagy az EU katonai szervezete keretében. A nemzetőrségben nem indokolt területvédelmi erőket szervezni, a mögöttes harcterület védelme a manőver-erők feladata a NATO-ban Ha azt mondjuk, hogy a nemzetőrség a teljes tartalékos komponensnek csak egy szeletével kíván foglalkozni, kidekorálva hagyományőrző huszárokkal és extrém sportolókkal (hátrafelé nyilazó lovasok stb.), akkor felejtsük el, nincs szoros összefüggésben a fő feladattal, még akadályozhatja is a fő feladat végrehajtását. Ha az amerikai példát követjük, és azt mondjuk, hogy katona vagy az aktív, vagy a tartalékos komponensben van, ami megegyezik a Nemzeti Gárdával és a Tartalék Erőkkel, akkor már megnövekszik a nemzetőrséggel való foglalkozás jelentősége.

Milyen hagyományt szolgáljon a nemzetőrség? Azt hiszem, ha létrehozunk egy szervezetet, akkor az egységesen a teljes tartalékos állománnyal való foglalkozást vállalja magára, ne legyen egy „új fegyveres testület”, hanem a Magyar Honvédség szerves része, amely áll a békében feltöltött aktív komponensből, az aktív komponenshez elengedhetetlenül szükséges tartalékos komponensből, amit amerikai (francia) mintára nemzetőrségnek hívnak. Nem tévedés, amerikai mintára. Ha ugyanis 1848-ból, 1956-ból próbáljuk a nemzetőrség gyökereit eredeztetni, akkor fennáll a veszélye, hogy egy-két csapdába belelépünk. A milic rendszerű haderő minden teoretikusnál – Lenintől Moltkéig – a tömeghadseregek része, azok kiegészítője, a reguláris haderőnél jelentősen rosszabbul felszerelt, alacsonyabb kiképzettségi szintű és csak korlátozott feladatokra vethető be. Most, amikor az egész világ a mennyiségről a minőségre kíván áttérni a hadügyben, mi a nemzetőrség trójai falovával kívánjuk visszalopni a tömeghadsereg koncepcióját? Ha az 1848-as, vagy az 1956-os hagyományokhoz kívánunk visszatérni, akkor nem találunk adekvát választ a modern kor kihívásaira. Mindkét forradalomra jellemző, hogy az előtte fennálló rend és annak hatalmi szervezetei felbomlottak, rendvédelmi funkciójukat nem voltak képesek teljesíteni. E hiány pótlására született mindkét esetben a nemzetőrség. Az is igaz, hogy miután megszervezték és valamilyen módon felfegyverezték ezeket az erőket, a forradalmak vívmányai veszélybe kerülése esetén felvetődött ezeknek az egységeknek hadi alkalmazásba vétele, de nem ez volt az elsődleges szervezési cél egyik esetben sem. A hagyományos nemzetőri feladatokhoz talán a mai polgárőrség funkciója áll legközelebb, és igen távol van egy modern haderő tartalékos komponense rendeltetésétől.

Fogadó Nemzeti Támogatás

Azokat a fogalmakat, amelyeket a Varsói Szerződésben területvédelemnek és hátországvédelemnek neveztünk, a NATO nem használja. A VSZ fogalmainak tartalmát legjobban a NATO Fogadó Nemzeti Támogatás közelíti meg, de közel sem azonos azzal. Milyen szerepe lehet a nemzetőrségnek a Fogadó Nemzeti Támogatásban?A Fogadó Nemzeti Támogatás feladataira bűn lenne az aktív komponens katonáit pazarolni. A nemzetőrség jelentős szerepet vállalhat a NATO Fogadó Nemzeti Támogatás (Host Nationale Support, HNS) előkészítésében és megvalósításában. A Fogadó Nemzeti Támogatás képességtervező katalógusát a vezérkarnak kell összeállítania, ebben jelentős szerepet kell szánni a nemzetőrség e célból megalakított egységeinek, alegységeinek. Elemeit, a részterveket már békében elő kell készíteni. Ez hadműveleti feladat, de a végrehajtás jelentős része a nemzetőrség alegységeire hárul. A repülőterek előkészítése a szövetséges gépek fogadására elsőrendű fontosságú hadműveleti feladat. A karbantartó szolgáltatás, a raktározás, a biztonsági létesítmények üzemeltetése, a műszaki mentés, a repülőtér helyreállítása már lehet a nemzetőrség feladata. A kihelyezett lőszerbázisok üzemeltetése hadműveleti feladat, de minősített esetben a lőszerek lépcsőzése a lőszerellátó, lőszerátrakó-pontokra már lehet a nemzetőrség támogató alegységének feladata. Polgári munkaerő szervezését és irányítását is el tudja végezni a nemzetőrség. A távközlés békerendszerről hadi működésre történő átállításában is jelentős szerepet lehet szánni a nemzetőrségnek. A nemzetőrség feladata lehet a szövetséges csapatok mozgásbiztosítása az alábbi elemekkel:

- szállító szolgálat;

- forgalomszabályzó,

-checkpoint rendszer;

- vasút, út kárelhárító rendszere;

- konténerterminálok.

A teljes polgári üzemanyag-ellátó rendszert minősített esetben katonai fennhatóság alá kell helyezni, és arra kell törekedni, hogy a szövetséges csapatok üzemanyag-ellátása ezen a rendszeren keresztül valósuljon meg a nemzetőrség fennhatósága alatt. A jármű-, munkagépeket javító-, karbantartó kapacitásokat szintén a nemzetőrségnek kell alárendelni és a szövetséges csapatoknak is rendelkezésükre kell bocsátani, beleértve a karbantartást, mentést, javítást. Az egészségügyi kapacitásokat szintén a nemzetőrség fennhatósága alá kell helyezni, a magyar és a szövetséges hadműveleti csapatok egészségügyi támogatását ezeken a szervezeteken keresztül kell megvalósítani a csapat-egészségügyi tagozatokhoz kapcsolódva. Rendelkezésre kell bocsátani a felhasználható létesítményeket, egészségügyi személyzetet, a betegszállítási kapacitásokat a vészhelyzeti evakuáláshoz, a közlekedési vállalatok szállító kapacitását. Az írott és elektronikus médiát a fennhatósága alá kell vonni, beleértve a szerkesztőségeket, a helyi rádió- és tv-rendszereket, kábeltelevíziós szolgáltatókat. Ezek őrzése, védelme, a sajtótevékenység szervezése szintén a nemzetőrség feladata lehet együttműködésben a saját és szövetséges haderők parancsnokságaival. A hadifogolyügyeket, a halottak kegyeleti ellátásának terhét szintén a nemzetőrség veheti le a hadműveleti csapatok válláról. Az általános ellátás és kiszolgálás területén az élelmiszer-ellátó raktárak és szállítmányok őrzését, az ivóvízellátást, a mosodák és fürdők működtetését, a pihentető- és rehabilitációs létesítmények őrzését, működtetését a nemzetőrségnek kell magára vállalnia. Ha a csapatok elvonultak a hadműveleti területre, akkor a nemzetőrségnek kell átvennie a központi és helyőrségi gyakorlóterek működtetését a saját és szövetséges hadműveleti csapatok gyakorlásának, ellenőrzésének, esetleges harcászati főpróbájának végrehajtása céljából. A nemzetőrségnek kell biztosítania a hadműveleti terület közvetlen közelében levő ideiglenes lőterek üzemeltetését. A Fogadó Nemzeti Támogatás végrehajtása nem különül el a saját csapatok támogatásától. A hadműveleti csapatok szövetséges művelet végrehajtása során lehetnek magyar vagy NATO-parancsnokság fennhatósága alatt. A támogatás prioritásait minden esetben a hadműveletet vezénylő parancsnok határozza meg. A támogató csapatok feladatait a fogadó nemzeti támogatásról szóló egyezményben rögzítik. Az egyezmény tartalmazhat olyan előírásokat, hogy a nemzetőrség bizonyos területen vagy az egész országban, részben vagy egészben a hadműveleti parancsnokság alárendeltségébe kerül. Ez a parancsnokság pedig lehet nemzeti vagy szövetségi.

Itt kell felvetni azt a kérdést, hogy szánjunk-e a nemzetőrségnek úgynevezett mögöttes műveleti (Rear Operations) feladatokat? A NATO-utasítások a mögöttes műveletek felelősségét a manővererők parancsnokának hatáskörébe utalják, saját erőiből kell tartalékolnia vagy átcsoportosítania erőket a mögöttes műveletek végrehajtására. Azt hiszem, nem lenne indokunk ennek az elvnek a megváltoztatására. A gyengén felfegyverzett, esetleg fegyver nélküli szolgáltatást végző nemzetőr amúgy sem lenne méltó ellenfele a mögöttes harcterületre kidobott vagy behatolt ellenséges manővererőnek. A mögöttes területeken tevékenykedő nemzetőr alegységeknek és egységeknek támogató, ellátó, kiszolgáló feladataik vannak, joggal várják el, hogy védelmükről a manővererők gondoskodjanak. A nemzeti fogadó támogatásban részt vevő erőknek csak egy része a nemzetőrség, a nemzetőr részlegeknek legalább ugyanolyan létszámú civil személyzetet kell mozgatniuk, mint a saját létszámuk. Azért, hogy egy üzemanyagkút részt vegyen a csapatok üzemanyag-ellátásában, a kútkezelő személyzetet nem kell bevonultatni, elegendő az, ha ott a vezető a nemzetőrség tagja, vagy ha ez nem biztosított, akkor a nemzetőrség tagját oda kell küldeni, aki képes minősített esetben a katonai érdekek képviseletére. Ugyanez vonatkozik a repülőterekre, kórházakra, raktárakra, rekreációs intézményekre. Az ilyen hatalmi viszonyok kialakításának természetesen meg kell teremteni a törvényi feltételeit. A törvényi feltételeket úgy kell kialakítani, hogy a helyzet eszkalálódásának függvényében el lehessen jutni az enyhe befolyásolástól a hatalom korlátlan átvételéig. Nem fordulhat elő az, amire az árvízvédelemnél volt példa, hogy a műveleti irányítók evakuálási parancsát a lakosság nem hajtotta végre. A nemzetőrségnek feladatai ellátása során szorosan együtt kell működnie a katasztrófaelhárító parancsnokságokkal. Az együttműködés kereteit annak a manővererő-parancsnokságnak kell meghatároznia, amelyek a felelősségi zónájában működnek a nemzetőrség és a katasztrófa elhárítás egységei, alegységei. A délszláv válság kezelése kapcsán elég sok konfliktust okozott a felelősségek tisztázása a közreműködő katonai csapatok, határőr-alegységek, rendőri szervek, polgári védelmi parancsnokságok között. A NATO-előírások egyértelműek, ha kijelölték a katonának a felelősségi és érdekeltségi körzetének a határait, akkor az adott szintű katonai parancsnok ott korlátlan hatalommal bíró autoritás, nem befolyásolhatja tevékenységét a helyi védelmi bizottság, viszonylati parancsnokság stb. Így a nemzetőrség egységei, alegységei a hadműveleti területen egyértelműen a megfelelő szintű magyar vagy szövetséges parancsnokság alárendeltségébe kerülnek. Háborúban a manővererők parancsnoka a nemzetőr szervezeteken keresztül tartja a kapcsolatot a helyi közigazgatási, gazdasági, egészségügyi, média- stb. intézményekkel. Hogy ez a kapcsolattartás eredményes legyen, a nemzetőr egységeknek, alegységeknek pontosan kell ismerniük az adott terület támogatásra igénybe vehető erőforrásait, békében felügyelni kell az erőforrásokban beállt változásokat. A nemzetőrségtől tehát az is elvárható, hogy helyismeretével is segítse az ország más részéből vagy külföldről érkezett manővererők parancsnokát, annak törzsét.

A helyhez kötött nemzetőr egységeknek, alegységeknek a készenlétet egészen rövid időben kell meghatározni (minuteman), mivel néhány óra alatt elérheti a megalakulási helyét, a technikai eszközei jelentős részét nem kell üzemkész helyzetbe hozni, csak folytatni azok üzemeltetését (földmunkagépek, szállítóeszközök, üzemanyag kutak, egészségügyi intézmények stb.), így a legtöbb szakalegység órákon belül üzemképes, „hadra fogható” lehet. Ebből következik, hogy a készenlétet nem kell megelőznie összekovácsolási gyakorlatoknak. A készenlét ellenőrzése abból áll, hogy a szakterületek összehasonlítják a tervekben leírt állapotokat a valós állapotokkal. Tisztázzák az információs rendszert, felveszik a kapcsolatot az együttműködő szervezetekkel. Tisztázzák, hogy kinek a felelősségi övezetében tevékenykednek és az általános, tervezett támogatási feladatok közül melyek azok, amelyeket a támogatott parancsnokság igényel egy-egy támogatási területből, milyen részt vállalnak a támogatott manővererő harci ellátó-támogató egységei, alegységei és mit várnak a nemzetőrségi támogatástól.

Milyen feladatai legyenek a nemzetőrségnek békében?

A nemzetőrség tagjainak szorosan kell kötődniük anyaalakulatukhoz. A kiképzési feladatokon kívül az alakulat ünnepeire meg kell hívni a tartalékosokat. A tartalékos családját is valamilyen módon a hadsereghez kell kötni. Gyerekeik köréből kell toborozni az önkéntes haderő utánpótlását, feleségük elhelyezkedését azzal lehet segíteni, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői állomány feltöltésekor előnyben kell részesíteni őket. Az informális baráti kapcsolatokat is erősíteni kell közös klub használatával, sporttevékenységgel, vallási rendezvényeken történő közös részvétellel. Ki kell alakítani helyi szinten, a helyőrségen belül, hogy az aktív állomány, a tartalékosok, a nyugdíjas állomány és családtagjaik egy nagy családnak érezzék magukat. Az aktív állomány tudja segíteni a tartalékosokat, de ez fordítva is igaz, hiszen a tartalékos helyi politikai, a gazdasági, oktatási területen komoly pozíciókat érhet el, így valószínűleg neki lesz nagyobb esélye segíteni a katonákat. Gondoljunk arra, hogy mennyivel jobb a honvédség szempontjából például egy olyan parlamenti képviselő, aki a hadseregben viszonylag magas beosztást ért el, belülről ismeri a problémáit, a helyi alakulattal havi rendszerességgel élő a kapcsolata, mint az a honatya, aki még mindig egyetemi előfelvételisként elszenvedett vélt vagy valós sérelmeit dédelgeti, látóköre a hadügyben sorkatonai látókör, de bent ül a honvédelmi bizottságban.

A nemzetőrség már békében kialakítja a hadműveleti csapatokat támogató képességét. A megalakult szervezetek évente egyszer gyakorolják feladataik végrehajtását. A támogató funkciók között van olyan, amelynek igénybevételére békében is sor kerülhet:

- katasztrófa elhárítás, ha az meghaladja a békében élő katasztrófaelhárító erők kapacitását (árvíz, földrengés, tűzvész stb.);

- a forgalomszabályzó, őrző, védő funkciókra igénybe lehet venni a nemzetőrséget is olyan nagyméretű rendezvényeknél, mint amilyen például a pápalátogatás volt;

Az ilyen rendezvényeket az éves vagy középtávú tervekben szerepeltetni lehet, és el lehet számolni az éves gyakorlat gyanánt és viszont, ha a körülmények arra kényszerítik a nemzetőrséget, hogy kora tavasszal nagy létszámmal árvízvédelmi tevékenységben vegyen részt, akkor a nyár elejére tervezett gyakorlatot nyugodtan el lehet hagyni. A fenti igénybevétel során természetesen fizetni kell a tartalékosokat. Nagy visszatetszést keltett a katonák körében az, hogy ugyanazon a tiszai árvízen a vízügyesek emelt bérért dolgoztak, a honvédség pedig még a túlmunkadíjakat is csak többszöri nekifutásra tudta rendezni. A nemzetőrség támogathatja a pályára irányító tevékenységet, a honvédelmi jellegű sportokat. Az extrém sportoknak most nagy a divatja, az a jó, ha ezek társadalmi szervezetként kötöttségektől mentesen működnek. Nem értek egyet olyan törekvésekkel, amely a volt MHSZ-t sírja vissza valamely burkolt formában. Az MHSZ bürokratikus szervezet volt, menedékhelye a volt bukott katonáknak, meglehetősen pazarló gazdálkodással. A sportot pályázati úton támogatnám, nem nagyobb összegben, mint amennyit az illető szervezet önerőből létrehozott. A pályázatokat elbíráló kuratóriumokba sem engednék be katonákat, a szervezetek országos szövetségére bíznám a támogatás elosztását. A pályára irányítást véletlenül sem úgy képzelem, hogy visszahoznánk a leventeképzést, a középiskolás diákokat rendelettel kényszerítve arra, hogy a szünidejében katonai képzésen vegyen részt. Ha szerveznék is az érdeklődők számára nyári táborokat, akkor azt a legszigorúbb önkéntes alapon tenném. Ez szinkronban van az önkéntes haderő gondolatával. A nemzetőrség azért sem lehet önálló fegyveres erő, mert akkor úgy járunk, mint a Munkásőrséggel. Legjobb tartalékosaink a Munkásőrségbe menekültek, így fel voltak mentve a hadi szolgálat alól. Ahogy a hadműveleti csapatok politikamentességéért mindent megteszünk, ugyanúgy fokozottan kell figyelni arra, hogy a honvédség tartalékos összetevője, a nemzetőrség is távol tartsa magát mindenféle politikai befolyástól úgy helyi, mint országos szinten. A nemzetőrség zubbonya arra sem lehet alkalmas, hogy eltakarja az alatta hordott fekete vagy barna ingeket. Nehogy a nemzetőrség Munkásőrség legyen fordított előjellel. Veszélyes lenne az ilyen szedett-vedett ma még létező szabadcsapatok kardját gépkarabélyra cserélni.

A csapatoknak jelenleg nagy gondjuk, hogy a békeállományból hiányoznak a békefenntartó feladatra külföldre vezényelt katonák. A jelenlegi helyzeten két irányban kellene változtatni. A törvényi módosításokkal, a professzionális haderőre történő áttéréssel el kellene érni, hogy az aktív állományból szervezetszerű alegységek és támogatóik legyenek vezényelhetők a század, zászlóalj vagy magasabb létszámigényű békekikényszerítő vagy békefenntartó feladatokra. A másik törekvésünk pedig az kellene legyen, hogy a kisebb, huzamos idejű feladatokra a tartalékos állomány menjen a nemzetőrségből. Ha majd megalakultak tartalékos alegységeink, akkor el lehetne gondolkodni azon, hogyan lehetne nemzetőr alegységet is bevonni egy békekikényszerítő vagy békefenntartó feladatra, ahogy az amerikaiak is bevonták a Nemzeti Gárdát az Öböl-háború feladatainak megoldásába, vagy a boszniai „Eagle” kötelékbe és jelenleg is jelentős tartalékos erők vesznek részt az iraki és afganisztáni kötelékekben.

Az aktív állományban folyó verseny, a „felfelé vagy kifelé” elv működtetése normális viszonyok között kizárja, hogy valaki, aki már egyszer kikerült az aktív állományból, visszakerüljön néhány minősített eset kivételével. A nemzetőrség tagjait meg kell hogy illessék mindazon kedvezmények, amelyeket az aktív állomány élvez, csekély korlátozással egészségügyi, rekreációs intézmények használata, kulturális szolgáltatások igénybevétele, tudományos intézmények munkájában történő aktív részvétel lehetősége. A nemzetőrség egyik funkciója alapján kapocs, híd legyen a lakosság és a hadsereg között. Ezt a szerepet eddig a sorkatonák töltötték be. Azok az információk, amelyeket a sorkatonák közvetítettek a civil lakosság felé, nem sokat javítottak a haderő presztízsén. Az a tartalékos, aki huzamos időn át szolgált az aktív állományban és nem haraggal vált el tőlünk, netán a civil életben magas beosztásba jutott, képes arra, hogy a haderőről pozitív képet fessen akár a nyilvánosság előtt, akár szűk baráti körben. A pozitív véleményre még nagyobb az esély akkor, ha ezt a tartalékosunkban rendszeresen megerősítjük a kiképzési feladatok során.

Néhány gondolat az együttműködő szervezetekről.

A nemzetőrségnek nem lenne szabad békében magára vállalnia katasztrófavédelmi, rendvédelmi feladatokat. Minősített esetben is arra kellene csupán törekednie, hogy ezek a szervezetek rajtuk keresztül kerüljenek a hadműveleti csapatok alárendeltségébe azokban a körzetekben, ahol kijelölték egy manővererő felelősségi és érdekeltségi zónáját. A hadműveletekben nem érintett területeken a hátországvédelmi és nemzeti fogadó támogatási feladatok végrehajtása során a nemzetőrség csak a szükséges mértékben integrálja magába a katasztrófa elhárítási és rendvédelmi erőket. Nem értek egyet azzal, hogy a nemzetőrség katonai szakelőképzést folytasson. Profi haderő profi tartalékosa csak az lehet, akit ez a professzionális haderő képzett ki a NATO-alkalmazási elveknek megfelelően. A fogadó nemzeti támogatás feladatait is csak az a tartalékos tudja eredményesen megoldani, aki tisztában van a NATO alkalmazási elveivel. A Bundeswehr tartalékos szövetségének sem lehet tagja az NDK Nemzeti Néphadseregének volt tagja, csak az, akit a Bundeswehr átvett, eredményesen átképzett, így mi sem számolhatunk azokkal a tartalékosokkal, akiket a Varsói Szerződés alkalmazási elvei szerint készítettek fel. A katonai képzés kezdete a kiképzőközpontban folytatott alapkiképzés minden katona számára. A gépjárművezető-képzés a világ jobbik felén a középiskola feladata. Ejtőernyőzést, búvárkodást, rádióamatőrködést az extrém sportok közé kell sorolni és különösebb befolyásolási igény nélkül kell támogatni. Ha a rendvédelmi szervek teljesítőképességét meghaladó kutatási feladatra kerül sor, elképzelhető, hogy békében is igénybe kell venni a honvédség aktív és tartalékos állományát egyaránt (pl. eltévedt kisgyerek felkutatása). Válságkezelés során a helyzet eszkalációjának függvényében kell a nemzetőrség állományát is mozgósítani. Teljes mértékben egyetértek Szenes Zoltán azon koncepciójával, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely integrálja a békeidőszakban folytatott tevékenységek során a védelmi és rendvédelmi szervek erőfeszítéseit, minősített esetekre történő felkészülésüket.

Összegezve

Az általam leírtak összegzett következtetése, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak először helyre kellene állítania a haderő aktív komponensének struktúráját (állományarányok, rendfokozati piramis stb.), működésbe kellene hozni a „felfelé vagy kifelé” humánerőforrás-gazdálkodási elvet. Az így keletkező tartalékosokat egységes szervezetbe kellene integrálni két lehetséges változatban: nemzetőrségként teljes egészében a honvédség alárendeltségében, elsősorban katonai rendeltetéssel, de számos olyan békefunkcióval, amelynek teljesítése nagyban hasonlít a civil szervezetek működéséhez. A másik lehetőség a német minta, ekkor a HM által erősen támogatott és felügyelt civil szerveződés keretein belül oldja meg a teljes tartalékos komponenssel történő foglalkozást. Ebben az esetben ki kell dolgozni a civil szervezet és az aktív haderő közötti könnyű átjárás törvényi feltételeit. Ha a katonai és politikai vezetés az első változat mellett dönt, akkor nincs szükség semmiféle civil szervezetre. Ha a második változat mellett, akkor be kell látnia, hogy egy civil szervezet is képes a teljes tartalékos komponens kezelésére, jelentős anyagi, erkölcsi, kiképzési, haditechnikai támogatás mellett. Két dolgot nem lehet tenni: lemondani a tartalékos komponens létéről, vagy több kézbe adni a tartalékos állománnyal történő foglalkozás felelősségét. Így jutottunk el a mottó kettes pontjához. Ebben a dologban Kladek Andrásnak van igaza. A MATASZ-nak egyetlen esélye van a túlélésre, ha stratégiai koncepciójába beveszi azt, hogy a teljes tartalékos komponenssel kíván foglalkozni a német tartalékos szövetség mintájára, és át akar alakulni mielőbb nemzetőrséggé.

Kovács Gyula nyugállományú alezredes (2006 január)

Honvédelem és biztonságpolitika

0


„Magyarország területi integritása ellen a belátható időn belül reális veszély nem prognosztizálható.”-szerepelt Juhász Ferenc programjában. Ennek ellentmondani látszanak napjaink ukrajnai eseményei. A kétpólusú szembenállás felbomlását követően az önálló területvédelmi képességek fenntartását a nemzetek zöme indokolatlannak tartja, a biztonságot a szövetségi együttműködés garantálja. (Svájc ragaszkodik az önálló védelmi képességhez, fenn is tart egy 225 ezer fős haderőt, melynek 94 %-a tartalékos.)
Az „új világméretű rendetlenség” (túlnépesedés, ökológiai válság, vallási-etnikai konfliktusok, migráció, nemzetközi terrorizmus, stb.) globális megoldásokat követel. A gondolkozz globálisan és cselekedj lokálisan szlogen érvényét veszítette, az ilyen kis államok részére is, mint Magyarország érvénybe lépett a gondolkodj globálisan és cselekedj globálisan kényszere. A felsorolt problémák megoldásainak nagy része nem nélkülözheti a katonai erő alkalmazását. Magyarország a mindenoldalú biztonságát azzal tudja szavatolni, ha ebben a harcban partnerként és nem szegény rokonként, vonakodó szövetségesként, netán a konfliktusok forrásaként vesz részt.
Magyarországot a Moszkva gyámsága alatt eltöltött 45 év cselekvőképességet kizáró gondnokság alkalmatlanná tette arra, hogy a kétpólusú világ megszűnését követő radikális biztonságpolitikai változásokra adekvát módon reagáljon. Magyarország nem élt a NATO által közvetlenül a rendszerváltást követően felajánlott segítséggel, nem kezdte meg azonnal az áttérést az angolszász katonai kultúrára. Magyarországot 1999-ben a délszláv háború kezelésének igénye által kikényszerített NATO bővítés készületlenül érte.
A haderő az 1980-as évektől finanszírozási gondokkal küzdött, ezen nem változtatott a rendszerváltás. Az egymást követő honvédelmi miniszterek valójában felszámoló biztosi funkciót töltöttek be. Egyetlen objektívan mérhető „eredményt” tudnak felmutatni: a folyamatosan csökkenő létszámot. A politikusok mindig a katonai felső vezetésre bízták a létszámcsökkentést, azok mindig a csapatok létszámát csökkentették, ennek következtében szerkezeti torzulások egymásból eredő láncolata alakult ki:
•    ma magasabb a létszáma a vezető szerveknek és háttérintézményeiknek, mint a végrehajtóknak. A 26 ezer fős haderőből 12 ezer tartozik a központi szervekhez. a 14 ezer fős végrehajtóknak a fele hiányzik. A HM költségvetésén élősködnek HM tulajdonú Zrt-k, Kht-k 8 ezer fővel. Összegezve 20:7 az arány a végrehajtók rovására.
•    egy tisztre nagyjából egy altiszt, egy szerződéses és egy közalkalmazott jut, felborult a rendfokozati piramis (a folyamatosan növekedő béke hiányok miatt beszéljünk inkább fél szerződésesről)
•    a fentiek miatt a HM költségvetésében a bérköltségek és dologi kiadások dominálnak, mára négy százalékra redukálódott a beszerzések, fejlesztések aránya
•    a VSZ-ből örökölt rozsdásodó vasak üzemben tartására sincs pénz, azok hadrafoghatósága közelít a nullához
•    az esztelen létszámcsökkentések következtében felbomlott a haderő hadrendi szerkezete, a bevethető csapatok mögött nincs kellő mennyiségű tüzér, műszaki, ellátó stb. támogatás
•    a hadkötelezettség felfüggesztésével egy időben felszámolták a tartalékos rendszert, értékesítették, kohóba küldték, vagy hagyták elrohadni azokat a technikai eszközöket, amelyekkel a tartalékosokat lehetett volna felszerelni. A jelenlegi kormány 45-65 éves magas rendfokozatú „önkéntes” tartalékosokból humán inkurrencia raktárt hoz létre
Az egymással rivalizáló pártok közt nem alakult ki konszenzus a védelmi ügyekkel kapcsolatban, a pártok a védelmi képességek rovására folytattak politikai kampányt, lásd radar telepítés. Nincs szinkron a pártok között a missziós feladatok és a hazai védelmi képességek összhangja megteremtésének kérdésében sem. Az ellenzékben lévő párt olyan hazai védelmi képességeket kért számon a kormányon, amelyet kb. százezer fős jól felszerelt haderővel lehetne megvalósítani, majd hatalomra kerülve három év alatt 42 %-al csökkentette a védelmi kiadásokat. Az egymást váltó kormányok a misszió sikerét kommunikálták, közben Irakba úgy küldték a szállító zászlóaljat, hogy kontingenst az amerikai haderő látta el a szükséges méretű kamionokkal és tankerekkel. Afganisztánba egyedül a magyar haderő ment páncélozatlan terepjárókkal, amikor az amerikaiak adtak megfelelő védőképességű járműveket, azok tornyába a kivont T55-ös tankokról kukázott üzemképtelen géppuskákat szerelték.
A haderő valódi reformját nem valamely veszély sürgeti, hanem az, hogy évtizedek óta évente több száz milliárd száll el a semmibe, a tarthatatlan állapotok konzerválására. A 25 év alatt elkövetett hibák sorozata nem korrigálható egy kormányzati ciklus alatt, ezért egy több kormányzati cikluson átívelő reformfolyamat végén látom megvalósulni azt a célkitűzést, hogy Magyarország kikászálódjon a „szegény rokon” és a „vonakodó szövetséges” szerepből.
Először fel kell számolni a strukturális torzulásokat:
•    a haderő létszámát a gazdaság eltartó képességéhez kell igazítani, vissza kell állítani az évi 300 milliárd feletti katonai költségvetést (kb. a GDP 1%-a). 300 milliárdból kb. 15 ezer fős sereg tartható fenn. Létre kell hozni a jelenlegi Összhaderőnemi Parancsnokság helyett Székesfehérvár központtal egy 10 ezer fős hadosztályt, mely magába foglalja a teljes szárazföldi haderőnemet. Veszprém központtal létre kell hozni egy légi-légvédelmi dandárt 3 ezer fővel. A honvédelmi minisztérium és háttérintézményei létszáma nem haladhatja meg a 2 ezer főt.
•     a béke létszámon belül 10 % tiszt, 30 % altiszt, 50 % szerződéses és 10 % közalkalmazott lehet.
•    vissza kell állítani a mértani haladvány szerint képzett rendfokozati piramist

(Radikális követelésnek tűnik a 10 ezer fős létszámcsökkentés. A Honvédkórházat ma is az OEP finanszírozza zömében, semmi nem indokolja, hogy a HM költségvetési szerveként szerepeljen 3800 fős létszámmal. A szigorúan vett háborús egészségügyi funkciókat a megalakítandó hadosztály egészségügyi zászlóaljára lehet testálni. Indokolatlan a Dunán hadihajókat fenntartani. A II. világháborús robbanószerekkel kapcsolatos feladatokat a katasztrófavédelemre kell testálni, a honvédség hazai és missziós tűzszerész feladatait a hadosztály műszaki zászlóaljába szervezett tűzszerész alegység is képes ellátni. A példák folytathatók.)
A helyreállított humánstruktúrán belül be kell vezetni a „felfelé vagy kifelé” elven működő életpálya modellt. Meg kell teremteni a beosztások és rendfokozatok NATO előírások szerinti összhangját. Egy beosztásban kötelező 3 évet eltölteni, ezt követően pályázhat a jelölt magasabb rendfokozathoz kötött beosztásra. A pályázat a negyedik és ötödik év végén megismételhető, ha nem nyerte el a magasabb beosztást a harmadik kísérletre sem, ki kell lépnie a haderőből. Ez a fluktuáció teremti meg a jól képzett tartalékosokat őrvezetőtől a tábornokig. Ennek a rendszernek köszönhetően a tartalékosoknál is egészségesek lesznek az állományarányok és a rendfokozati piramis. A folyamatos beszerzések lehetővé teszik, hogy a tartalékosokat is modern, üzemképes eszközökkel lássuk el. A 10 ezer fős béke létszámú hadosztályt 16-18 ezer fős hadi létszámú hadosztályra csak 6-8 ezer tartalékos igénybevételével lehet feltölteni. A humán struktúra átalakítását az első kormányzati ciklus második évére be kell fejezni. A harmadik, negyedik évben egy-egy zászlóaljat lehet átfegyverezni. A második kormányzati ciklus alatt beszerezhető a szárazföldi hadosztály békelétszámának megfelelő fegyverzet. A harmadik négy év teszi lehetővé, hogy a háborús hadrendnek megfelelő mennyiségű fegyverzetet beszerezzük. A dandárok első zászlóaljait békében a háborús létszám legalább 90 %-ra kell feltölteni, hogy mozgósítás nélkül is bevethető legyen. A többi alegységnél megengedhető a 30-40 %-os feltöltöttség. Kerülni kell a teljesen tartalékosokból álló alegységek létrehozását. Szakítani kell az eddigi gyakorlattal, hogy több hetes kiképzéssel készítik fel a teljesen tartalékos alegységeket. A béke állomány éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatára kell ráhívni a tartalékosokat, így minden tartalékos mellé jut az aktív állományból egy-egy „mentor”. A felkészítés így hatékonyabb és a 2-3 napos kiképzés nem vonja el a tartalékost hosszú időre a civil tevékenységétől.

Az egészséges humán struktúrával bíró haderő versenyképes illetményt tud adni tagjainak évi 100 milliárd bérköltségből. 80-100 milliárd a dologi kiadásokra fordítva lehetővé teszi a meglévő haditechnikai eszközök és infrastruktúra fenntartható üzemeltetését. Évi 100-120 milliárd fejlesztési kiadás lehetővé teszi a haderő NATO kompatibilis haditechnikai eszközökkel történő folyamatos átfegyverzését. Az átfegyverzést nem az eddigi metódus szerint kell folytatni, hogy van külön gépjármű beszerzési program, külön rádió beszerzési program stb. Az anyagi lehetőségek függvényében egy-egy alegységet (gl.z., tü.o) kell kompletten felszerelni a lövész páncélostól a katona egyéni felszereléséig bezárólag olyan szinten, hogy az misszióba küldve minden vonatkozásban partnere lehessen a szövetséges csapatoknak. A zászlóaljak megalakítását követheti a dandár (ezred) szintű szervezetek létrehozása megteremtve a harcoló, harci támogató, harci kiszolgáló támogató erők egészséges arányát. A magyar védelmi ipar felszámolása következtében a kezdeti beszerzések csak importtal biztosíthatók. A magyar karbantartó kapacitások kifejlesztését követheti a részegységek beszállítói arányának növelése, majd a valódi gyártó kapacitások kifejlesztése.
Fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy 13 év NATO tagság után még mindig a 90-es évek elején eredeti orosz szabályzatokból ollózott „hazai” szabályzóink űberelik a NATO előírásokat. Az új, NATO kompatibilis alegységek létrehozásával egy időben meg kell teremteni a teljes összhangot a hazai szabályzók és a vonatkozó NATO szabványok között.

Meg kell újítani a honvédség kiképzési rendszerét. Minden katonának át kell esnie egy a katonát a teljesítő képessége határáig igénybe vevő 3 hónapos alapkiképzésen. Az altiszti, tiszti képzésre csak úgy juthat a jelölt, ha ezen az alapkiképzésen bizonyított. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a közismereti tárgyak oktatását követően a szakmai képzés a negyedik évben folyik. Ez felveti annak a más országokban bevált lehetőségét, hogy a tisztjelölteket diplomások közül toborozzuk. Ekkor elegendő egy éves tanfolyam az első beosztásra történő felkészítésre. A tiszt és altiszt képzésben fokozottabban ki kell használni a külföldi alapképzés és a továbbképzések lehetőségét a tudományos fokozatok megszerzéséig bezárólag.

A humánerőforrás biztosítása érdekében rendbe kell rakni a bérstruktúrát. Normális állományarányok és rendfokozati piramis esetén kb. 30 %-kal magasabb bért lehet adni az állománynak, azaz vissza lehet nyerni a honvédségi illetmények versenyképességét a munkaerő piacon. Tovább lehet emelni az illetményeket, ha fölszámolják a több mint 40 elemből álló bérpótlék rendszert, amely teljesen szétveri a hierarchiát követni szándékozó bérrendszert. Az illetményeket teljes egészében a rendfokozathoz kell kötni, fel kell számolni azt az állapotot, hogy bérköltségek 36 %-át az úgynevezett nem rendszeres juttatások teszik ki. Fel kell számolni a nyugdíj rendszer azon belső anomáliáit, amelynek következtében tábornok, tiszt, altiszt közel azonos nyugdíjjal lép ki a haderőből, ugyanakkor vissza kell állítani a már megszerzett jogokat.
Ha a három kormányzati ciklus alatt sikerült létrehozni egy modern, hazai védelmi és missziós feladatokra egyaránt alkalmas, a szövetségben partner haderőt, akkor lehet, ha igény van rá, a védelmi képességek fokozására gondolni, mely a tartalékos komponens arányának növelésével valósítható meg. 20 ezer leventéről vidám terveket forralni pótcselekvés, az évi GDP 0,1%os forrásbővülésből fakadó tényleges lehetőségeink elherdálása 2026-ig.

Kutyaszorítóban a honvédelmi miniszter

0

A honvédelmi miniszter közleményben válaszolt a szocialisták által írásban feltett kérdésekre.

"A lőszer mentesítési feladatok ellátásáról szóló - a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága által indított - nyílt közbeszerzési eljárást a Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft. nyerte el, ennek értelmében vele kötött a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szerződést. A teljes szerződés ár az I. ütem feladatai tekintetében bruttó 217 310 716 Ft, míg a II. ütem szempontjából bruttó 206 845 239 Ft. Fontos azonban kiemelni, hogy a Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft. feladata csak a robbanótestek felkutatására terjed ki, a hatástalanításra azonban nem, mert ez utóbbi feladat elvégzésére - a hatályos jogszabály erejénél fogva - csak a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) ezen komplex feladatrendszer végrehajtására jogosult tűzszerész alakulata.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel 2015. január 06-án kötött szolgáltatási szerződést. A szóban forgó szerződést a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója és az MH 1. HTHE parancsnoka írta alá, azt az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, mint a tűzszerész tevékenységet engedélyező szolgálati elöljáró záradékolta.  A statisztikai adatok tanulmányozása alapján az előtalálások, mintegy 10%-a éles robbanótest: 2013-ban 475 db, 2014-ben 123 db, 2015-ben 2692 db, 2016. I. félévben 1222 db robbanótest került hatástalanításra és megsemmisítésre."

A HM ebben a válaszban mindent bevallott. Elismerte azt. hogy csak 2015 január 15-től folyik érvényes szerződéssel a munka. 2013 szeptember 9-től 2014 március 3-ig a katonák életüket kockáztatva szerződés nélkül, térítésmentesen végezték a munkát (Htv. 36 paragrafus g) bekezdése alapján a honvédség feladatai közé tartozik a talált robbanószerek tűzszerészeti mentesítése és egyéb tűzszerészeti feladatok térítés ellenében történő végrehajtása.) Dr Hende Csabának vissza kell adni a jogi diplomáját, ha ő úgy értelmezte, hogy a naponta százával előtalált robbanótest, amit a Kft a helyi rendőrségen keresztül lejelentett a tűzszerész ügyeletre, arra nem a mondat második fele, a "térítés ellenében" vonatkozott. Hende tudtával feszített tempóban folyt a munka, hogy a KBSzT Kft elérje méltó bevételét. 2015 január 15-től már volt szerződés. A szerződéskötést követően viszont az ezredet olyan munkarendre kötelezték, amit békében semmi sem indokolhat. Htv. 1 paragrafus (4) bekezdése szerint, a honvédelmi kötelezettség teljesítése az érintetteknek békében nem okozhat aránytalan megterhelést vagy hátrányt. A balesetet követő sajtótájékoztatón a vezérkari főnök elmondta, hogy a katonák heti hét napban, hetes váltással végezték a munkájukat. Azt nem mondta, hogy napi hány órában, de a baleset maga is túlmunka időben következett be. A szerződésben a következő mondat van: "6.2. A Szolgáltató a szolgáltatás végrehajtásához három, esetenként négy mentesítő csoportot biztosít A mentesítő csoportok folyamatos - hétvégén és ünnepnapokon egyaránt teljesített - munkavégzés keretében, naponta 10 óra munkavégzéssel teljesítik a szolgáltatást, mely körülményt is figyelembe vettek a Felek a szolgáltatási díj megállapításánál."

A térítés mértéke az első ütemre (2015 január 15-től 2015 június 30-ig) 588,5MFt, a második ütemre (2015 június 30-tól 2016 május 31-ig) 566,7MFt, összesen 1155,2MFt. Ebből kiszámítható, hogy milyen mértékben követett el hűtlen kezelést Hende Csaba azzal hogy hagyta az ezredet ingyen dolgozni 2013 szeptember 9-től 2014 március 3-ig. Az ezred parancsnoka nyilatkozott, hogy a „papírok alapján” a katonák pihentek voltak, hiszen az előző héten is pihenő idejüket töltötték. Ezek szerint a pihenő időben a katona köteles úgy feltöltődni, hogy napi 10 óra munkával (az utazás és az ebédidő nem számított bele a 10 órába), a tűző napon a következő hét végén is üde és hamvas legyen.

"Fontos azonban kiemelni, hogy a Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft. feladata csak a robbanótestek felkutatására terjed ki." Később kiderül a nemzeti park és a Kft közötti szerződésből hogy volt bombázó lőtér európai uniós pénzeket is felhasználó tájrehabilitációs projektjeit elnyerő vállalkozás szakfelügyeletet gyakorolt a tűzszerészek munkája felett.

Úgy beszél mindenki az ezredről, mint félkarú óriásról, mintha az ezrednek nem lennének fémdetektorai, mintha az ezred nem lenne képes GPS helymeghatározásra, mintha az ezred nem lenne képes karókat letűzni a "fellelt" robbanótestek fölé. Mért nem az ezred a generálkivitelező?  Ki a csuda az a KBSzT Kft, hogy ő diktál HM-nek?

A hortobágyi bombázó lőtér tájrehabilitációja két ütemben folyik. Az alapkiírás szerint 1,9 milliárd forintba került volna, európai uniós fejlesztési pénzek és hazai költségvetési forrás felhasználásával. Ám a projekt költségvetése igencsak alultervezettnek bizonyult, hiszen még egy év sem telt el az indulás óta, és 2014-ben a kormány 3,4 milliárdra emelte a rá fordítandó összegét. A 3,4 milliárdból a projektgazda nemzeti park mindössze 11 százalékot szánt a legfontosabb, legbonyolultabb és legveszélyesebb munkálatokra, a tűzszerészeti mentesítésre.

Az üzlet lényege az volt, hogy tegyük gazdaggá egyrészt a KBSzT Kft-t. Másrészt tegyük gazdaggá azt a céget, amelyik a mentesítés után a talajmunkákat végzi. Harmadrészt leginkább tegyük gazdaggá, nagyon gazdaggá azt, aki a legelővé átalakított területet privatizálni fogja. A buli akkor jó, ha hülyére vesszük a figurát, és "véletlenül előtalált" robbanótesteknek minősítjük a bombákat, az ezred ingyen mentesít a Htv 36 paragrafus g alpontja első mondatrésze alapján alapján. Ez a verzió felháborodást keltett HM közeli cégeknél így a 2013 szeptember 9-én beindult játékot a miniszter 2014 március harmadikán kénytelen volt leállítani. 11 hónapig folyt az anyázás, majd a Hortobágyi Nemzeti Parknak és az ezrednek szóltak, hogy kössetek má' valami szerződést.

A miniszteri írásbeli válaszban benne van, hogy a KBSZT Kft nem áll semmiféle gazdasági, illetve jogi kapcsolatban a magyar honvédséggel, így annak nem fizet, illetve nem fizetett semmilyen anyagi jellegű juttatást, pénzösszeget. Újságírói kérdésre a Kft vezetője elismerően nyilatkozott a 100%-os HM tulajdonú HM EI Zrt-ről: „ megkerestük a Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-t, s azt közölték, velük a Magyar Honvédség tulajdonában álló, HM EI Zrt. áll alvállalkozói kapcsolatban – vagyis egy állami beruházásbeli megbízott magáncég a honvédség által birtokolt állami cégnek adott munkát. Ezzel kapcsolatban a cég megjegyezte: a HM EI Zrt. egykori honvédségi tűzszerészekből álló, műszaki felderítő csapata Magyarországon egyedülálló felszereléssel rendelkezik, megbízása ezért vált indokolttá.”

A balesettel kapcsolatban kézenfekvő feltételezés az, hogy a baleset a katonák túlterhelésének a következménye, a szocialisták erre is rákérdeztek, a miniszter rákényszerült a válaszra: "Az év első hat hónapjában 1,7 millió órát túlóráztak a Magyar Honvédségnél, a kifizetett túlórapénz összege majdnem 4,5 milliárd forint."

Ezek szerint 2647 Ft az egy órára jutó túlóradíj bruttó, ha ezt kb. 6000 fő teljesítette (ennyire becsülhető a 26 ezer fős honvédség végrehajtó állománya), akkor ez 283 túlóra/fő. Napi négy óránál nem lehet több a napi túlóra, akkor ez egy főre 71 túlórás nap fél év alatt. Normál viszonyok - 40 órás munkahét - a katona 6 hónap alatt 120 munkanapra kötelezett, tehát a végrehajtó állománynál több mint minden második munkanap túlórás volt.

Nézegetem a hortobágyi mentesítéssel kapcsolatos szerződéseket amelyeknek nyilvánosságra hozását a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság szocialista tagjai, Harangozó Tamás és Demeter Márta írásbeli kérdései kényszerítették ki. 2013 augusztusában köt szerződést a HNPI a KBSZT Kft-vel. A KBSZT Kft 2013 október 15-én köt szerződést a HM EI Zrt-vel aki a teljes feladat 24%-átalvállalja. Mindkét szerződésben van egy ilyen mondat: "Fontosnak tartjuk ismertetni, hogy az előtalált robbanószerkezetek elszállítása/megsemmisítése állami feladat, mely díjmentes". 2014 december 10-én a szerződésmódosítást a park igazgatósága és a Kft között azzal indokolják, hogy jogvita alakult ki a park és a honvédség között, mivel véleményük szerint ez nem közszolgálati feladat, ezt követően a tűzszerészek 2014 március 3 óta nem végeznek mentesítési munkát. Ennek ellenére a szerződésmódosítás végén csak ott van a díjmentességre vonatkozó mondat. A Kft és a HM EI Zrt között születik még egy szerződésmódosítás 2015 március 24-én (2015 január 15-től már szolgáltatási szerződéssel dolgozik az ezred) a díjmentességre vonatkozó mondatot még mindig tartalmazza a szerződésmódosítás Feladat-meghatározás című melléklete. Érdekes, hogy munkacsúcson milyen létszámmal számol a HM EI Zrt: 2 fő irányító, 4 fő munkavezető, 6 fő kutató műszerkezelő, 30 fő feltáró, 2 fő adminisztrátor (logisztikus), összesen 42 fő. Szerintem a Zrt talajkutató részlegében nincs ennyi ember. A honlapjukon köszönik az önkéntes tartalékosok segítségét. Szabályos az hogy a HM bevonultat ÖMT-t katonai feladatra, amit a Zrt-nél teljesít, úgy hogy a HM fizeti a tartalékost?

Összegezve: ha Hende Csaba 2013-ban nem próbál umbuldálni a Htv. 36. paragrafus g alpontjával, hanem ahogy a mondat második felében van, eleve térítéses szolgáltatásnak minősíti a feladatot, elmaradt volna az érdekcsoportok harca, az ezred kezdetektől fogva a HNPI-vel kötött szerződés alapján végezhette volna a munkát, a honvédség nem esett volna el milliárdos bevételtől, nem állt volna le a munka 2014 március 4 és 2015 január 15 között, 2016 május 30-as határidőre elkészült volna a munka a katonák túlterhelése nélkül, nem akadozott volna az úniós támogatások lehívása teljesítés hiányában.

Közben a honvédelmi miniszter és a vezérkar főnöke sajtótájékoztatót tartott a baleset kivizsgálásáról. Az eredmény az lett a mit vártunk: a bomba a hibás, magától felrobbant. Menjen mindenki a dolgára, nincs itt semmi látnivaló.

Van némi eltérés a VKF előadása és az általam megismert közvetlen információk között. " A tűzszerész raj talál 2 db 250kg-os bombát."

A szerződésekből egyértelműen kiderül, hogy a bombát a KBSZT Kft találja, kiássa a típus megállapításáig, visszatemeti gyeptégláig bezárólag, karóz, karóra ráírtja: OFAB 250, mélység 40cm, stb., GPS alapján digitális térképen rögzíti az előtalálási hely koordinátáit. 2015 előtt rohan Nádudvarra és a helyi rendőrségen keresztül a tűzszerész ügyeletre jelenti a tényállást. Ezért kapja a 424 millió forintot.

A VKF azt mondja egyik nap talál, másik nap felkészül konkrétan a 250kg-os bombák anyagismeretéből, harmadik nap mentesít a csapat.

Nekem az az információm, hogy péntekre kettő 250kg-os bomba volt betervezve, az egyikkel akadálymentesen végeztek munkagépes feltárás után, mehetett a markoló kanalába. A második a munkagépes feltárás után okozott némi csődületet, ilyet még nem láttak, tehát erre nem készülhettek előző nap. Innét ellentmondók a leírások. Az egyik szerint gyújtó kicsavarása nélkül kiemelték és elvitték valahová. Más információ szerint a gyújtó eltávolítása után még próbálták megszabadítani a töltettől is. Laparoszkópos tűzszerész technológia, hogy a ritkaság később bemutatható legyen.

"Kiszerelik a gyújtót, kiszerelik azokat az eszközöket amelyek előidézhetnek egy robbanást"

A stabilizátor szárnyat, vagy mit?

"El is szállítják ezt a bombát egy ideiglenes központi tárolóhelyre, majd megkezdik a bombának a megsemmisítését" "A bombában (ban?!) található olyan szerkezeti kötőelemeket melyeket ki kell szerelni és el kell távolítani a bomba megsemmisítése előtt végrehajtják."

A feltalálási helyen is távolítottak el elemeket, most itt a központban még tovább távolítanak? Mi marad a megsemmisítésre, mi maradt a robbanásra?

A VKF nem tűzszerész, de tüzér, így láthatott már gyújtót is meg gránátot is. Hogy hiheti el amiket mond?

A túlterhelés a béke létszámhiányokból is következik. A HM 2014-es költségvetés zárszámadásához fűzött fejezeti indoklásából azt lehet összegezni, hogy 5900 szerződéses beosztás van. Ennek több mint fele békehiány. A Magyar Honvédség toborzást szervez a közfoglalkoztatottak szerződéses katonai jogviszony-létesítési lehetősége érdekében. Fegyveres szolgálatra (a katona élet-halál ura a missziós feladatok végrehajtása során, sőt, maholnap a határ mentén is) nem lehet a munkaerő piac veszteseit toborozni. Az akció „sikerességét” jellemzi, hogy Baranyában 1. azaz egy közmunkás jelentkezett. A társadalom krémjét kellene toborozni, aki különb a többinél. (Ezt minden amerikai tengerészgyalogos tudja magáról, "túléltem a 6 hónapos felkészítés borzalmait") 5-10 évig a fiatal erejét kellene használni a haderőben, aztán az államigazgatásban, üzleti szférában, más fegyveres szervezeteknél a tartását, tapasztalatát, megbízhatóságát.

Dr. Simicskó Istvánnak nem kellene közösséget vállalnia elődje (elődjei) örökségével. Sem a nagy dolgokban, sem az apróságokban. Például Hende Csaba 2013-ban a várpalotai gyakorlótér területén egy üzemen kívül helyezett lőtértornyot az "oláhfaló" Maderspach Viktorról nevezett el. A gond az, hogy ezen a területen esély van román-magyar közös gyakorlat végrehajtására. Nem tudni román NATO szövetségeseink M.V. magyar értékelésétől függetlenül hogyan tolerálnák az "oláhfaló" névadót.

Az is megdöbbentő, hogy az a magyar miniszterelnök javasolja a közös európai haderő létrehozását, aki semmiféle valódi katonai képességet sem tud felajánlani a létrehozandó közös európai haderőbe.

 

Állítsátok meg Simicskó Istvánt!

0

Tudósítás Dr Simicskó István honvédelmi miniszter nyilatkozatáról: "Legfeljebb 23 ezer fő hivatásos katona mellett húszezer főnyi önkéntesben is gondolkodik a honvédelmi miniszter. Szerinte minden hazafias érzésű fiatalnak lehetőséget kellene adni, hogy egy hónapos alapkiképzésen vegyen részt, és azután ki-ki dönthetne, részt vesz-e a haza védelmében." Simicskó már a minisztersége előtt is kiállt a honvédség hivatásos és szerződéses állományának kiegészítése érdekében az önkéntes tartalékos rendszer területi alapon történő továbbfejlesztése mellett – emlékeztet a cikk.

Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról folytatott hat párti egyeztető tárgyalásokon már 1998-ban felmerült a FIDESZ-MPP javaslatára az, hogy „meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit, feltételeit”

Már az indulás is hibás volt, hiszen a Magyar Honvédség alárendeltségében akkor még meglevő „területvédelmi” ezredek valójában hátországvédelmi funkcióra voltak szervezve. Feladatuk volt különböző okoknál fogva fontosnak minősített objektumok őrzése, ellenséges csapások következményeinek felmérése, azok elhárításában való részvétel. Ezek a csapatok nem voltak alkalmasak harci műveletek végrehajtására, az ellenség erőinek harcban történő megsemmisítésére. Tehát hibás a „területvédelmi” elnevezés. A rendszerváltás után sebtében létrehozott honvédelmi dandároknak lett volna területvédelmi feladatuk, de azokat a létrehozásuk után nem sokkal felszámolták.

A Simicskó-Vidoven féle 2000. szeptember 8.-i dátumú országgyűlési határozati javaslat 1. pontjában „önálló fegyveres erőként” kívánta létrehozni a Nemzetőrséget. Javasolta továbbá, hogy a kormány 2001 április 15.-ig terjessze a parlament elé a Nemzetőrségről szóló törvényjavaslatot úgy, hogy az tegye lehetővé már 2001-ben a Nemzetőrség parancsnoksága törzsének és egy megyei (gondolom Pest megyei, Cegléd székhelyű) nemzetőr egység megalakítását. Ezt vélhetően Vidoven Árpád fideszes „szenátor” szorgalmazta, hiszen édesapja szolgálati helye a ceglédi hadosztályparancsnokság felszámolás alatt állt a 2000-es haderőreform következtében. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az egész kezdeményezés a ceglédi parancsnokság átmentését szolgálta volna valójában.

Simicskó István gondolatai az Új Honvédségi Szemle 2001/1. számából „Kérdések a Nemzetőrségről” címmel:

  • A Nemzetőrség önálló fegyveres erő.
  • Megalakulásakor önkéntes és sorozott állományból állna.
  • Három hónapos kiképzés a teljes hadra fogható férfilakosság körében.
  • A tisztán professzionális haderő mellett létre kell hozni egy többfunkciós territoriális elven szervezett haderőt.
  • Technikai sportok támogatása.
  • Csak az teljesíthetne közszolgálatot, aki volt katona, vagy nemzetőr.
  • A volt katonai objektumok képeznék a Nemzetőrség csíráját.

A fentiekkel párhuzamosan egy másik szál is gombolyodik, de inkább gabalyodik. Még 1992-ben egy Kajtár nevű vehemens úr az egyesülési törvény alapján létrehozta az erősen vallásos és szerintem szélső jobb politikai orientációjú Nemzetőr Szövetséget. A nagy szervezőnek különféle anyagi jellegű differenciák miatt távoznia kellett az országos szervezet éléről. Nevét azért sikerült beírni a történelembe, hiszen 2001. szeptemberében például a Baranya megyei szervezők az 1992-es Kajtár-féle alapító okirat, alapszabály alapján folytatták élénk toborzó tevékenységüket. Az egyesületi törvény alapján létrejött szervezet alapszabályában a cégbíróság nem kifogásolt ilyen elemeket a bejegyzés során: „ha a nemzetőr háborúban elárulja a Nemzetőrség ügyét, főbe lövendő” A jogvédő hivatal nem akadályozta meg, hogy ez a szervezet kisajátítsa magának a Nemzetőrség elnevezést, sőt 2001-ben ezt a védelmet meg is hosszabbította.

Ezen civil Nemzetőr szervezetek 2001. január 1.-től valamilyen titkos forrásból jelentős anyagi támogatáshoz jutottak, tevékenységük felélénkült. Megbízható „nemzeti keresztény” urak minden előzmény nélkül a Nemzetőrség ezredeseivé, tábornokaivá avanzsálódtak. Megyénként és kerületenként 1-2 „ezredes” látott hozzá az elhalt, vagy halódó szervezetek felélénkítéséhez. Az általam ismert ezredesek sorkatonai szolgálatot, vagy még azt sem tudnak felmutatni, ha rákérdeztem az előző katonai pályájukra. A szervezés érdekes változatait volt szerencsém megismerni. Az egyik budapesti kerületi nemzetőr parancsnoktól kérdeztem, hogy sok munkája volt-e a szervezésben? „Nem panaszkodom, tudod, van egy nyugállományú rendőr alezredes ismerősöm, akinek van egy fegyveres őrző-védő cége. A barátom felsorakoztatta a cég alkalmazottait, és azt mondta, lépjen egy lépést előre, aki nemzetőr akar lenni. Mindenki előre lépett. Ennyi volt a 76 fős kerületi szervezet megalakítása.” Hoppá! Máris van felfegyverzett Nemzetőr alegység. A felfegyverzés másik útja, hogy a Nemzetőrség keretében megalakítom az Első Polgári Lőegyletet, és máris legális az út a Parabellumokhoz és gépkarabélyokhoz. 2001 végére 145 nemzetőr egység alakult, az országos vezetői címért a „vitézek és lovagok” ádáz harca folyt, ezért nem egységes a szövetség. 2001-ben Dunauújvárosban ezen szervezeteknek küldött értekezlete volt, ahol Simicskó István azt mondta a jelenlévőknek a baranyai szervezet nemzetőr ezredesének elmondása szerint, hogy a 2002-es választások sikeres kimenetele esetén önök a Kossuth kardjaikat gépkarabélyokra cserélhetik. Érthetetlen számomra, hogy az egyesületi törvény alapján létrejött szervezet hogyan használhat a fegyveres erők és testületek részére rendszeresített rendfokozatokat. Vélhetően a 218/1999 (XII. 28.) kormányrendelet 14.§ (1) bekezdésében meghatározott jogosulatlan címhasználat szabálysértését követik el azzal, hogy mások előtt őket meg nem illető címet használnak. Ezt az sem menti, hogy a kinevezésüket akkor Orbán Viktor főtanácsadója, Király Béla írta alá. A rendelet 14.§ (3) bekezdése szerint ezen szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik, és húszezer forinttal büntetendő.

Amikor az egyik Nemzetőrséggel foglalkozó konferencián az újságírók rákérdeztek a meglevő Nemzetőr Szövetség és a tervezett Nemzetőrség közötti viszonyra Simicskó István képviselő kitérő választ adott.

2002. április végén, közvetlenül az elvesztett választások után, Lovas, Bayer, Franka trió az ATV pénteki Sajtó Klub adásában megbeszélték: „milyen kár, hogy nem tudtuk létrehozni a Nemzetőrséget, amely a polgári öntevékeny csoportok mellett mozgósítható lenne a polgári kormány vívmányai fegyveres védelmére is”.

Ezek után nem csoda, ha a honvédség, a haderőreform ügyéért aggódó katonák gyanakvással fogadják a Nemzetőrséggel kapcsolatos kezdeményezést, és sajnálják azokat a tisztességes polgárokat, akik vélhetően valamely politikai manőver jóhiszemű áldozatai a Nemzetőr egyesületeken belül.

Talán az sem véletlen, hogy Juhász Ferenc első lépései közé tartozott a Nemzetőrséggel kapcsolatos országgyűlési határozat érvénytelenítése a parlamentben. Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy szocialista honvédelmi miniszter a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte. Az „Úton a XXI. század hadereje felé” című dokumentum azt írta, hogy minden tartalékos alakulatot fel kell számolni. Ez valószínűleg téves koncepció, hiszen ha egy képességet 30 ezer fős haderővel tudok megvalósítani, akkor a NATO-ban, és az EU-ban elfogadott 30-60 napos készenlét mellett 15 ezer fő lehet az aktív, és 15 ezer fő lehet a tartalékos komponensben. A Fogadó Nemzeti Támogatás feladatait többször említette a fenti dokumentum, ez a feladat a 30 ezer fő felett külön igényelne 8-10 ezer fő „korosabb” tartalékost. Az aktív komponensben 12 havi fizetésért lehet tartani az állományt, a tartalékos komponens megfelelő szintű készenlétben tartása 2–3 havi illetményből is megoldható.

Én személy szerint támogatom azt, hogy a Magyar Honvédség tartalékos komponensét Nemzetőrségnek hívjuk. A Nemzetőrség nem lehet civil szerveződés, csak kétharmados (Honvédelemről szóló) törvényben meghatározott módon működhet. A Nemzetőrség nem lehet önálló fegyveres erő, hanem csak a Magyar Honvédség keretein belül működhet, annak tartalékos komponenseként. Így működik az amerikai National Guard (Nemzeti Gárda) is. Idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy a Munkásőrség is önálló fegyveres erő volt, így rivalizált a többi fegyveres erővel és testülettel anyagi és humán erőforrás gazdálkodás vonatkozásában egyaránt.

A Nemzetőrség nem szolgálhatja a tömeghadsereg koncepció átmentését, mert ezzel akadályozza a minőségi, profi haderő létrehozását, jelentős anyagi erőforrások elvonásával. A Nemzetőrségnek a Magyar Honvédség meglevő infrastruktúráját kell használnia, bele kell integrálódnia a Magyar Honvédség szervezetébe.

A Nemzetőrségnek kell foglalkoznia valamennyi tartalékos katonával az alábbi csoportosítással:

  • a békében élő, valamilyen százalékra feltöltött katonai szervezetek hadi szervezetre történő kiegészítéséhez szükséges tartalékos állomány biztosítása
  • békében nem élő katonai szervezetek megalakításához szükséges állomány biztosítása
  • a fenti kettő csoport háborús veszteségeinek pótlásához szükséges állomány biztosítása
  • a Nemzetőrség jelentős szerepet kell vállaljon a NATO Fogadó Nemzeti Támogatás előkészítésében és megvalósításában

Ez utóbbi a szövetség V. cikkelye szerinti közös védelmi műveletek során óriási jelentőséggel bír, hiszen katonai fennhatóság alá kell vonnia a katonai műveletek előkészítése és végrehajtása során a repülőtereket, vasutat, utakat, üzemanyag-ellátó rendszert, távközlési szolgáltatást és ivóvíz ellátást, médiát, egészségügyet stb. A Fogadó Nemzeti Támogatás egyaránt szolgálhatja a saját csapataink és az országba érkező szövetséges erők előzőekben felsorolt támogatását. Ennek megfelelően a Nemzetőr egységek és alegységek a műveletek végrehajtása során lehetnek nemzeti vagy NATO parancsnokság alárendeltségében.

A Nemzetőrségnek önkéntességen kell alapulnia, ugyanúgy, ahogy a profi haderőnek. A Nemzetőrségben csak az vállalhat szolgálatot, aki a Honvédség keretein belül valamilyen kiképzésben vett részt A Nemzetőrség nem képezhet saját magának állományt leventékből, cserkészekből, csak a profi haderő képes profi tartalékot képezni, a pancser haderő pancser tartalékosokat képez. Ez a 20 ezer fős koncepció egy kicsit emlékeztet Hitler végnapjaira, amikor azt gondolta, hogy a Hitlerjugend tizenévesei néhány órás kiképzés után Panzerfausttal a kezükben megvédik Berlint az orosz tankoktól.

A profi haderő akkor képezi a profi tartalékot, ha működteti a „felfelé vagy kifelé” elvet. Ha például a haderőben 1500 hadnagyi hely van, és csak 1000 főhadnagyi, valamint a hadnagy először 3 év után, utoljára az ötödik év végén próbálkozhat egy főhadnagyi beosztás megpályázásával, akkor kiszámítható, hogy minden öt évben 500 hadnagy kerül tartalékállományba. Ha ezt az elvet egészen az altábornagyig működtetjük, akkor folyamatosan biztosított a honvédség aktív komponensével azonos rendfokozati összetételű tartalékos állomány őrvezetőtől az altábornagyig.

A tartalékosoknál és az aktív állománynál egyaránt olyan motivációs rendszert kell működtetni, amely természetesnek tartja a versenyt, az aktív komponensből kikerülők nem érzik nagy kudarcnak azt, hogy a „kifelé” rovatba kerültek, hiszen az arra érdemeseket tárt karokkal fogadja a civil társadalom és a Nemzetőrség egyaránt. A civil munka mellett anyagilag is megéri havi egy napot a volt laktanyában tölteni, elmenni a volt kollégákkal egy 1 hetes tavaszi vagy nyári gyakorlatra, ősszel néhány napos szimulációs gyakorlatra. Jól jön a pluszba kapott fizetés a nyári nyaraláshoz, vagy a család karácsonyi megajándékozásához.

A tartalékosok első három kategóriáját annak a csapatnak kell folyamatosan képezni, amelyiknek a hadi létszámában szerepel tartalékos beosztásban, vagy háborús veszteségpótlásként. Akik az első három csoportból, koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva kikerültek, azok képeznék a Fogadó Nemzeti Támogatás személyi állományát. Az ő átképzésüket már valóban a Nemzetőrségnek kellene megoldani, de csakis a honvédség meglevő kiképzési bázisán, vagy a tervezett helyszínen.

Az ellenérzéseimet az táplálja, hogy feltételezhető a nyíltan bevallott koncepció mögött a Munkásőrség felélesztésének szándéka húzódott meg ellenkező politikai töltéssel. Nem lenne jó, ha a Nemzetőrség tereptarka zubbonya arra szolgálna, hogy eltakarja az alatta rejtőző barna, vagy fekete ingeket. Egy szekularizált államban megengedhetetlen, hogy vallási alapon lehessen csak valaki tagja egy „keresztény szellemű” Nemzetőrségnek. A húszezer tartalékos az ország védelmi képességét semmiben sem fokozza, ha létrehozásuk nincs szinkronban az aktív komponens intenzív fejlesztésével. A Fidesz „védelmi képességéhez” viszont jelentősen hozzájárulhat, ha tagjait  a „hazafias érzésű”, vagyis a Kubatov lista A oldalán szereplőkből toborozzuk, legalizálva a Hungaristák, Magyar Gárdások, Nemzeti Arcvonalasok felfegyverzési törekvéseit

A megalakuló Nemzetőrségnek kell elfoglalnia a helyét a NATO tartalék erők bizottságában és a tartalékos szövetségben. A tartalékos komponensre legalább akkora, vagy majdnem akkora figyelmet kell fordítani, mint az aktív komponensre, hiszen minősített esetben a kettő együtt képes csak a feladatokat megoldani.

Félő, hogy a 2000-es koncepció pimpós borának újrapalackozására tett kísérlet Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter felvetése az önkéntesek egy hónapos katonai kiképzéséről és területvédelmi elven működő szervezetek létrehozásáról. Az aggodalmat oszlatja, hogy a miniszter ma már egyértelműen elhatárolódik a "gárda dame"-októl, milic tipusú szervezetet csak a HM alárendeltségében tud elképzelni. A miniszter úr figyelmét ismételten fel kell hívnom arra, hogy fontosabb lenne a haderő aktív komponense problémáinak (létszám gondok, strukturális torzulások) a megoldása először, majd ezt követően lehetne a tartalékos rendszer biztos alapokról történő fejlesztésének lehetséges változatairól meditálni. Fordítva nem megy, bár az utóbbi öt évben látszik a törekvés,  hogy a tartalékos rendszer fejlesztésével kívánom megoldani meg az aktív komponens problémáit.

Hallgatom Lázár János sajtótájékoztatóját a karcsúbb államról, felcsillan a szemem. Lelombozódok, amikor hallom, hogy a HM ebből kimarad. Olvasom a listát a megszüntetendő szervezetekről, mégis ott van öt HM hivatal. A HM egyéb szervezetei címszó alatt kilenc különféle szervezet van 827 fős létszámmal. Ezekből ez az öt legfeljebb 400 főt foglalkoztat. Ezek a hivatalok vélhetően nem szűnnek meg, hanem átkerülnek a HM Igazgatása rovatba osztályként vagy főosztályként és az igazgatás eddigi 509 fős létszámát fogják 800 fő fölé duzzasztani.

A baj ennél sokkal nagyobb. Ha a vízfejről gondolkodunk, hajlamosak vagyunk csak HM költségvetési létszámán belül gondolkozni, közben a 100%-osan HM tulajdonú HM Ei Zrt a 2016-os költségvetés fejezeti indoklása szerint majdnem 39 milliárdért végzi a HM objektumok üzemeltetését és őrzését. A Zrt árbevétele az elmúlt években 40-45 milliárd között ingadozott, látható, hogy több mint 90%-ban a HM megrendelésekből nyeri éves árbevételét.  Csak az őrzés-védelemben 3400 fő van a Zrt. fizetési listáján, plusz 200 fő alvállalkozóval is van szerződése. A HM ingatlanjainak üzemeltetését 2500 fős állomány végzi. Az Zrt. egyéb feladataira van még kb. 1000 fő. Ehhez a 7100 főhöz képest elenyésző az Arsenal Zrt 157 fős, vagy a Currus Zrt. 172 fős létszáma. Ha feltételezzük, hogy a HM kb. 8000 fős békehiányból legalább 7000 fő a székesfehérvári Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltjeinél, vagyis a végrehajtóknál hiányzik, akkor az ÖHP 2016-os költségvetés fejezeti indoklásában nyilvánosságra hozott 13647 fős létszámából ezt le kell vonni, az eredmény 6647 fő, ami alig kevesebb mint a HM Ei Zrt. létszáma. A vezető szervek és háttérintézményeik létszáma 11886 fő, ezt mindenképpen növelni kell a 100%-os HM tulajdonú Zrt-k, Kht-k legalább 7500 főre becsült létszámával és csökkenteni mintegy 1000 fővel, mivel a békehiányok egy csekély része a vízfejben is érzékelhető, vagyis ma egy 18000-18500 fős vízfej áll szembe a végrehajtók kb. 7000 fős létszámával. Ezt a súlyos aránytalanságot kellene először felszámolni, ez egy csapásra csökkentené a HM finanszírozási gondjait, ezt követően még mindig az aktív komponens 25 éve elmaradt átfegyverzésén kellene gondolkodni, s ha már mindent megoldottunk, akkor lehetne elkezdeni azzal bíbelődni, hogyan lehet a SNI leventéből marcona nemzetőrt képezni.

 

Rekviem a bakákért (Népszabadság 2004. november 3.)

0

Temetni jöttem Caesart, / nem dicsérni / A rossz, mit ember tesz, / túléli őt, / A jó gyakorta sírba száll vele.

(William Shakespeare: Julius Caesar)

Ma a kötelező katonai szolgálatot, a sorkatonaságot temetjük. Nem túl mély szívünkben a gyász. Annak a sok rossznak, amit a kötelező katonai szolgálattól elszenvedtek a polgárok, a mai nappal megszűnt az esélye a túlélésre, és bizony szinte semmi jó nem száll vele a sírba.

A kötelező katonai szolgálat mindig az uralkodó elit érdekeit szolgálta. A szolgálat a baka számára embertelen volt. Szinte napjainkig "a katona jobban féljen tőlem, mint az ellenségtől" jelszava vezérelte a kiképzőket. Az őrvezetők, őrmesterek drillje mellett mindig a hazaszeretet valamilyen hamis értelmezésével próbálták vak engedelmességre nevelni a katonákat. Az ideológiák mögött a totális célokat kitűző állam állt. A hazafias lózungok mögött a gyarmatosítási szándék, az élettér kiterjesztése, a szocialista forradalom exportjának szándéka rejtőzködött. A mindenkori baka pedig félrevezetve próbálta túlélni a szolgálat borzalmait a k. u. k. haderőben, távol a hazától, az első világháború frontjain, a doni katasztrófában vagy 1968-ban, Csehszlovákia megszállása során. A háború borzalmait a hadifogság, másoknál a munkaszolgálat egészítette ki. A katona mindig hős volt, a háborúk borzalmaiban és a kiképzés során is. A várpalotai lőtéren állítottunk emlékművet azoknak a katonáknak, akik békeidőben, a kiképzés során vesztették életüket. Meg kell emlékeznünk azokról a százakról is, akik a megaláztatások elől az öngyilkosságba menekültek. Emlékezzünk tisztelettel és megbecsüléssel mindazokra, akik az elmúlt 136 évben sorkatonaként életüket áldozták, és azokra is, akik csak elviselték a szolgálatot.

A totalitárius rendszerek felszámolásával megszűnt az igény a tömeghadseregekre, az állam teljes militarizálására. Megnyugodhatunk, végleg elmarad a harmadik világháború. Az "új, világméretű rendetlenség" fenyegetéseinek elhárítása csak részben igényli a haderő alkalmazását, s akkor is korlátozott mértékben. Ma kisebb létszámú, de sokoldalú, hatékony haderőre van szükség.

A haderő alkalmazása ma szinte elképzelhetetlen nemzeti keretek között. A napjainkra jellemző válságkezelő, béketámogató feladatokat csak többnemzetiségű kötelékben kellett megoldani. Nemzeti haderő-fejlesztési céljainkat tehát csak a szövetség, a NATO fejlesztési koncepcióival szoros összhangban lehet megvalósítani. A szövetség új stratégiai koncepciójának csak professzionális haderővel tudunk megfelelni. A professzionális haderő létrehozásának csak kezdő lépése a sorkatonai szolgálat felszámolása.

Bízom benne, hogy igaz, amit mondok: soha többé nem lesz szükség sorkatonára. Különféle törvénykezési nehézségek miatt a mai naptól csak szüneteltetjük a sorkatonák behívását. A parlamenti pártok vitatkoznak a hadkötelezettség visszaállításának feltételeiről, abból a feltételezésből kiindulva, hogy előfordulhat olyan vészhelyzet, amelyet a békelétszámú haderő nem képes kezelni, tartalékosokat kell mozgósítani, kiképzetlen polgárokat kell behívni sorkatonai kiképzésre. A sorkatonai szolgálat felszámolásával megszűnik az eddigi, sorkatonai szolgálatra alapozott tartalékképzés is. Ezt a képzést azzal szoktam jellemezni, hogy egy "pancser" haderő "pancser" tartalékosokat képez.

Egy professzionális haderő, amelyben egészséges rendfokozati piramis van, ahol a legénységi és tiszthelyettesi állomány zöme szerződéses, s így csak 5-15 évet tölt a haderőben, ahol egészséges rivalizálás folyik, működik a "felfelé vagy kifelé" elv - egy ilyen haderő képes önmagából kitermelni azt a "profi" tartalékos állományt, amelynek létszáma az aktív komponens fele, rendfokozati arányai pedig ugyanolyanok.

Egy 25 ezer fős profi haderő állománykategóriáit és rendfokozati piramisát a mellékelt táblázatba foglalt létszámokkal kellene kialakítani.

A "felfelé vagy kifelé" elv azt jelenti, hogy például a hadnagy avatása után 3 évig nem is pályázhat főhadnagyi beosztásra. A harmadik, a negyedik és az ötödik év végén pályázhatja meg a megüresedő főhadnagyi beosztásokat, s ha az ötödik év végén sem nyer el főhadnagyi beosztást, akkor az aktív komponensben nem folytathatja pályafutását. Az ötödik évet követő fél évben - még a haderő kötelékében - fel kell készíteni valamely polgári foglalkozásra. A civil munkaerőpiacon történő megjelenés természetesen nem jelent teljes pályaelhagyást, hiszen tárt karokkal várja a tartalékos komponens, amit én szívem szerint amerikai mintára nemzetőrségnek neveznék. Ha a táblázatot megnézzük, akkor látható, hogy minden öt évben tartalékállományba kerül 250 fő jól képzett hadnagy, aki 5 évet töltött az aktív állományban.

Az önkéntes tartalékos állomány mint a haderő tartalékos komponense azzal, hogy a rendfokozatának megfelelő időt eltöltötte a profi haderőben, azzal, hogy évente részt vesz egy-két gyakorlaton, hogy havi egynapos kiképzéssel szinten tartják rendfokozatának és tartalékos beosztásának megfelelő katonai képességeit, az aktív állománnyal azonos teljesítményre képes, az aktív komponens fenntartási költségeinek ötödéért, negyedéért.

A haderőtől független nemzetőrség koncepciója egészen más. Abban a tömeghadsereggel és a militarizált állammal kapcsolatos nosztalgiákat vélem felfedezni. Ma nem látok olyan veszélyt, amelyet egy profi haderő a profi tartalékosaival ne lenne képes szövetségi keretek között elhárítani. Élhetnek bennünk nosztalgiák a sorkatonai szolgálat iránt, de higgyük el, hogy fiaink férfivá érnek anélkül is, nem kell az egyén szocializációs folyamatát egy olyan katonai szolgálattal megkoronázni, melynek hatásait már hosszú idő óta képtelenek voltunk kézben tartani, s melynek során leggyakrabban szándékainkkal ellentétes nevelő hatások érvényesültek.

Tekintetünket fordítsuk a jövő felé. Vigyünk véghez egy olyan haderő-átalakítást, amely korlátozott anyagi lehetőségeinkkel szinkronba hozza a haderő létszámát.

Számoljuk fel az örökölt strukturális aránytalanságokat, alakítsunk ki egészséges állományarányokat, valódi rendfokozati piramist. Osszuk el úgy a rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy elegendő pénz jusson a technikai korszerűsítésre. Váljon egyre több alegységünk a szövetséges csapatok egyenrangú partnerévé, s ezzel erősítse hazai védelmi képességeinket is. Az új professzionális haderőben folytassunk olyan szintű képzést, alakítsunk ki minden szinten olyan vezetői erényeket, amelyek növelik a katonák civil munkaerő-piaci értékét, hogy a haderőt elhagyó katona keresett munkaerő legyen a civil szférában. Legyen a bérekkel és a béren kívüli juttatásokkal a haderő is versenyképes a munkaerőpiacon, legyen képes az állománykategóriák minőségi követelményeinek megfelelő tiszteket, tiszthelyetteseket, legénységet toborozni, és ne a hátrányos helyzetűek, a munkaerőpiac vesztesei közül verbuváljon.

Ne ejtsünk egy csepp könnyet se a sorkatonai rendszerért, örüljünk, hogy felszámolhattuk. Legyen szabad a polgár, dönthessen önállóan. "Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!"